Az anya-gyerek kapcsolat változása a szoptatás tükrében – újszülött kortól a totyogókorig és azon is túl

Laktációs tanácsadóként és szülő-csecsemő konzulensként tapasztalom, hogy sok anyának nehézséget okoz a gyermek fejlődésével a szoptatási rutinban változásokat bevezetni. Gyakran azzal küzdenek, hogy az 1-1,5-2 éves gyermekük szoptatása bizonyos szempontból ugyanúgy zajlik, mint a gyermek életének első 3-4 hónapjában, és ezt terhesnek élik meg. Ugyanakkor nem tudják, hogyan változtassanak vagy várhatják-e, hogy a gyermek magától változtat idővel.

Más anyák a szülés utáni hónapokban azért félnek odaadni magukat a gyakori, kezdetben kiszámíthatatlan rendszerességű szoptatásnak, mert az a tévhit él bennük, hogy az első hónapokban bevezetett babagondozási, szoptatásigyakorlat hosszútávon változatlan marad és esetleg nehezíti a gyermek önállóságának fejlődését. Félnek a síró babát azonnal és gyakran mellre tenni. Attól tartanak, hogy ez oda vezet, hogy 2 évesen is csak így fog megnyugodni és elaludni a gyermekük. Vagy a gyakori szopás miatt majd nem fog tudni beszokni a bölcsibe.

A változások, amik ideális esetben a szoptatásban a hónapok és évek múltával bekövetkeznek, fokozatosan, apró lépésekben történnek és aktív szerepe van a folyamatban benne az anyának és a gyermeknek is.

Nézzünk rá arra, miben különbözik a szoptatás és az abban megnyilvánuló anya-gyerek kapcsolat a gyermek fejlődésének különböző lépcsőfokain? Miben is más egy újszülöttet és egy 2 éves gyermeket szoptatni? Milyen lépéseken keresztül vezet az út? Hogyan értelmezhető a válaszkészség és az igény szerintiség a különböző életkorokban?

Az egyik legfontosabb szempont az anya-gyerek kapcsolat változása és a gyermek fejlődése. A gyermek az anyától való legszorosabb testi-lelki közelségből, a teljes függőségből halad a leválás és önállósodás felé. Igaz ez érzelmileg, mozgásilag és értelmileg is. Ezt követi ideális esetben a szoptatásos kapcsolat változása is.

Mit jelent a válaszkészség és az igény szerintiség a különböző életkorokban?

A válaszkészség azt jelenti, hogy az anya a gyermek életkorának és az adott helyzetnek megfelelően, a megfelelő időben reagál a gyermek jelzéseire (nem hamarabb és nem később). Ennek fényében egyértelmű, hogy a válaszkészség alatt a változásokra érzékeny és rugalmasan alkalmazkodó szülői reakcióról beszélünk.

Közelség és távolság
Az anyai feladat kezdetben nagyobbrészt a közelség adása, a nagyfokú alkalmazkodás a babához. Egy idő után azonban anyai felelősség és feladat a határszabás, a gyermek önállóságának, önszabályozó képességeinek és leválásának támogatása is. Ebből kifolyólag vannak helyzetek, amire az első időszakban minden bizonnyal a szoptatás a megfelelő anyai válasz, míg később esetleg már nem a szoptatás vagy nem önmagában a szoptatás.

Milyen gyorsan reagáljon az anya?
Az azonnali, minél gyorsabb anyai reakció a korai életkorban biztosan megfelelő, de a több hónapos, egy év feletti gyermekkel már nem minden helyzetben. A legfontosabb a gyermek számára az, hogy az anya teljes lényével jelen tudjon lenni. Ha ez megvalósul, akkor fogja az anya a gyermek valódi szükségleteit érzékelni félelem és az ebből fakadó megmentési vágy nélkül. Ilyen értelemben a gyermek valódi igényeire tud reagálni együttérzéssel, de nem teljes azonosulással. Azaz képes kíváncsian és bizalommal fordulni az anya a gyermek önszabályozó képességeinek kibontakozása felé, miközben jelen van a gyermeke számára a nehéz helyzetben. Tehát a határtartás és a nehéz érzések tartalmazása is anyai feladat.

Az anya szükségletei
Fontos szempont továbbá, hogy az anyának nélkülözhetetlen átélnie, elismernie, elfogadnia a saját érzéseit, megéléseit, testi-lelki határait és tenni ezekért. Azaz felelősséget kell vállalnia önmaga jóllétéért. Csakis így tud mindenestül jelen lenni a baba számára. Csakis így lesz bátorsága a szoptatásban is akkor és úgy adnia önmagát, ahogy az neki is rendben van. Márpedig a gyermekének erre van szüksége.

Végül fontos leszögezni még két dolgot. Az anyatej minden életkorban értékes egy gyermek számára. A szoptatásban megnyilvánuló kapcsolódásnak pedig érzelmi jelentősége van anya és gyermeke között a gyermek életkorától függetlenül a szoptatás teljes időszakában.

Újszülött kor
Egy újszülött baba nem képes még a éhségét, szomjúságát, fáradságát és kapcsolati szükségleteit késleltetni. Frusztrációja nagyon hamar kétségbeesésbe és félelembe csap át. Legfőbb igénye a biztonságérzet, amelyet éretlen idegrendszere és magatehetetlensége miatt leginkább a testkontaktus és a szopómozgás tud megadni számára. Önmegnyugtatásra csak minimálisan képes, a szájába tévedő öklöcskéje szinte az egyetlen eszköze erre. Mindenhez a gondozójára van szüksége. Ebben az időszakban a viszonylag gyors anyai válasz és a jelzések széles skálájára szoptatással való reagálás nagyon is megfelelő lehet.

Hiszen a szopás a baba részéről komplex szükséglet, mely kezdetben mindenképpen magában foglalja a megnyugvás, elalvás, kapcsolódás és biztonság iránti igényét, valamint az éhség és szomjúság kielégítését. Ennek megfelelően az anya oldalán a szoptatás komplex válasz, azaz a tápláláson túl a csecsemő fiziológiai- és érzelmi állapotainak szabályozásában is fontos ’eszköz’. A szoptatással az anya megnyugtatja, elaltatja, érzelmileg és fizikailag is megtartja és jóllakatja a babát.

Az anyát ebben az időszakban a teljes 24 órás készenlétre és a baba igényeinek való alárendelődésre az a fajta különös tudatállapot teszi képessé, amit elsődleges anyai ráhangolódásnak hívunk. Ez a korai időszakban a legerősebb, majd a hónapok múlásával és a baba fejlődésével csökken a mértéke. Az anya így egyre inkább szabaddá válik saját szükségletei és határai figyelembe vételére, ezáltal is segítve a gyermeket a leválás folyamatában is.

 

Változások az első és második életévben
Ahogy nő a gyermek, egyre nyitottabbá válik a világra, figyelmét sok minden leköti. Az éhség, fáradtság élményei már nem azonnal elárasztó jellegűek a számára. Kezdenek egyre határozottabban elválni az alvás és az ébrenlét állapotai.

Képes helyzetet és helyet változtatni, ha kényelmetlen valami, megfordul. Ha érdekli valami, nyúl utána, majd érte mászik. Érik az idegrendszere. Ha csak rövidebb ideig is, de tudja a szükségleteit késleltetni, a frusztrációt tűrni.

Bővül azoknak az eszközöknek a tára, amelyek az anyával való kapcsolatot átélhetővé teszik a számára. Szereti a szemkontaktust tartani, ’beszélgetni’, utánozni a felnőtt mimikát. Szülei vidám, nyugodt tekintete és hangja szabályozza éberségét és aktivitást. Élvezni kezdi, hogy a világ felfedezésének élménye megosztható a szüleivel. Egyre több tapasztalatot szerez saját testéről, egyre inkább uralja azt. Bizonyos mozgásokkal, hangadással, játékokkal saját unalmát, nyugtalanságát kezelni tudja még ha csak nagyon rövid ideig is.

A naponta ismétlődő interakciókban és rutinokban együttműködik, biztonságot talál, várja azokat. Egyre több árnyalt érzést él át és a legfontosabb a számára az, hogy ezek mindegyike megosztható legyen a szüleivel. A negatívak és a pozitívak is. Ez a gyermeki kötődés biztonságának egyik alappillére. Ezek a változások zajlanak az első, második és harmadik évben is, miközben a verbális készségek egyre bővülő tárháza nyit új dimenziót a kommunikációban.

A szoptatás szempontjából mindez azt jelenti, hogy a korábban leginkább a szoptatás által kielégített szükségletek, az éhség, szomjúság, a megnyugvás, elalvás és a kapcsolódás igénye a megmaradó szoptatás mellett fokozatosan más formákban is kielégíthető a gyermek számára. Anya és gyermeke között pedig ennek megfelelően átalakul, hogy milyen helyzetekben lesz a szoptatás a gyermek valódi szükségletére a megfelelő válasz.

Ki változtat? A gyermek vagy az anya?
Mint minden változás, apró, alig észrevehető mozzanatokban megy végbe. Sokan gondolják, hogy az igény szerintiség a szoptatásban azt jelenti, hogy teljes mértékben a gyermek irányít, az anya csak követi őt. A gyermek azonban éppen saját magát tanulja az anyával való kapcsolatában. Nem mindig tudja, pontosan mire van szüksége és hogyan elégíthetné azt ki.

Az anyának bizonyos mértékig mindenképp irányító szerepet kell tehát vállalnia.
A gyermeknek fontos megtapasztalnia az anyját mint különálló lényt, aki nemcsak igazodik őhozzá, hanem elvárásokat és határokat is támaszt.

Harmadrészt a negatív érzések átélésének képessége a gyermek növekedésével fontos fejlődési lépés. Ehhez az anyaazon képességét igényli a gyermek, amivel tud együtt érezni a gyermekkel, de nem akarja mindenáron megóvni a gyermeket a nehéz élményektől. Sokkal inkább megtanítja az életkorának megfelelően együtt lenni azokkal és túljutni rajtuk.

Apró lépések a leválás felé
Talán sokan észre sem veszik, de ösztönösen igazodnak gyermekük egyre fejlődő képességeihez. Amikor például egy éjszakai mocorgásnál az anya pár másodperccel hosszabban kivár, nem azonnal teszi mellre a babát, akkor esélyt ad a gyermeknek saját önmegnyugtatási képességeit gyakorolni. Akár az a meglepetés is érheti őket, hogy a baba visszaalszik külső segítség nélkül is.

Igazodás a baba fejlődő képességeihez az anya részéről az is, amikor ráeszmél, hogy napközben a nyűgösködés során a baba megelégszik az öleléssel és ringatással. Vagy amikor a 3 baba hónapos ökölrágcsálását már nem értelmezi az anya mindig szopási vágynak, hanem osztozik az örömben, amit a babája a kezének felfedezése révén megél.

Hasznára válik a gyermeknek, ha egyre többféle módját tapasztalja meg annak, ahogyan képes elaludni, megnyugodni és kapcsolódni a szoptatás mellett más módokon is.

Az első év végére, a második év elején a szilárd ételek az étkezések nagyobb hányadát kezdik kitenni. A szoptatás sok családban a második év során kezd az elalvások, ébredések, összebújások intim pillanataira korlátozódni. Ebben lehet aktív szerepe az anyának. Van, aki apró figyelemelterelésekkel, más időnkénti nemet mondásokkal, megint más következetesebb korlátozásokkal tereli a kevesebb szopi felé a gyermekét. Előfordul, hogy a gyermek olyan mértékben feledkezik bele a világ felfedezésébe napközben, hogy szinte magától hagyja el a szopik egy részét. Így alakul át észrevétlen lépésekben a szoptatásos kapcsolat.

A megnyugtatás új módjai
Támogatja a gyermek érzelemszabályozásának fejlődését, ha egy kisebb elesés okozta sírásnak, játék közbeni frusztrációnak vagy testvérkonfliktusból adódó dühkitörésnek nem feltétlen akar az anya azonnal véget vetni egy gyors mellrehelyezéssel. Az a legfontosabb egy totyogó számára, hogy legyenek olyan alkalmak, amikor a fájdalom vagy a csalódottság érzelmi hullámát sírással kifejezheti, és ez együttérző és nyugalmat sugárzó meghallgatásra talál az anyukájánál. Ezt persze követheti egy megnyugtató szopizás is, ha az nem az érzelemkifejezést és az azzal való anyai együttlétet hivatott megspórolni.

Unalom ellen, a figyelemért a szopival
Sok anya tapasztalja, hogy a nagyobb gyermek napközben akár unalomból, akár az anyukája figyelmének megszerzéséért kér szopit. Mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor a telefonon való beszélgetés vagy a házimunka közben a totyogó szopit kér. Lehet, hogy a gyermek ilyenkor a szopás által tud magának az anyukájából ’egy darabot’ megszerezni. Valójában azonban együttlétre és figyelemre lenne szüksége. Ilyenkor nem biztos, hogy támogató a gyermek számára, ha az anya ezekre a jelzésekre azonnal és kizárólag szoptatással reagál.

Ilyenkor a gyermek valós szükségeleivel és életkorával jobban összhangban van, ha az anya a gyermek aktuális szándékát megérti, vissza tudja tükrözni (’tudom, hogy velem szeretnél játszani’), érthető és reális elvárást tud megfogalmazni a gyermek felé (’letörölöm a pultot/befejezem a beszélgetést, addig kérlek, várj’) és a gyermek valós igényére tud reagálni (’utána megnézzük együtt a könyvedet’ vagy ’utána szopizunk’). Plusz kihívás ilyenkor a gyermek esetleges frusztrációját is megtartani.

Határhúzás a szoptatásban
Más szempontból az ilyen ismétlődő helyzetek arra is felhívhatják az anya figyelmét, hogy neki mennyire nagy szüksége van kikapcsolódásra, saját időre. Tud-e ezekre elég külön időt megszervezni magának? Mer-e saját magáért nemet mondani a gyermeknek? Vagy mindig addig végső határáig adja magát anyaként, ahol már teljesen kifárad vagy ingerültté válik?

A nagyobb gyermek szoptatásában a határhúzás segíthet abban, hogy az anya valóban örömből tudja adni a szoptatást. Nem válik javára a gyermeknek, ha fogösszszorítva, belül feszültséget megélve szoptatja az anyukája. Ha a gyermek rendszeresen ezt tapasztalja, az feszültséget kelt benne is.

Ha egy 8-10 hónapos vagy idősebb baba a szopási vágyát jelzi a közös ebédnél, akkor nem feltétlen kell azonnal abbahagyni az anyának a saját étkezését, hogy mellre tegye a picit. Akár némi nyűgösködés kibírása árán is, az anya határozott és nyugodt hangonmondhat nemet az azonnali szoptatásra, megjelölve a baba számára a szopi későbbi időpontját. Így megeheti a saját ebédjét. Az anya ezzel felvállalja a felelősséget önmagáért, ami hosszútávon fontos példa a gyermek számára is.

Fontos, hogy a nemet mondásban, a szopik korlátozásában olyan határokat húzzon az anya, ami a gyermek számára érthető és nagyrészt következetes. Ez biztonságot jelent a gyermeknek.

Csak a mi időnk – a szoptatás örömei és előnyei egy éven túl
A totyogó korú gyermek szoptatása rengeteg örömet adhat anya és gyermeke számára. Már nem kapcsolódik hozzá a készenléti állapot, nem is az elsődleges táplálékforrás. Az anya távollétében a szoptatott gyermek szükségleteit már más módon is ki tudják elégíteni a rá vigyázó felnőttek.

Ilyen értelemben a totyogó szoptatása szabadabb élmény lehet, mint az első (fél)évben. Felelősség és kötelezettség nélküli kapcsolódás. Ugyanakkor hordozza és őrzi a korábbi időszak közös szoptatós élményeit és továbbra is átélhető benne az intimitás, a meghittség, a biztonság, a melegség és az összetartozás érzése.

Az aktív figyelmet igénylő totyogó mellett a szoptatás az anya számára is lehet a lelassulás, megnyugvás ideje. Sokan egy külön fotelt vagy egyéb összebújós helyet neveznek ki ezen alkalmakra. A fáradt, nyugtalan gyermek számára a szopi segíti a befelé fordulást, valamint az aktív éber állapotból az alvásba való átmenetet.

Egy-egy betegség alkalmával pedig jelentős immunvédelem valamint táplálék- és folyadékforrás a szopi, amit általában még akkor is szívesen fogad a gyerek, amikor más folyadékot egyáltalán nem vesz magához.

A gesztusok, a szavak, amikkel a nagyobb gyermek képes a szopi örömét kifejezni, végtelen örömet és meghatottságot tudnak hozni az édesanyának. Olyan rítussá alakul a szoptatás a második és későbbi években, ami az anya és gyermeke számára is egymáshoz kapcsolódó alkalom a napi események sodrában.

Hiedelmek – a hosszantartó szoptatás mint bűnbak
Sokféle téves elképzelés él a hosszan tartó szoptatásról a köztudatban. Ezek leginkább félelemből és ítéletből táplálkoznak. Sokan félnek, hogy egy gyermek nem tud az anyukája nélkül időt tölteni más gondozóval, amíg az anya szoptatja őt. Vagy nem tud a bölcsiben máshogy elaludni, ha otthon a délutáni alvásokhoz szopizik. Van, aki azért aggódik, hogy a szopás gátolja meg a gyermeket abban, hogy a szilárd táplálékból elegendőt egyen.

Mindezek a hiedelmek alaptalanok. A totyogó nagyon is tudja, hogy más felnőttektől nem szopizhat, képes alkalmazkodni a környezet elvárásaihoz, elalszik máshogy, más vigyázóval. Továbbá kielégíti az életkorából fakadó szükségleteit, tehát szilárd táplálékot is fogyaszt kellő mennyiségben.

Ha mégsem így lenne, akkor annak sohasem a szoptatás az oka önmagában, hanem valamilyen olyan elakadás az anya-gyerek kapcsolatban, ami a szoptatásos kapcsolatban is megmutatkozik. A megoldás ilyenkor ennek a kapcsolati nehézségnek a feloldásában van, nem a szoptatás abbahagyásában. Akapcsolati nehézség feloldása magával hozhatja a szoptatás befejezése melletti döntést, de ez nem törvényszerű.

A szoptatás minden életkorban az anya és gyermek közötti kapcsolat egy megnyilvánulási formája. A kapcsolatban rejlő örömöket, erőforrásokat éppen úgy hordozza, mint az esetleges nehézségeket és elakadásokat. Állandó változásban van, ahogyan a kapcsolat is.

Verdes Dóra
szülő-csecsemő konzulens, szoptatási tanácsadó
verdesdora.hu