Fábián Dóra

Miért jó a játékos nevelés?

A gyerekek a mindennapok során rengetegszer tapasztalják meg, hogy valami nem sikerül, nem elég ügyesek, erõsek, okosak ahhoz, hogy véghezvigyék, amit eltervezek, vagy teljesítsék a feladataikat. A felnõttek sokszor nem veszik emberszámba õket, nem szólhatnak bele, hogy mi történik velük, esetleg nem is tájékoztatják õket. Ezekbõl a rossz élményekbõl sok-sok feszültség halmozódik fel, ami hosszútávon megakadályozza, hogy igazán jól tudjanak mûködni, elõfordulhat, hogy csökken az önbizalmuk, romlik a teljesítményük, visszahúzódóvá, vagy éppen agresszívvé válnak. Bármennyire is igyekszünk odafigyelni, egész biztos, hogy lesz olyan helyzet, amikor a gyermekünk megalázottnak, vagy kisebbrendûnek fogja érezni magát, ez az élet velejárója.

De szerencsére tudunk segíteni nekik abban, hogy ezek az élmények ne hagyjanak maradandó nyomot, mégpedig azzal, hogy megfordítjuk a szerepeket, és mi leszünk azok, akik gyengék, esetlenek, buták. Vegyük észre gyerekünk kuncogását, amikor megbotlunk, valamit kiöntünk, vagy összekeverjük a szavakat, és ahelyett, hogy komolyan bosszankodnánk rajta, kezdjünk el viccesen mérgelõdni és tegyünk rá még egy lapáttal az ügyetlenkedésre a még nagyobb nevetés érdekében. A nevetés pedig oldja a feszültséget, kisöpri a korábbi frusztrációk okozta rossz érzéseket. Nemcsak a gyerekét, a miénket is, és egy ilyen közös nagy nevetés még közelebb is hoz minket egymáshoz.
Íme néhány ötlet, amiket a nap folyamán beépíthetünk, ha úgy érezzük, hogy nõ a feszültség, jó lenne kapcsolódni, vagy valamivel feldobni a hangulatot.

10+1 gyereknevelési tipp:

1. Keverjük össze a gyerekeinket: velem ez rendszeresen megtörténik, hogy mondjuk egyikük kér egy pohár vizet és a másikuknak viszem. Ezen mindig nagyon nevetnek, úgyhogy néha szándékosan is bevetem. Ha nincs tesója, vihetjük a vizet egy plüssmacinak.

2. Vegyük fel rosszul a ruháinkat: nyáron vegyünk fel télikabátot, vegyünk felemás cipõt, vagy a fejünkre húzzunk nadrágot, és komoly arccal álljunk a gyerekeink elé, hogy mi már indulásra készen állunk, õk vajon már felöltöztek-e. Vigyázat, lehet, hogy azt szeretnék majd, hogy valóban így menjünk ki az utcára, ha ezt is bevállaljuk, garantált a nevetés.

3. Tévedjünk el: ha a gyerekek már jól tudják az utat a játszótérre, forduljunk mindig rossz irányba, majd végképp zavarodjunk össze, és kérjük meg a gyerekeinket, hogy irányítsanak. Amikor megérkezünk a játszótérre, álljunk meg értetlenül a homokozó közepén, hogy vajon hova lett a hinta, hiszen a múltkor még ott volt.

4. Vicces bevásárlás: mondjuk a gyerekeknek, hogy kenyeret kell vennünk és kezdjünk el a paradicsomok között válogatni, hogy vajon melyik lehet a legfinomabb kenyér, vagy nézegessük a gyerekruhákat, és kérdezzük meg a gyerekeket, hogy vajon melyik állna jól nekünk.

5. Étkezés: próbáljuk meg villával kimerni a levest, csodálkozzunk rajta, hogy nem sikerül, és ha nevetnek, duráljuk neki magunkat újra és újra.

6. Olvassunk visszafelé: ha kérik, hogy olvassunk mesét, olvassuk visszafelé a szavakat, és csodálkozzunk, hogy milyen fura egy mese ez.

7. Hol vagy? Kezdjük el keresni, amikor valójában ott van az orrunk elõtt. Hol van az én cuki kisfiam? Annyira hiányzik, olyan jó lenne megölelgetni! Össze-vissza fognak nevetve kalimpálni elõttünk, egy darabig még ne vegyük észre, aztán nagy örömmel találjuk meg, és ölelgessük õket. Ez a játék akkor is sokat segít, ha gyermekünknek kistestvére született.

8. Megpuszilhatlak? Hosszabb-rövidebb távollét után a gyerekek gyakran nehezen fogadják a közeledésünket. Ilyenkor jó, ha lassan közelítve próbáljuk õket elárasztani a szeretetünkkel, ha elszaladnak, vagy tiltakoznak, ne adjuk fel, könyörögjünk, hadd pusziljuk meg õket, vagy fussunk utánuk, nagy nehézségek árán kapjuk el õket, dögönyözzük meg, majd hagyjuk, hogy újra kiszabaduljanak.

9. Szállj be a buliba: a gyerekek gyakran játszanak számunkra értelmetlennek tûnõ dolgokat, mondjuk furcsa hangokat kiadva szaladgálnak össze-vissza. Lépjünk be a játékba, és kezdjük el ugyanazt csinálni, amit õk. Kiderülhet, hogy ez a dolog tényleg vicces.

10. Féljünk valamitõl: tegyünk úgy, mintha nagyon félnénk valami ártalmatlan dologtól, mondjuk egy plüssmacitól, vagy egy cipõtõl, és hagyjuk, hogy õ legyen a bátor, aki megnyugtat és megvéd minket.

+1. Ne csikizz! Lehetõleg ne próbáljuk meg a nevetést csikizéssel elõidézni, mert elõfordulhat, hogy a gyerek hirtelen kiszolgáltatottnak érzi magát és nehéz észrevenni, és leállítani, ha kellemetlenné vált. Ha a gyerek kifejezetten kéri a csikizést, akkor nagyon-nagyon finoman, inkább csak a levegõben tegyünk mozdulatokat, már ezen is nevetni fog.

Figyeljünk arra, hogy bénázásunk semmiképp ne tûnjön gúnyolódásnak, a gyerek ügyetlenségének kifigurázásának. És ne keseredjünk el, ha a mókázás nem válik be, ha a gyerekünk nem nevet azon, amit kitaláltunk. Fogadjuk el az irányítását, hogy õ merre szeretné vinni a játékot, figyeljük a reakcióit, mivel tudunk még nagyobb nevetést elérni. Ha a kacagás sírásba csap át, vagy már eleve sírással reagál kezdeményezésünkre, semmi baj, sõt, egy nagy sírás szintén nagyon jótékony hatású, ha vele tudunk maradni ezzel az érzelemmel, azzal is segítünk neki a feszültségektõl megszabadulni.

Ha úgy érezzük, hogy nehezünkre esik ilyen módon mókázni a gyerekeinkkel – ez könnyen megeshet, hiszen legtöbbünknek sok feladat és felelõsség nyomja a vállát, akkor jó ötlet egy másik felnõttel dolgozni ezen a témán. Elmondani, milyen nehézségeink vannak, hogyan érezzük magunkat az ilyen játékok közben, gyerekkorunkban ki és hogyan játszott velünk és hogyan reagáltak a felnõttek, ha önfeledten nevettünk. A másiknak annyi a dolga, hogy tisztelettel, elfogadással, kritikamentesen meghallgat minket, ezután pedig könnyebben fogjuk tudni elõcsalogatni játékos énünket.

Fábián Dóra, pszichológus írása

Nem könnyű gyerekekkel vásárolni, különösen decemberben, amikor a boltok tele vannak édességgel és játékokkal. Néha jó megoldás otthon hagyni őket, míg mi gyorsan elintézzük a vásárlást, de ezt nem mindig tudjuk megtenni, és nem is kell. Amellett, hogy sokat tanulhatnak belőle, jó közös élmény is lehet. A Kapcsolódó nevelésnek vannak ötletei arra, hogy hogyan.

Először is nézzük, mi minden lehet amögött, ha egy gyerek nagyon szeretne valamit. Lehet, hogy tényleg pont azt a dolgot szeretné. Mondjuk olvas egy könyvsorozatot, és éppen megjelent a következő része. De lehet az is, hogy az utóbbi időben kevesebbet tudtunk vele kapcsolódni, és csak azt érzi, hogy valami hiányzik, “valami kell nekem”. Azt hiszi, hogy ha kap még egy plüsst, akkor jobban lesz. Gyakran pedig igazából azért “akar” mindenképp valamit, mert valami régi hiányérzet idéződik fel benne, amitől hirtelen úgy érzi, muszáj, hogy megkapja azt a kisautót. És sokszor a gyerekek valami olyasmit kérnek, amire tudják, hogy nem-et fogunk mondani, amin végre kiborulhatnak, és a segítségünkkel megszabadulhatnak sok rossz érzéstől. (Erről bővebben az Akarom! c. cikkünkben olvashattok)

Amikor valamit nem tudunk, vagy nem akarunk megvenni, akár mert nincs rá pénzünk, akár mert felismertük, hogy a gyerekünknek igazából nem is arra van szüksége, akkor nagyon jó, ha meg tudjuk hallgatni az ezzel kapcsolatos rossz érzéseit, szomorúságát, csalódottságát.

De nem mindig szeretnénk balhét a bolt kellős közepén, és időnk sincs mindig arra, hogy megvárjuk, amíg a gyerek teljesen kisírja magát és minden rossz érzést kitakarít magából.

Ezért összeszedtem néhány tippet arra, hogyan tudjuk kezelni, ha a gyerekünk mindenre vágyakozik, mindent szeretne megvetetni.

1. Játsszuk túl a szerepünket. Egyik alkalommal téli ruhákat kellett venni a gyerekeknek, amitől előre féltem. Nem szívesen próbálnak, rámondják, hogy jó, csak hogy előbb szabaduljanak, vagy mert annyira tetszik nekik, aztán kiderül, hogy kicsi, nagy, valamiért nem jó. Rohangálnak, mindent levesznek, megnéznek, a legkisebb meg egy idő után elunja magát. És persze mindent szeretnének, főleg a lányom. Ezen tudtam egy jót dühöngeni és amikor odaértünk az első boltba, ahol rögtön a bejáratnál ki volt téve egy csomó játék, már a feszültségem egy részétől megszabadulva odamentem és mindegyikre rámutattam egy zsémbes szülő vicces szerepében: ezt nem vesszük meg, és ezt sem, és ezt sem. Nevettek rajta, és maguktól mentek a ruhákhoz. Egy másik boltban pedig odamentem egy unikornishoz amit a lányom észre sem vett, és eljátszottam ugyanezt. Nem, nem veszünk most unikornist. Újabb nevetés és nagyjából harmadikra megtaláltuk a megfelelő bakancsot, ami nem volt se rózsaszín, se csillogós, először nem tetszett a lányomnak, de kb. fél perc alatt elfogadta, hogy ez vagány, praktikus és nem is annyira drága.

2. Beszélgessünk róla, miért szeretnék. Sokszor amikor a gyerekeink szeretnének valamit, mi azonnal rákezdünk a mondókánkra, hogy ne viccelj, ez túl drága, minek ez neked, neked mindig csak kell valami stb. Emögött sokszor az az érzés bújik meg, hogy igazából szeretnénk, ha bármit megvehetnénk nekik, de nem tehetjük meg, vagy hogy a mi kívánságainkat is gyakran semmibe vették. Érdemes ezeken az érzéseken páros meghallgatásban (https://kapcsolodoneveles.hu/paros-meghallgatas/) dolgozni. És aztán lelassítani és egyszerűen csak meghallgatni, hogy ő most ezt szeretné, elismerni, hogy ez tényleg mennyire jópofa, érdekes, szép, biztosan nagyon finom, és milyen jó lenne, ha ezt meg tudnánk venni. Azt is hozzátehetjük, hogy lehetséges, hogy egyszer meg tudjuk venni. Magam is meglepődöm sokszor rajta, hogy egy ilyen beszélgetés elég is és nem kezdenek követelőzni, hogy márpedig az nekik kell, hanem egyszerűen megyünk tovább.

3. Választhasson bármit a megbeszélt keretből. Ha együtt vásárolunk én meg szoktam engedni, hogy valamit válasszanak, persze bizonyos értékhatárig. Akár többet is. Hiszen én is veszek olyan dolgokat, amit csak úgy szeretnék, de nem volt rajta a listán, illetve ők is beleszólhatnak abba pl., hogy mit együnk. Sokszor nehezen állom meg, hogy általam értelmesnek gondolt dolgok felé terelgessem a választásukat. De ha tényleg azt vehetnek, amit csak szeretnének, az elég jól szokott elsülni, és szinte mindig találunk valami olyat, ami belefér a keretbe és nagyon tetszik nekik. Egy alkalommal a lányom egy plüsst szeretett volna, amivel kapcsolatban először erős ellenérzéseim voltak. De aztán láttam, hogy mennyire szeretné, és hogy az én érveim semmit nem jelentenek a számára. Találtunk egy kis delfint, ami aztán legalább 2 hétig első számú kedvenc volt és később is gyakran előkerült.

4. „Stoppolás”. Ezt még otthon tudjuk játszani. Nem tudom kinek van meg ez a játék, az én gyerekkoromban sokat játszottuk. Az ötlet onnan jött, hogy bedobtak a postaládánkba egy olyan játékkatalógust, amiben a gyerek matricákkal bejelölhette, hogy melyiket szeretné. Igazi szülőbarát marketing, igaz? Az én gyerekkoromban még nem voltak ilyen reklámújságok, voltak viszont vastagabb katalógusok, amiből stoppoltunk. Ez azt jelentette, hogy amire rácsapunk a kezünkkel, azt szeretnénk, az lesz a miénk. Aztán ezt úgy is játszottuk, hogy valaki lapozott, és mi gyorsan, már látatlanban stoppoltunk, és azon nevettünk, hogy kinek mit sikerült így „megszereznie”. Ezt a játékot játszhatjuk a gyerekeinkkel, biztosan nagyokat nevetnek majd, ha mi lestoppolunk magunknak mondjuk egy szemeteskukát, vagy egy zacskó sót. Sírhatunk is, hogy nekünk csak ez jutott.

5. Most nem vesszük meg, majd megbeszéljük. Van az a helyzet, amikor azonnali megoldás kell. Lányom még csak 3,5 éves volt, a fiam 5, amikor egyedül repülővel utaztam velük. Nagyon izgultam, hogy elérjük a gépet, és hogy egyáltalán hogy lesz ez az egész. Persze át kellett haladnunk egy shopon, meg vizet is kellett vennünk, a lányom pedig meglátott egy nagy dobozos csokit. Amire még ha nem is sajnáltam volna a pénzt, nem fért volna bele a csomagunkba. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok most ebben a helyzetben meghallgatni, ha határt szabok, de megvenni se tudjuk. És felkapni se tudtam a sok csomag miatt. Úgyhogy azt mondtam neki, hogy most nem vesszük meg, de visszafele megbeszéljük. Tudtam, hogy hazafele se fogom megvenni, de időt akartam nyerni. Sírt, de elfogadta és jött tovább. Visszafele már sokkal nyugodtabban utaztunk és a boltban egyszerűen csak nyugtázták, hogy igen, ott van ugyanaz a nagy doboz csoki, amit odafele láttunk. De már nem akarta, hogy megvegyük, mást választott, az apukájának is vittünk haza ajándékot.

Fontos tudni, hogy ezek a trükkök néha csak elodázzák a balhé kirobbanását, de az adott helyzetet megmenthetik. A gyerekek okosak, úgyis meg fogják teremteni azt a helyzetet, amikor kiborulhatnak, ha éppen arra van szükségük. Nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy vele legyünk ezzel az érzéssel.

Kellemes vásárlást! 🙂

Fábián Dóra írása

 

 

 

Kapcsolódó Nevelés Fábián Dórival

fabdori.fabian.dora@gmail.com