| | |

Gyakorlati tippek a határok gyengéd, szeretetteljes megszabásához

Kellenek a gyereknek a korlátok – halljuk manapság sokszor, de nem tudjuk, hogyan is állítsuk fel ezeket. Legyünk rugalmasak is, de határozottak. Megértőek, de következetesek. Gyengédek, válaszkészek, szeretetteljesek, de nem túl engedékenyek és erélytelenek.

| | |

Kellenek a korlátok – de nem mindegy, milyen korlátok!

„A mai szülők kis zsarnokokat nevelnek, mert félnek nemet mondani a gyerekeiknek” – hangzik a mai kisgyerekes szülők generációjának egyik leggyakoribb kritikája. Fűtől-fától megkapjuk, hogy így kell a gyereknek a korlát, különben a fejünkre nő, meg úgy kell a gyereknek a korlát, hogy ne legyen szorongó …stb.

| | | |

Apukák, szükség van rátok! Levél az apákhoz

A gyerekek imádják az apukájukat! A gyermekeitek imádják hallani a hangotokat, látni, ahogy bejöttök az ajtón, mellétek ülni az asztalnál és addig játszani veletek, amíg csak bírjátok! Egy kedves apuka nemrég azt mesélte, hogy a 15 hónapos kisgyerekük reggel 6-kor felmászott az ágyukba, odakúszott hozzá, belenézett a szemébe és beledugta az ujját az orrába. Ismerős…

|

A következetességről: miben és mennyire szükséges következetesnek lennünk a gyerekekkel?

Az egyik leggyakoribb kritika, amivel minket szülőket illetnek, az az, hogy nem vagyunk elég következetesek. Ezt megkapjuk a nagyszülőktől, amikor – hogy elkerüljük a gyerek hisztijét, és így saját kiborulásunkat – az előzetes ígéret ellenére mégis megengedünk még egy mesefilmet.

| | |

Enyém! – Hogyan segítsünk a gyerekeknek megosztozni dolgokon?

Patty Wipfler írása, a fordításért sok-sok köszönet Gonda Györgyi önkéntesünknek A gyerekek gyakran szenvedélyese, teljes szívből akarnak valamit. Olyan erős lehet a vágyuk valami iránt, hogy más nem is szokta kielégíteni őket helyette. Minden sejtjük azt üzeni, hogy csak a kék lapát vagy a zöld lufi teheti őket boldoggá, a sárga lapát és a piros…

| |

#49 Sírós bevásárlás

  Mostanában nagyon sok felnőtt tennivaló volt a napjainkban, a gyerekek inkább csak voltak mellettünk, mint velünk. Év vége is van, és kezdtem érezni, hogy Zsófinak már nem sokáig tartható békében ez az állapot. Egyik nap el kellett menjek bevásárolni, és gondoltam magammal viszem őt is, hátha tudunk egy kicsit beszélgetni, kapcsolódni. Tudtam, hogy van…

| |

#47 Tévé helyett meghallgatás

Egyik hétvégét a nagyszülőknél töltöttem a gyerekekkel. Férjem háromnapos kirándulásra ment a barátaival, én is igyekeztem behozni az elmaradásaimat, vásároltam amíg a gyerekek a mamával voltak. Harmadik nap délelőtt sokat voltak a kertben, a nagy megtanult biciklizni, a kicsi pedig megkapta a futóbiciklijét, délután pedig vendégségben voltunk (még mindig apa nélkül), ott is rengeteget bicikliztek,…

|

#45 A nagy fiúk is sírnak

Bevezettük, hogy egy baráti családdal hetente egy este a közeli játszótéren vacsora-pikniket tartunk, és persze együtt játszunk a gyerekekkel: kergetőzünk, fogócskázunk. 3, 4, 5 gyerekkel fogócskázni igen fárasztó, ezért egy idő után különböző nyugisabb kihívások elé állítottam magunkat, mint pl. össze tudunk-e kötni két egymástól távol álló fát a testünkkel, vagy tudunk-e egy csoportként hatan…

|

#42 Mikor én voltam a Madagaszkár

Egyik este a kislányom vacsora előtt kérte, hogy indítsam el az egyik kedvenc meséjét, a Madagaszkárt. Mivel aznap már épp eleget tévézett, és amúgy is vacsorához készülődtünk, nem akartam bekapcsolni a tévét. Helyette mondtam, hogy most én leszek a Madagaszkár, és elkezdtem énekelni a kezdő dalt. Ez sokszor beválik, de most nem. Csak kiabált, hogy…

| | |

#29 Nincs több TV!

A tavaly előtti nagy árvíz idején kiöntött minket a Duna a házunkból, és egy ideig kénytelenek voltunk a szüleimnél lakni. Nagyszerű nagyszülők, viszont náluk abban az időben szinte megállás nélkül be volt kapcsolva a TV, amire a gyerekek nagyon rá is szoktak. Nekem persze kényelmes is volt ez így, legalább többet tudtam zavartalanul foglalkozni az…

| |

#27 Ujjszopi nélkül

Nyaralni voltunk, és egyik este a háziakkal elmentünk kutyát sétáltatni. Mikor Lőrinc (4 éves) elfáradt, felkéredzkedett az apja nyakába, és vette volna be a szájába az ujját. Amikor vendéglátónk, a kutyák gazdája ezt meglátta, szólt, hogy semmiképpen ne vegye az ujját a szájába, mert a kutyák megnyalták. (Amúgy én valószínűleg nem figyeltem volna erre, így…

| |

#22 Virág kiviharja magát

Egész héten dolgoztam, és a legfiatalabbunk, a 2,5 éves Virág az idő jó részét a nagyinál töltötte. Minden délután, amikor érte mentem, szépen elbúcsúzott mindenkitől, beszállt az autóba, majd ott rákezdte, hogy ő a nagyinál akar maradni. Nem előtte, hanem az autóban ülve. Ebből tényleg biztosan tudtam, hogy igazából arra van szüksége, hogy egy jót…