Az internet tele van szülőknek íródott, többségében jó szándékú, de néha kifejezetten kritikus hangvételű cikkekkel arról, mit, hogyan kellene másként csinálni a kisgyerekes szülők mai generációjának. „Ne légy olyan engedékeny, de közben ne szidd a gyereket!” „Legyél együtt érző, de a hisztit állítsd le!” „Szabj határokat, de hagyd a gyereket kibontakozni!”
„A mai szülők kis zsarnokokat nevelnek, mert félnek nemet mondani a gyerekeiknek” – hangzik a mai kisgyerekes szülők generációjának egyik leggyakoribb kritikája. Fűtől-fától megkapjuk, hogy így kell a gyereknek a korlát, különben a fejünkre nő, meg úgy kell a gyereknek a korlát, hogy ne legyen szorongó …stb.
A gyerekek a mindennapok során rengetegszer tapasztalják meg, hogy valami nem sikerül, nem elég ügyesek, erõsek, okosak ahhoz, hogy véghezvigyék, amit eltervezek, vagy teljesítsék a feladataikat. A felnõttek sokszor nem veszik emberszámba õket, nem szólhatnak bele, hogy mi történik velük, esetleg nem is tájékoztatják õket. Ezekbõl a rossz élményekbõl sok-sok feszültség halmozódik fel, ami hosszútávon…
Mindjárt jön a Házasság világnapja, és én az elmúlt két hétben két nagyon kedves ismerős anyukától is azt a hírt hallottam: a párjukkal szétmentek, szétmennek. Vérzik a szívem, értük is, az apukákért is, és az óvodás korú és még kisebb gyerekeikért is.
Miért ne gondoljuk végig, mi sül ki abból, ha a fenntarthatóság fogalmának szempontjából tekintünk rá a gyereknevelés és a családi élet témájára? Úgyis sokan, sokat foglalkoznak azzal, hogy miért „kanászodtak el” annyira a mai gyerekek, és mi lehet az oka a járványszerűen terjedő nagyszámú válásoknak. Hátha tud a „fenntarthatósági” modell új meglátásokkal szolgálni.
Nagy reményekkel indulunk neki a gyereknevelésnek, és mind arra vágyunk, hogy ebben a párunk valódi társunk legyen. Ám a valóság gyakran más: megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy nem érti, nem fogadja el, amit mi óriási erőfeszítéssel a gyerekünkért tenni igyekezünk. Fájó látni, ha nem úgy viselkedik a gyerekkel, ahogy mi azt reményeinkben elképzeltük, vagy egyenest kritizál minket…
Mit tegyünk, ha úgy érezzük, végleg elfogyott a türelmünk? Mind imádjuk a gyerekeinket, és mindig azon vagyunk, hogy az élet számukra a lehető legjobb, legboldogabb legyen. Akkor vagyunk boldogok, ha ők is azok, és ha ők boldogtalanok, óriási energiákat mozgósítunk azért, hogy az életük jobbra forduljon.
Mit tegyünk, hogy ne csak tudjuk, mit kellene tegyünk, de képesek is legyünk másként csinálni? Rengeteg jó, pozitív, új mintát mutató gyereknevelési módszer, tipp létezik. Ezeket általában lelkesen olvassuk, osztogatjuk facebookon (köszönet érte!), és örülünk, mert úgy érezzük: végre tudjuk, mit csináljunk, ha legközelebb a gyerekünk nem akar hazaindulni a játszótérről, vagy épp megüti a…
A régi gondolkodásmód szerint a gyerekek kis barbárok, akiknek meg kell tanítanunk, mi a jó, és mi a rossz, mert maguktól nem tudják. Ez a „tanítás” hagyományosan a jutalmazás és a büntetés eszközeivel történt. Ha valamit jól csináltunk gyerekként, megdicsértek, megjutalmaztak érte, ha pedig rosszat tettünk, megszidtak, megszégyenítettek, megbüntettek.
Interjú részlet Egry Zsuzsannával, a Kapcsolódó nevelés oktatójával Schimcsig Nóra: Mi az a “játékos nevelés”? Egry Zsuzsanna: A „játékos nevelés” annyit jelent, hogy a játékot, a játékosságot, a nevetést tudatos gyereknevelési eszközként használjuk. Például az olyan helyzetekben, amikor „hagyományosan” leszidnánk, vagy mese-megvonással reagálnánk a gyerek olyan nem kívánt viselkedésére, mint például ha húzza a testvérét,…
Szeretet, empátia, türelem – ez a három dolog az, amivel boldoggá és kiegyensúlyozottá tehetjük az életünket. Szülőként nagyon nehéz minden helyzetet pozitívan látni és a gyermeknevelés aprócseprőbb problémáit megértően lereagálni. Egry Zsuzsanna, az összekapcsoló nevelés hazai oktatója szerint azonban csak a feltétel nélküli szeretettel érhetjük el, hogy a csemeténknek boldog gyermekkora legyen.
Az egyik leggyakoribb kritika, amivel minket szülőket illetnek, az az, hogy nem vagyunk elég következetesek. Ezt megkapjuk a nagyszülőktől, amikor – hogy elkerüljük a gyerek hisztijét, és így saját kiborulásunkat – az előzetes ígéret ellenére mégis megengedünk még egy mesefilmet.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.