Íme, a bátorság receptje a fogászati székben

8 éves lányom foga kilukadt. Nem volt nagy kedvem egy fogászati hercehurcához, így nem siettettem a kellemetlen kirándulást – úgyis mintha lötyögne már az a foga -, ám egy nap meg is fájdult neki, így kénytelenek voltunk elmenni. Félve, de bátran, és lelkes izgalommal indult el a lányom aznap délután a fogorvoshoz. Mosolyogva ült fel…

|

„Nem akarok lefeküdni!” – és ami mögötte volt

A lassan négy éves kisebbik lányom évek óta a lefekvéshez köti az „érzelmi projektjeit”. Amikor visszautasítja, hogy lefeküdjön aludni, biztos lehetek benne, hogy történt valami, bántja valami, és arra van szüksége, hogy egy jó nagyot sírjon, és kijöjjön belőle a feszültség. Az utóbbi időben újra elkezdett furcsán viselkedni lefekvéskor. Nagyon ragaszkodott hozzá, hogy egészen szorosan…

Van, hogy dühöngeni kell

Kicsit döcögősen ugyan, de kb. működik nálunk az a rendszer, hogy egy héten egyszer vagy kétszer megszervezem, hogy valaki(k) lefoglalja két gyerekemet, míg én egy harmadikkal legalább 20 perc Gyerekidőt tartok. Ez az egyetlen módja annak, hogy kiszámíthatóan, és ne csak épp-amikor-alkalom-adódik módon Gyerekidőt tartsak velük, és a tapasztalatom az, hogy az eredmény – kiegyensúlyozott,…

A „nem megfelelő ajándék” (egyik) esete

  Talán nem én vagyok az egyetlen, aki gyomorgörccsel gondol a különböző ajándékozós alkalmakra. Egy ideig még lehet értelmes és a családot nem csődbe vivő ajándékokat vásárolni, de pár év és néhány gyerek, tetőzve az erősödő csoportnyomással, és már csak (még az eddigieknél is inkább) felesleges és méregdrága kívánalmak maradnak a listán. Na, azt azért…

Mi kell ahhoz, hogy a testvérek jóban legyenek egymással? Gyerekidő!

A nyár, bár remekül telt, elég nehéz is volt, mert alig-alig tudtam külön-külön együtt lenni a gyerekekkel. Ennek a fajta figyelemnek és „feltöltésnek” a hiánya leginkább a középső, hét éves lányomon látszott meg, aki az elmúlt időszakban rendszeresen piszkálni kezdte a 3 éves kishúgát. Akit amúgy imád, szeretget, ölelget, élvez. De nem az utóbbi pár…

#46 Az életöröm receptje egy háromévestől

Rendhagyó módon a három éves legkisebbünk délután vagy jó két és fél órát aludt. Ilyenre – hogy délután aludjon – jó ideje nem volt példa. Mikor felébredt, kijött a nappaliba, összekuporodott az ágyon, és sírdolgálni kezdett, hogy fázik. A nővére betakarta. Kicsit csendben volt, aztán a piros kistáskája hiányán kezdett sírni. Nővére azt is előkereste…

|

#45 A nagy fiúk is sírnak

Bevezettük, hogy egy baráti családdal hetente egy este a közeli játszótéren vacsora-pikniket tartunk, és persze együtt játszunk a gyerekekkel: kergetőzünk, fogócskázunk. 3, 4, 5 gyerekkel fogócskázni igen fárasztó, ezért egy idő után különböző nyugisabb kihívások elé állítottam magunkat, mint pl. össze tudunk-e kötni két egymástól távol álló fát a testünkkel, vagy tudunk-e egy csoportként hatan…

#44 A fél fánk is jó fánk – ha előtte sírhatunk egy nagyot

Nem a legjobb napot töltöttük együtt a gyerekekkel – én kertészkedni akartam, és röviden leráztam őket és az „anya-végre-figyelj-rám” próbálkozásaikat. A dolog kb. működött is, kisebb civódásokkal eljátszottak mellettem a kertben. A nap végén aztán váratlanul még egy hivatalos helyre is el kellett cibáljam őket, így kárpótlásul késő délután még egy kicsit játszótereztünk. Ott már…

|

#42 Mikor én voltam a Madagaszkár

Egyik este a kislányom vacsora előtt kérte, hogy indítsam el az egyik kedvenc meséjét, a Madagaszkárt. Mivel aznap már épp eleget tévézett, és amúgy is vacsorához készülődtünk, nem akartam bekapcsolni a tévét. Helyette mondtam, hogy most én leszek a Madagaszkár, és elkezdtem énekelni a kezdő dalt. Ez sokszor beválik, de most nem. Csak kiabált, hogy…

#37 „Nem megyek!” – hogyan akart a kislányom végül mégis korcsolyázni

  Korcsolyázni készültünk a gyerekekkel, majdnem 5 éves fiammal és 2,5 éves kislányommal. Még soha nem volt a lábukon korcsolya korábban, de még jéggel sem igen találkoztak. Fiam már nagyon várta az eseményt, kislányom is lelkes volt egészen az indulás pillanatáig.  Amikor már nagyjából mindenki felöltözködött és őt is fel akartam öltöztetni, elkezdett sírni: „Én…

| | |

#36 Hogyan segíthetünk a gyerekeknek játszani

Egyik délután öt gyerekre vigyáztam, a saját háromra, és még egy testvérpárra. Előző héten ez ugyanígy volt, és a gyerekek öten (3-tól 11 éves korosztályig) gyönyörűen együtt játszottak: előadással készültek a felnőtteknek.   A két legnagyobb, két fiú, most is rögtön nagy, elmélyült játékba fogtak: műanyag katonákkal csatateret állítottak fel. A lányok bevonultak a kisszobába,…

|

#34 Mégis felöltözünk

Egyik reggel nagyon nehezen indult az öltözködés. A pizsamából vetkőzés még sima ügy volt, de a lánykám egy szál bugyiban flangált a lakásban, és nem volt nyári hőség. Mivel náthás-téli nyavalyás idő van, nagyon szerettem volna, hogy minél hamarabb felöltözzön. Neki pedig mindig akadt valami kifogása: nem tetszik a szoknya, a harisnya, a pulcsi, nem…