Kapcsolódó nevelés

A gyereknevelés több öröm, és kevesebb küzdelem legyen

Schäfer-Varga Éva

#49 Sírós bevásárlás

| |

Mostanában nagyon sok felnőtt tennivaló volt a napjainkban, a gyerekek inkább csak voltak mellettünk, mint velünk. Év vége is van, és kezdtem érezni, hogy Zsófinak már nem sokáig tartható békében ez az állapot.

Egyik nap el kellett menjek bevásárolni, és gondoltam magammal viszem őt is, hátha tudunk egy kicsit beszélgetni, kapcsolódni. Tudtam, hogy van esély kiborulásra, de fel voltam készülve rá.
Beszélgettünk az odaúton, rászántuk az időt, hogy Zsófi nézelődős tempójában haladjunk. A bevásárlás után elmentünk egy bizsubolt előtt és be akart menni. Megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit, de bemehetünk szétnézni. Tényleg sok szépség volt, alig győztük nézegetni, és az egyik mesemárka hősével díszített hajpántért teljesen odavolt. Kezdődött a kérlelés, hogy légyszi-légyszi vegyünk ezt, azt meg amazt. Tudtam, hogy most határt kell szabni. 
 
Megbeszéltük, hogy kiválaszthat egyet, és majd legközelebb megkapja. De nem is tudott egyet kiválasztani, neki nem volt elég egy, rögtön hármat, de leginkább hatot szeretett volna. Végül már semmi sem volt jó, és mondtam, hogy akkor most kimegyünk. A bevásárlóközpont előtt sikerült elengednie magát, és kiszakadt belőle a világfájdalom. Csapkodott, rúgdosott, a fejemhez vágott mindent, sírt és kiabált. 
 
Türelmesen, szeretettel meghallgattam – bár nem volt könnyű ott a tömegben, az emberek figyelme közepén, és általában nem is viselem jól az az ilyen helyzeteket, de most nem ért váratlanul, készültem rá, így könnyebb volt. Ahogy csitult, közeledtem felé, néha már kért ölelést, majd újabb és újabb sírásrohamok és fenyegetések (“nem játszom soha többé veled”) szakadtak ki belőle. 
 
Végül leültünk egy padra, még ölelgettük egymást, megterveztük, hogy milyen hajpántot veszünk legközelebb együtt, és kézenfogva, nevetgélve hazamentünk. 

#43 Légyszi-légyszi! – sírás és játék a gördülékenyebb estéért

| |

Egyik este fürdés után Zsófi már nagyon fáradt volt. Ilyenkor – természetesen – már kompromisszumképtelen, és minden baj szokott lenni. Ezen az estén elkövettem azt a “hibát”, hogy nem jó sorrendben adtam rá a pizsama alsó-felsőjét.
 
Mérges volt, sírt, hisztizett. Tudtam, hogy ennek nagy része a fáradtság miatt van, de azt is tudtam, hogy ha kisírja magából a napi feszültséget, akkor utána jobb kedve lesz. Amíg tudtam, meghallgattam a sírását, vele voltam, de amikor úgy éreztem, ez most nekem is sok, és láttam, hogy ez már nem lesz jobb, akkor inkább megint bevetettem a beszélő ruhadarabok trükköt.
 
Elmeséltem neki – mert a sírással már kijött annyi feszültség, hogy újra tudott rám figyelni – hogy amíg ő fürdött és én készítettem elő a pizsamáját, a pizsamadarabok megkértek, hogy légyszi, fordítsak már a sorrenden. És a pizsamadarabok csak kérleltek-kérleltek, hogy “légyszi, légyszi, legyen más a sorrend!” Zsófi ezen úgy kacagott, hogy egyre-másra mondtam mindenféle kérlelő hangon a “légyszi-légyszi”-ket, amíg a nevetés tartott. Majd jókedvűen, felöltözve (mert közben az is összejött) feküdtünk le mesét olvasni és aludni.

#40 Ovis öltözés – kapcsolódjunk játékkal!

| |

A kistesóval megyek a nagyért az oviba minden nap. Ez télen egyáltalán nem mókás, mert mire Zsófi felöltözik, addigra ránk melegszik a téli hacuka, Vili többször megszökik, belenyúl a wc-be, játszik a csappal a mosdóban, kihordja a játékokat a csoportból, én pedig így nem tudok Zsófira figyelni, pedig ő igényelné, hiszen egész nap nem látott.
Egyik nap már nagyon mehetnékem volt, Zsófi viszont egyáltalán nem haladt az átöltözéssel, és mikor segíteni próbáltam neki, kibukott azon, hogy a kardigánt a csizma előtt adtam rá, pedig nem ez a sorrend. Tudtam, hogy ma akkor nehéz napja volt, de azt is tudtam, hogy Vili mellett, az ovi öltözőjében, a figyelő szülők, nagyszülők és óvónénik mellett nekem nem fog menni a meghallgatás, ezért csak ki akartam mihamarabb jutni a szabadba, és áthelyezni a meghallgatás helyszínét otthonra. Gyorsan ki kellett valamit találni, hogy menjen az öltözés, mert ilyenkor a noszogatás, veszekés csak hátráltat.
Ránéztem Zsófira és azt mondtam neki: “Odanézz, nem csak neked esett rosszul a sorrend, hanem a csizmádnak is. Megsértődött és elbújt. Odanézz!” – és kezdtem belemerülni a játékos hangommal a mesekeretbe – “Az egyik elfordult, a másik meg teljesen elszaladt. A sarkon tudtam csak nyakoncsípni, majdnem világgá ment. Gyorsan húzzuk fel, mielőtt megszökik, mert a végén még tornacipőben kell hazamennünk!” Olyan jót nevetett rajta, hogy innen már szinte gyerekjáték volt a többi ruhát felvenni. Persze azokat is megszemélyesítettük, de már lazán, pár pillanat alatt felöltöztünk, és mehettünk haza.

#38 Enyém-enyém! – vitából játék

| |

Nálunk időnként előfordul, hogy a tesók nem egyeznek a játékokon. Szerintem normális, de azért sok feszültség adódik belőle.
 
Egyik nap Zsófival éppen tantrixot játszottunk, amíg a kicsi Vili aludt. Mikor felébredt, odavettük magunkhoz, és adtunk neki is pár darabot, hadd nézegesse, míg mi befejezzük a játékot. Persze Vili egy idő után szétdúlta a játékunkat, Zsófi megsértődött, sírt és mérges volt. 
 
Szerencsére ekkor úgy éreztem, most készen állok bevetni egy játékot. Elkezdtem begyűjteni a tantrix darabjait, és fennhangon mondogattam, hogy az enyém, az enyém. Erre ők nevetni kezdtek, és próbálták ők is a szőnyegen levő darabokat elhappolni, és mondogatták, hogy enyém. Egy idő után elfogytak a darabok a szőnyegről, viszont a kezemből “véletlenül” kiestek, amiket ők elhappolhattak. Én nagyon-nagyon szomorkodtam, és próbáltam visszaszerezni tőlük a darabokat, de így persze újabbakat ejtettem el. Jó negyed óráig játszottuk ezt, többször újrakezdve, ők pedig kacagva próbálták az ügyetlen anyukájuktól elszedni a darabokat. Igazán jót nevettünk és jól szórakoztunk, a délután pedig nagyjából békében telt, és nem piszkálták egymás játékát.
 
Egy másik napon Zsófi fordult oda hozzám, hogy játsszunk megint enyém-enyém-et. Akkor már mindegy volt, mi a tárgy, épp egy pelenkacsomagot választott, a játék maga volt a lényeg.
 
Néha már Vili is mondja, hogy ilyet játsszunk. És ilyenkor addig játszuk ezt a játékot, amíg nevetnek rajta, amíg kérik, amíg nem oldódik a bennük összegyűlt feszültség a mindennapokban tőlük elvett játékokért, barátokért, lehetőségekért.

#35 Fogmosó játékok

| |

Tűz-víz-repülő – avagy tornaóra fogkefével

Zsófiék az ovis tornaórán a tűz-víz-repülő játékot játszották, és ezt persze a fogmosás első pillanatában kellett elmesélnie, mikor máskor. Nagyon lelkes volt, és bele is csúsztak apával a játékba, hogy a fogkefével is tűz-víz-repülőzzenek. A TŰZre volt a fogmosás, a VÍZre a fejére tette a fogkefét,  REPÜLŐre pedig az ölébe. És mindig Zsófi mondta a vezényszavakat, a fogkefe meg engedelmeskedett. Persze lehetett rontani is, olyankor nagy kacagás lett belőle. Aztán ez a játék napokig sláger volt. A fogmosás ugyan hosszabb ideig tartott, de legalább nem visítással, hanem nevetéssel telt.

Éhes fogkefe

Egyik este a fogmosásnál elmélyedtem a gondolataimban, és nem is nagyon szólaltam meg, csak rutinból mosni kezdtük. Zsófi kérte, hogy beszéljen a fogkefe. Nem volt sok energiám hozzá, így evidens dolgokat kezdtem mondani “fogkefehangon”: Szia Zsófi, de örülök, hogy ma este is eljöttél hozzám. És nini, egyforma ruhánk van, én is rózsaszínben vagyok és a te pizsamád is olyan. Rajtam pingvinek vannak, a tieden mi van? Zsófinak nagyon tetszett ez a műsor, így a fogmosás előtt kialakult egy kis csacsogás a fogkefe és Zsófi között arról, hogy kinek milyen ruhája van, és hogy miben volt napközben, mi történt vele és mit evett. A fogkefe pedig nagyon éhes lett, és mind meg akarta kóstolni, Zsófi pedig hagyta. Azóta ez is rutinná vált, hogy fogmosáskor beszélget a fogkefével, elmesélni neki ezt-azt, és vagy elmondja ha nagyon finomat evett, vagy a fogkefének kell megtalálnia és kitalálnia, hogy milyen finomságok vannak Zsófi fogai között. Aztán kedvesen elköszönnek egymástól és várják a legközelebbi találkozást.

Karmesterkedés

Zsófi egyik fogmosáskor elkezdettt mindenféléket hadonászni a kezével, de először nem értettem mit szeretne. Aztán elmondta, hogy szerinte hol kellene még fogatmosni. Így ő lett a karmester. Mivel a rágófogak a legkritikusabb helyek nálunk, ezért azokra helyeződött a hangsúly. Mutatja a kezével, mint egy karmester, hogy éppen hol mossam fent-lent-jobbról-balról. Többször is visszatérünk egy-egy helyre, de a lényeg, hogy ő vezényel és ettől nagyon boldog. Én meg attól, hogy alaposan meg tudjuk mosni a fogakat.

#25 Az egerek hazalopakodnak – hogyan jussunk haza gyalog egy sötét téli estén

| |

Egyik este későn keveredtünk haza, fáradtak voltak már a gyerekek. A férjem vitte a kezében / nyakában a kicsit, mert ő még cipelhető méret, de a nagyobbik is fáradtan, nyafogva jött csak. Kérte, hogy vigyük őt is, de a 21 kilójával és 5 évével ez már nem volt vállalható. Tudtam, hogy a villamostól a lakásig tartó rövid séta vagy nagyon nyűgös-veszekedős lesz, vagy kell valami trükk. 
 
Zsófi nagyon szívesen bújik bele állatok bőrébe, természetesen csak képzeletben. Naponta többször változtatja, hogy ő most róka, nyuszi, egér, cica vagy ami eszébe jut. 
 
Azt mondtam neki cinkos hangon: legyünk most egerek. Ehhez tudott kapcsolódni, és belement a játékba. Az autók voltak a macskák. Amelyiknek világított a lámpája, az ébren volt, amelyik parkolt, az aludt, de csendben kellett elmenni azok előtt is. Néztük a mellettünk elhaladó autókat, akarom mondani macskákat, hogy milyen színűek, és hogy vajon észre vettek-e. Így “búvóhelytől” búvóhelyig settenkedve, az macskák elől bújkálva jutottunk el az egérlyukig, minden nyafogás, azaz cincogás nélkül. Otthon jót kacagtunk, hogy megmenekültünk, és megmostunk az egérmancsunkat vacsora előtt. 
 
A továbbiakban simán folyt az este, és én boldog voltam, hogy nem nyűgösködve értünk haza, ahonnan könnyű lett volna elindulni lefelé a lejtőn, hanem vidám egércsalád vacsorázott együtt.

#12 Vacsora-puszi

| |

A hétfő este, az első ovis nap a héten, kicsit nyűgösen indult. A vacsoraasztalnál már “látszott”, hogy csak ürügy kell, hogy Zsófi sírhasson. Mindenfélét megpróbált, rugdalózott, bohóckodott, nem hagyta az öccsét enni, stb. Aztán mikor leesett egy falat a vacsorájából, megkértem, hogy menjen ő érte. A kistesó viszont megelőzte, és meg is ette a talált falatot.

Ekkor végre előtört a napi szomorúságkupac, és sírni kezdett. Nem engedett közel magához. Bement az asztal alá, és nem akart velem, velünk lenni. Maradtunk a közelében, idővel csökkent a sírás, majd kimászott az asztal alól, és mérgeskedve, sírdogálva cicajárásban elindult a hálószoba felé. Utána eredtem, és a kilógó derekát összepuszilgattam. Erre már nevetés volt a válasz, amit jó jelnek vettem, és folytattam a puszilgatást, de ő elmenekült. Elkezdtünk fogócskázni. Azt játszottuk, hogy a szám mágnesként működik, és nem bír nem puszit adni. Szóval pusziltam, ahol értem, ő meg nevetett, néha elszaladt, utána meg hagyta magát. Aztán már ő is adott puszit. Szépen lecsendesedtünk a végére, ezután már bújós lett, és már nem akart mást, csak együtt lenni.

#11 Beszélő fogkefe

| |

A fogmosás nálunk egy időben könnyen ment. Majd jött egy korszak, amikor rettentően nehezen. Minden alkalommal ellenkezést szült a felvetés, hogy menjünk fogat mosni. Próbálkoztunk kérleléssel, ijesztgetéssel – mint hogy jönnek a fognyűvú manók, és elrontják a fogat, meg hogy fogorvoshoz kell menni, aki kifúrja és betömi. Vagy hogy ha nem most fogat, nem kaphat desszertet, stb. Volt vasszigor, kiabálás, parancsolgatás. Mindhiába, nem hatott semmi. Végül sok sírás, kiabálás és kérlelés után megvolt a fogmosás, de már előre utáltam ezt a részét a napnak – én is.

Aztán egyik nap elkezdett beszélni a fogkefe. Nagyon megörült Zsófinak, és annak, hogy egyforma színű rózsaszín ruhában vannak. Elmesélte, hogy mióta várja már, hogy Zsófi jöjjön. Mesét mondott a fognyűvő manókról, akikkel egyébként sok hasonló dolog törént mint vele. Például megszülettek, növögettek, majd oviba és iskolába jártak, majd dolgozni kezdtek. Persze olyan is volt, hogy csak arról beszélgettek a fogkefével, hogy mit evett Zsófi aznap és milyen finomságot talál a fogak között. Vagy épp ki kellett találnia, hogy mit evett az oviban. Amióta a fogkefe segít az esti fogmosásban, azóta ritkán kell noszogatni Zsófit, hogy jöjjön fogat mosni.