| | |

Újrakapcsolódás ovi után

Minden nap ebéd után jártam az oviba a 4 éves kisfiamért, aki bár először mindig nagy örömmel ugrott a nyakamba, perceken belül mégis sokszor talált valamit, amin nyűgösködni kezdhetett – ezzel adta tudtomra, hogy azért hosszú volt a nap nélkülem, nehéz az élet ennyi gyerek közt. Sokszor nekiállt nyafogni, hogy éhes, édességet akar, és amikor…

| |

#41 Szerepcsere

Lőrinc (5) és Villő (2,5) a vacsoránál természetesen nem tudnak nyugodtan ülni a fenekükön. Lőrinc a minap is felállt az asztaltól, és elkezdett lábujjhegyen körbe-körbe járkálni, hogy ő most óriás.  Kérdeztem, hogy tud-e törpe is lenni, aztán meg ő kérte, hogy mondjam meg, mivé változzon. Így hát mondtam mindenféle állatokat, tárgyakat (autó), és persze Villő is…

| | |

#40 Ovis öltözés – kapcsolódjunk játékkal!

A kistesóval megyek a nagyért az oviba minden nap. Ez télen egyáltalán nem mókás, mert mire Zsófi felöltözik, addigra ránk melegszik a téli hacuka, Vili többször megszökik, belenyúl a wc-be, játszik a csappal a mosdóban, kihordja a játékokat a csoportból, én pedig így nem tudok Zsófira figyelni, pedig ő igényelné, hiszen egész nap nem látott….

| |

#39 Fiúk és pisztolyok: a puszi-pisztoly

Bátinál „becsípődtek” a pisztolyok amióta egy nagyobb fiúcska egy lenyűgöző, tökéletes, durrogni-füstölni tudó pisztollyal állított be hozzánk.  Ez után annyira sóvárgott egy ilyen pisztolyért, hogy sikerült megingatni a „nálunk nincs és nem is lesz semmiféle fegyver” elhatározásomban, hogy végül –persze bízva a 3 napig tartó csodákban- beszereztem neki egyet.  Oh, tudom, nagyon naív…  Huh! Hát…

|

#38 Enyém-enyém! – vitából játék

Nálunk időnként előfordul, hogy a tesók nem egyeznek a játékokon. Szerintem normális, de azért sok feszültség adódik belőle.   Egyik nap Zsófival éppen tantrixot játszottunk, amíg a kicsi Vili aludt. Mikor felébredt, odavettük magunkhoz, és adtunk neki is pár darabot, hadd nézegesse, míg mi befejezzük a játékot. Persze Vili egy idő után szétdúlta a játékunkat, Zsófi…

|

#35 Fogmosó játékok

Tűz-víz-repülő – avagy tornaóra fogkefével Zsófiék az ovis tornaórán a tűz-víz-repülő játékot játszották, és ezt persze a fogmosás első pillanatában kellett elmesélnie, mikor máskor. Nagyon lelkes volt, és bele is csúsztak apával a játékba, hogy a fogkefével is tűz-víz-repülőzzenek. A TŰZre volt a fogmosás, a VÍZre a fejére tette a fogkefét,  REPÜLŐre pedig az ölébe….

|

#34 Mégis felöltözünk

Egyik reggel nagyon nehezen indult az öltözködés. A pizsamából vetkőzés még sima ügy volt, de a lánykám egy szál bugyiban flangált a lakásban, és nem volt nyári hőség. Mivel náthás-téli nyavalyás idő van, nagyon szerettem volna, hogy minél hamarabb felöltözzön. Neki pedig mindig akadt valami kifogása: nem tetszik a szoknya, a harisnya, a pulcsi, nem…

| |

#33 15 perc közös játék – káosz helyett békés este

Ma egész nap dolgoztam, utána pedig egy, majd két gyerekemet ide-oda furikáztam. Este lett, mire a harmadikért odaértünk egy barátnőjéhez, és ő csatlakozott hozzánk.   Ezek azok a rohanós napok, amikor a család esti légkörét a “káosz” szó írja le a legérzékletesebben: az egyik ezt akar játszani, a másik valami mást, a harmadikat közös erővel…

|

#26 A kiabálás is el tud fogyni

Az egyik legnagyobb probléma nálunk a kiabálás, hogy a gyerekek visonganak, sikongatnak, idétlenkednek, artikulálatlanul üvöltenek, stb. Ami persze normális, főleg mivel egy lakótelepi lakásban kevés lehetőségük van kitombolni magukat.    Nekem viszont gyakran borzasztó zavaró, és próbálok különböző trükköket bevetni. Valamelyik nap azt találtam ki, hogy akinek kiabálni valója van, az menjen be a fürdőszobába,…

|

#25 Az egerek hazalopakodnak – hogyan jussunk haza gyalog egy sötét téli estén

Egyik este későn keveredtünk haza, fáradtak voltak már a gyerekek. A férjem vitte a kezében / nyakában a kicsit, mert ő még cipelhető méret, de a nagyobbik is fáradtan, nyafogva jött csak. Kérte, hogy vigyük őt is, de a 21 kilójával és 5 évével ez már nem volt vállalható. Tudtam, hogy a villamostól a lakásig…

| |

#23 Ugabuga bébi

Egyik nap – szokás szerint – késésben voltunk reggel. Már el kellett volna indulnunk az iskolába, de a fiam, aki máskor elsőként készül el és lép ki az ajtón, minden noszogatásom ellenére sem haladt előre az öltözéssel. Én zsörtöltem, pöröltem vele, közben pedig a legkisebb testvérét próbáltam útra késszé varázsolni. Persze már jól ismernek a…