Nem tud aludni? Pörgesd fel!3 perc olvasási idő

A legtöbb szülőknek szóló tanács szentül vallja, hogy a könnyű elalvás, altatás titka a lassúra, nyugtatóra koreografált esti rutin. Szülőként mégis számtalanszor azt tapasztaljuk, hogy hiába meséltünk már hármat, énekeltünk hatot, masszíroztuk meg a gyerekünk lábát, bújtunk össze, szoptattuk meg, és adtunk hálát az aznapi jó dolgokért az életünkben, az altatás ideje egyre-egyre hosszabbra tud nyúlni. Ami eredetileg fél órának indult, az két órára, vagy többre is bővülhet.

Ennek a tanácsnak egy másik fontos eleme a „ne pörgesd fel a gyereket” jó szándékú tanácsa, ami azon a logikusnak hangzó érvelésen alapul, hogy akkor majd nehezebben fog elaludni.

 – az elalvás egyfajta elválást jelent, ami bekapcsolhatja a minden gyereknél megjelenő szeparáció témáját

– a sötétség előhívhatja a gyerek lelkében lakozó félelmeket

– az altatás ideje alatt végre közel kerülünk egymáshoz, és a gyerekünk nem akarja, hogy ennek a jónak vége legyen

– gyerekünk úgy érzi, most igazán ott vagyunk neki, és kikívánkoznak belőle nehezebb érzései

Amikor a „lenyugtatós” forgatókönyv szerint igyekszünk alvásra bírni a gyerekeinket, akkor árral szemben úszunk, és próbáljuk ezt a sok érzelmet kupak alatt tartani. Lehet, hogy a gyerekünk nem fog sírni, nem fejez ki belőlük semmit, ám gyakran ezek az érzések olyan feszültségben tartják őt, hogy nem tud tőlük elaludni. Mindegy, mivel próbálkozunk.

 1. A hancúrozás, az együtt nevetés, a közös öröm remekül helyreállítja esetleg megbillent biztonságérzetüket. Tele szívvel egyszerűbb meglépni az elválást, és a félelmeik sem zaklatják őket.

2. A hancúrozás során jól el is lehet fáradni, így „ki tudjuk vezetni a rendszerükből” a fölös energiát.

3. Ráadásul a nevetés önmagában is feszültségoldó orvosság, így könnyebb szívvel könnyebb lesz az elalvás is.

4. A hancúrozással egyúttal együttműködőre is hangoljuk a gyerekeinket. Simán megy a fogmosás, a pizsamába bújás, ha előtte együtt játszunk és nevetünk.

5. Egy kiadós nevetős játék után a gyerekeink eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy „lelki nagytakarítást” végezzenek, és kisírják, kihisztizzék magukból a felgyűlt feszültségeiket!

Gyakran a „felpörgetés” gondolatán túl azért sem szeretünk teret adni az esti hancúrozásnak, mert jól tudjuk, milyen gyakran sírás, kiborulás lesz a vége. Ez így is van! Ám ez a lehető legjobb dolog, ami történhet! Gyerekeink okosak, hogy így tesznek, velük születetten tudják, hogy ez a feszültségoldás legközvetlenebb, leghatékonyabb módja! Így sokkal könnyebben elalszanak majd, és sokkal jobban is fognak aludni! Nekünk ezekkel az érzelmi epizódokkal annyi csak a dolgunk, hogy közben mellettük maradjunk, meghallgassuk őket, és gondoskodjunk mindenki biztonságáról. A vihar, ahogy jött, el is fog vonulni.

Jó esti hancúrozásokat kívánunk!