Légyszi-légyszi! – sírás és játék a gördülékenyebb estéért

Fogmosó játékok
Tűz-víz-repülő – avagy tornaóra fogkefével
Zsófiék az ovis tornaórán a tűz-víz-repülő játékot játszották, és ezt persze a fogmosás első pillanatában kellett elmesélnie, mikor máskor. Nagyon lelkes volt, és bele is csúsztak apával a játékba, hogy a fogkefével is tűz-víz-repülőzzenek. A TŰZre volt a fogmosás, a VÍZre a fejére tette a fogkefét, REPÜLŐre pedig az ölébe. És mindig Zsófi mondta a vezényszavakat, a fogkefe meg engedelmeskedett. Persze lehetett rontani is, olyankor nagy kacagás lett belőle. Aztán ez a játék napokig sláger volt. A fogmosás ugyan hosszabb ideig tartott, de legalább nem visítással, hanem nevetéssel telt.
Éhes fogkefe
Egyik este a fogmosásnál elmélyedtem a gondolataimban, és nem is nagyon szólaltam meg, csak rutinból mosni kezdtük. Zsófi kérte, hogy beszéljen a fogkefe. Nem volt sok energiám hozzá, így evidens dolgokat kezdtem mondani “fogkefehangon”: Szia Zsófi, de örülök, hogy ma este is eljöttél hozzám. És nini, egyforma ruhánk van, én is rózsaszínben vagyok és a te pizsamád is olyan. Rajtam pingvinek vannak, a tieden mi van? Zsófinak nagyon tetszett ez a műsor, így a fogmosás előtt kialakult egy kis csacsogás a fogkefe és Zsófi között arról, hogy kinek milyen ruhája van, és hogy miben volt napközben, mi történt vele és mit evett. A fogkefe pedig nagyon éhes lett, és mind meg akarta kóstolni, Zsófi pedig hagyta. Azóta ez is rutinná vált, hogy fogmosáskor beszélget a fogkefével, elmesélni neki ezt-azt, és vagy elmondja ha nagyon finomat evett, vagy a fogkefének kell megtalálnia és kitalálnia, hogy milyen finomságok vannak Zsófi fogai között. Aztán kedvesen elköszönnek egymástól és várják a legközelebbi találkozást.
Karmesterkedés
Zsófi egyik fogmosáskor elkezdettt mindenféléket hadonászni a kezével, de először nem értettem mit szeretne. Aztán elmondta, hogy szerinte hol kellene még fogatmosni. Így ő lett a karmester. Mivel a rágófogak a legkritikusabb helyek nálunk, ezért azokra helyeződött a hangsúly. Mutatja a kezével, mint egy karmester, hogy éppen hol mossam fent-lent-jobbról-balról. Többször is visszatérünk egy-egy helyre, de a lényeg, hogy ő vezényel és ettől nagyon boldog. Én meg attól, hogy alaposan meg tudjuk mosni a fogakat.
Az egerek hazalopakodnak – hogyan jussunk haza gyalog egy sötét téli estén

Beszélő fogkefe
A fogmosás nálunk egy időben könnyen ment. Majd jött egy korszak, amikor rettentően nehezen. Minden alkalommal ellenkezést szült a felvetés, hogy menjünk fogat mosni. Próbálkoztunk kérleléssel, ijesztgetéssel – mint hogy jönnek a fognyűvú manók, és elrontják a fogat, meg hogy fogorvoshoz kell menni, aki kifúrja és betömi. Vagy hogy ha nem most fogat, nem kaphat desszertet, stb. Volt vasszigor, kiabálás, parancsolgatás. Mindhiába, nem hatott semmi. Végül sok sírás, kiabálás és kérlelés után megvolt a fogmosás, de már előre utáltam ezt a részét a napnak – én is.
Aztán egyik nap elkezdett beszélni a fogkefe. Nagyon megörült Zsófinak, és annak, hogy egyforma színű rózsaszín ruhában vannak. Elmesélte, hogy mióta várja már, hogy Zsófi jöjjön. Mesét mondott a fognyűvő manókról, akikkel egyébként sok hasonló dolog törént mint vele. Például megszülettek, növögettek, majd oviba és iskolába jártak, majd dolgozni kezdtek. Persze olyan is volt, hogy csak arról beszélgettek a fogkefével, hogy mit evett Zsófi aznap és milyen finomságot talál a fogak között. Vagy épp ki kellett találnia, hogy mit evett az oviban. Amióta a fogkefe segít az esti fogmosásban, azóta ritkán kell noszogatni Zsófit, hogy jöjjön fogat mosni.