Kapcsolódó nevelés

A gyereknevelés több öröm, és kevesebb küzdelem legyen

játék

Újrakapcsolódás ovi után

| |

Minden nap ebéd után jártam az oviba a 4 éves kisfiamért, aki bár először mindig nagy örömmel ugrott a nyakamba, perceken belül mégis sokszor talált valamit, amin nyűgösködni kezdhetett – ezzel adta tudtomra, hogy azért hosszú volt a nap nélkülem, nehéz az élet ennyi gyerek közt. Sokszor nekiállt nyafogni, hogy éhes, édességet akar, és amikor éreztem, hogy nem tudok elég erőfeszítést tenni az újrakapcsolódásért, akkor néha kapott is.

Egyik nap azonban már az öltözés közben melléguggoltam, a szemébe néztem, és nagy szeretettel mondtam neki: ne haragudj, kicsikém, nincs ma édesség. Először nyavalyogva toporzékolni kezdett, én hagytam, mellette voltam, és igyekeztem melegséggel kivárni, mi lesz. Az óvodai közeg azonban nem volt alkalmas neki, hogy nagyobb hisztibe (azaz érzelmi nagytakarításba) kezdjen, úgyhogy elindultunk haza, de ő csak nyafogott tovább.

Arra gondoltam: ha most nem tud sírni, amivel kiengedhetné a feszültséget magából, próbáljunk meg nevetni! Úgyhogy mondtam neki: hát, sajnos édesség nincs most nálam, a karjaim és lábaim finomak ugyan, de sajnos mérgezőek, így azt nem javaslom, hogy bárki megkóstolja. Gyanakodva nézett rám, először nem akart belemenni a játékba, de én csak mondtam tovább: igen, igen, biztos vagyok benne, hogy aki meg akarja kóstolni, annak nagy puszikat kell adnom, mert mérgező vagyok. Látszott, mérlegeli, elég vicces-e ez a játékötlet, hogy belemenjen és elnevesse magát, de még mindig nyafogva álldogált mellettem. Amikor viszont harmadjára is elkezdtem mondani, ő közbeszólt: én is mérgező vagyok! Átfordította hát a játékot olyanra, ami neki is igazán viccesnek tűnt, én meg vettem a lapot. Hencegni kezdtem, hogy engem aztán egy ilyen kis gyerekkar biztos nem mérgez meg, nyugodtan megkóstolhatom – aztán amikor játékosan beleharaptam, teátrálisan összeestem és jajveszékeltem, hogy mennyire mérgező, hogy lesz így nekem finom édességem. Ő meg végül megkegyelmezett, és puszival felélesztett, hogy tudjunk tovább menni (és tolni a babakocsiban a türelmetlenné váló tesót), majd az út során még jópárszor el kellett ezt játszanunk, de innentől jó hangulatban mehettünk hazáig, és megfeledkezhettünk az édességről.

Balogh Fruzsi, Kapcsolódó Nevelés oktató

10 plusz 1 tipp a játékos neveléshez

Miért jó a játékos nevelés?

A gyerekek a mindennapok során rengetegszer tapasztalják meg, hogy valami nem sikerül, nem elég ügyesek, erősek, okosak ahhoz, hogy véghezvigyék, amit eltervezek, vagy teljesítsék a feladataikat. A felnőttek sokszor nem veszik emberszámba őket, nem szólhatnak bele, hogy mi történik velük, esetleg nem is tájékoztatják őket. Ezekből a rossz élményekből sok-sok feszültség halmozódik fel, ami hosszútávon megakadályozza, hogy igazán jól tudjanak működni, előfordulhat, hogy csökken az önbizalmuk, romlik a teljesítményük, visszahúzódóvá, vagy éppen agresszívvé válnak. Bármennyire is igyekszünk odafigyelni, egész biztos, hogy lesz olyan helyzet, amikor a gyermekünk megalázottnak, vagy kisebbrendűnek fogja érezni magát, ez az élet velejárója.

De szerencsére tudunk segíteni nekik abban, hogy ezek az élmények ne hagyjanak maradandó nyomot, mégpedig azzal, hogy megfordítjuk a szerepeket, és mi leszünk azok, akik gyengék, esetlenek, buták. Vegyük észre gyerekünk kuncogását, amikor megbotlunk, valamit kiöntünk, vagy összekeverjük a szavakat, és ahelyett, hogy komolyan bosszankodnánk rajta, kezdjünk el viccesen mérgelődni és tegyünk rá még egy lapáttal az ügyetlenkedésre a még nagyobb nevetés érdekében. A nevetés pedig oldja a feszültséget, kisöpri a korábbi frusztrációk okozta rossz érzéseket. Nemcsak a gyerekét, a miénket is, és egy ilyen közös nagy nevetés még közelebb is hoz minket egymáshoz.
Íme néhány ötlet, amiket a nap folyamán beépíthetünk, ha úgy érezzük, hogy nő a feszültség, jó lenne kapcsolódni, vagy valamivel feldobni a hangulatot.

10+1 gyereknevelési tipp:

1. Keverjük össze a gyerekeinket: velem ez rendszeresen megtörténik, hogy mondjuk egyikük kér egy pohár vizet és a másikuknak viszem. Ezen mindig nagyon nevetnek, úgyhogy néha szándékosan is bevetem. Ha nincs tesója, vihetjük a vizet egy plüssmacinak.

2. Vegyük fel rosszul a ruháinkat: nyáron vegyünk fel télikabátot, vegyünk felemás cipőt, vagy a fejünkre húzzunk nadrágot, és komoly arccal álljunk a gyerekeink elé, hogy mi már indulásra készen állunk, õk vajon már felöltöztek-e. Vigyázat, lehet, hogy azt szeretnék majd, hogy valóban így menjünk ki az utcára, ha ezt is bevállaljuk, garantált a nevetés.

3. Tévedjünk el: ha a gyerekek már jól tudják az utat a játszótérre, forduljunk mindig rossz irányba, majd végképp zavarodjunk össze, és kérjük meg a gyerekeinket, hogy irányítsanak. Amikor megérkezünk a játszótérre, álljunk meg értetlenül a homokozó közepén, hogy vajon hova lett a hinta, hiszen a múltkor még ott volt.

4. Vicces bevásárlás: mondjuk a gyerekeknek, hogy kenyeret kell vennünk és kezdjünk el a paradicsomok között válogatni, hogy vajon melyik lehet a legfinomabb kenyér, vagy nézegessük a gyerekruhákat, és kérdezzük meg a gyerekeket, hogy vajon melyik állna jól nekünk.

5. Étkezés: próbáljuk meg villával kimerni a levest, csodálkozzunk rajta, hogy nem sikerül, és ha nevetnek, duráljuk neki magunkat újra és újra.

6. Olvassunk visszafelé: ha kérik, hogy olvassunk mesét, olvassuk visszafelé a szavakat, és csodálkozzunk, hogy milyen fura egy mese ez.

7. Hol vagy? Kezdjük el keresni, amikor valójában ott van az orrunk előtt. Hol van az én cuki kisfiam? Annyira hiányzik, olyan jó lenne megölelgetni! Össze-vissza fognak nevetve kalimpálni előttünk, egy darabig még ne vegyük észre, aztán nagy örömmel találjuk meg, és ölelgessük őket. Ez a játék akkor is sokat segít, ha gyermekünknek kistestvére született.

8. Megpuszilhatlak? Hosszabb-rövidebb távollét után a gyerekek gyakran nehezen fogadják a közeledésünket. Ilyenkor jó, ha lassan közelítve próbáljuk őket elárasztani a szeretetünkkel, ha elszaladnak, vagy tiltakoznak, ne adjuk fel, könyörögjünk, hadd pusziljuk meg őket, vagy fussunk utánuk, nagy nehézségek árán kapjuk el őket, dögönyözzük meg, majd hagyjuk, hogy újra kiszabaduljanak.

9. Szállj be a buliba: a gyerekek gyakran játszanak számunkra értelmetlennek tűnő dolgokat, mondjuk furcsa hangokat kiadva szaladgálnak össze-vissza. Lépjünk be a játékba, és kezdjük el ugyanazt csinálni, amit ők. Kiderülhet, hogy ez a dolog tényleg vicces.

10. Féljünk valamitől: tegyünk úgy, mintha nagyon félnénk valami ártalmatlan dologtól, mondjuk egy plüssmacitól, vagy egy cipőtől, és hagyjuk, hogy ő legyen a bátor, aki megnyugtat és megvéd minket.

+1. Ne csikizz! Lehetőleg ne próbáljuk meg a nevetést csikizéssel előidézni, mert előfordulhat, hogy a gyerek hirtelen kiszolgáltatottnak érzi magát és nehéz észrevenni, és leállítani, ha kellemetlenné vált. Ha a gyerek kifejezetten kéri a csikizést, akkor nagyon-nagyon finoman, inkább csak a levegőben tegyünk mozdulatokat, már ezen is nevetni fog.

Figyeljünk arra, hogy bénázásunk semmiképp ne tűnjön gúnyolódásnak, a gyerek ügyetlenségének kifigurázásának. És ne keseredjünk el, ha a mókázás nem válik be, ha a gyerekünk nem nevet azon, amit kitaláltunk. Fogadjuk el az irányítását, hogy ő merre szeretné vinni a játékot, figyeljük a reakcióit, mivel tudunk még nagyobb nevetést elérni. Ha a kacagás sírásba csap át, vagy már eleve sírással reagál kezdeményezésünkre, semmi baj, sőt, egy nagy sírás szintén nagyon jótékony hatású, ha vele tudunk maradni ezzel az érzelemmel, azzal is segítünk neki a feszültségektől megszabadulni.

Ha úgy érezzük, hogy nehezünkre esik ilyen módon mókázni a gyerekeinkkel – ez könnyen megeshet, hiszen legtöbbünknek sok feladat és felelősség nyomja a vállát, akkor jó ötlet egy másik felnőttel dolgozni ezen a témán. Elmondani, milyen nehézségeink vannak, hogyan érezzük magunkat az ilyen játékok közben, gyerekkorunkban ki és hogyan játszott velünk és hogyan reagáltak a felnőttek, ha önfeledten nevettünk. A másiknak annyi a dolga, hogy tisztelettel, elfogadással, kritikamentesen meghallgat minket, ezután pedig könnyebben fogjuk tudni előcsalogatni játékos énünket.

Fábián Dóra, pszichológus írása

Miért NEM jutalmazás, ha kapcsolódunk a “rosszalkodó” gyerekkel?

Most tényleg öleljem meg, ha rosszalkodik?

Miért NEM jutalmazás, ha kapcsolódunk a “rosszalkodó” gyerekkel?

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit a szülők feltesznek, mikor először hallanak a Kapcsolódó nevelés eszközeiről (de még nem próbálták ki), így hangzik: “De hát ha játékosan fordulok felé, és megdögönyözöm, amikor bántja a testvérét, akkor ezt nem veszi majd biztatásnak, hogy máskor is csinálja?! Olyan, mintha megjutalmaznám azért, mert rosszat tett! Nem?”

A rövid válaszunk: nem. Kicsit hosszabban a magyarázat:

Mélyen él kultúránkban az az elképzelés, hogy az emberi viselkedést az határozza meg, hogy miért kapunk büntetést, illetve miért kapunk jutalmat, és az alapján hozunk döntéseket, hogy adott tettünknek mi lesz a következménye.

Ám emberekként egyszerűen nem így működünk. Elsősorban nem racionális, hanem érzelmi lények vagyunk. Amikor elöntenek az érzelmeink, ritkán számolunk tetteink következményeivel. Sajnos erre bőven találunk példát a világban.

Ezért ha azt látjuk, hogy valaki – gyerek, vagy felnőtt – éppen rossz formában van, értelmetlenül, bántón viselkedik, akkor nem a büntetés vagy a jutalmazás fog segíteni neki jobb belátásra jutni, hanem az, ha segítünk neki magát jobban érezni. Ha azt éreztetjük vele, hogy nincs egyedül, számíthat ránk, van, aki meghallgassa a baját.

Ha ezt a gyógyító figyelmet megadjuk, az nem a “rossz viselkedés” jutalmazása, hanem a másik ember alapvető emberi szükségletének, a kapcsolódás iránti szükségletének a kielégítése. Ha majd a segítségünkkel jobban érzi magát, újra tud gondolkodni, akkor anélkül tér vissza a helyes kerékvágásba, hogy büntetnünk vagy jutalmaznunk kellett volna.

Egy remek párhuzam erre az evés. Az evés is alapvető szükséglet, és ha az éhség miatt gyerekünk kezdi elveszíteni a fonalat egy megkésett vacsora miatt, akkor a legtöbb szülő számára egyértelmű, hogy legjobb, ha gyorsan ad neki egy vajas kiflit, hogy megnyugodjon. Nem kezdjük el nevelni, hanem kielégítjük az alapvető szükségletét, ő pedig tele pocakkal újra képes lesz emberi módon viselkedni. Furcsa lenne a kifli odaadására úgy gondolnunk, mint az éhség miatti rossz viselkedés megjutalmazására, ugye?

Ugyanez igaz minden olyan esetre, amikor a gyerekünk “rosszalkodik”. Épp erősen bántja a szeretünk, biztonságot adó figyelmünk éhség érzete, emiatt nem tud gondolkodni. Ha megadjuk neki azt, amire szüksége van, és rászánunk egy-két percet a kapcsolódásra – úgy, hogy megdögönyözzük, megmasszírozzuk, kergetőzünk vele egy kicsit stb. – akkor meglepődve tapasztalhatjuk, hogy ő anélkül lesz újra együttműködő tagja a családnak, hogy büntetni vagy jutalmazni kellett volna. (Bár lehet, hogy előtte még szüksége lesz egy nagy sírásra, hisztire, hogy kidolgozza magából a feszültséget.)

Persze ha csak olyankor kapcsolódunk vele, amikor ő “rosszalkodni” kezd, akkor valóban “rászokhat”, hogy mindig így jelezze, ha szüksége van ránk.

Éppen ezért kapcsolódjunk, nevessünk vele sokat máskor is!

Egry Zsuzsanna, a Kapcsolódó nevelés oktatójának, trénerének írása

5 tipp arra, mihez kezdj, ha a gyerek mindent meg akar vetetni a boltban

Nem könnyű gyerekekkel vásárolni, különösen decemberben, amikor a boltok tele vannak édességgel és játékokkal. Néha jó megoldás otthon hagyni őket, míg mi gyorsan elintézzük a vásárlást, de ezt nem mindig tudjuk megtenni, és nem is kell. Amellett, hogy sokat tanulhatnak belőle, jó közös élmény is lehet. A Kapcsolódó nevelésnek vannak ötletei arra, hogy hogyan.

Először is nézzük, mi minden lehet amögött, ha egy gyerek nagyon szeretne valamit. Lehet, hogy tényleg pont azt a dolgot szeretné. Mondjuk olvas egy könyvsorozatot, és éppen megjelent a következő része. De lehet az is, hogy az utóbbi időben kevesebbet tudtunk vele kapcsolódni, és csak azt érzi, hogy valami hiányzik, “valami kell nekem”. Azt hiszi, hogy ha kap még egy plüsst, akkor jobban lesz. Gyakran pedig igazából azért “akar” mindenképp valamit, mert valami régi hiányérzet idéződik fel benne, amitől hirtelen úgy érzi, muszáj, hogy megkapja azt a kisautót. És sokszor a gyerekek valami olyasmit kérnek, amire tudják, hogy nem-et fogunk mondani, amin végre kiborulhatnak, és a segítségünkkel megszabadulhatnak sok rossz érzéstől. (Erről bővebben az Akarom! c. cikkünkben olvashattok)

Amikor valamit nem tudunk, vagy nem akarunk megvenni, akár mert nincs rá pénzünk, akár mert felismertük, hogy a gyerekünknek igazából nem is arra van szüksége, akkor nagyon jó, ha meg tudjuk hallgatni az ezzel kapcsolatos rossz érzéseit, szomorúságát, csalódottságát.

De nem mindig szeretnénk balhét a bolt kellős közepén, és időnk sincs mindig arra, hogy megvárjuk, amíg a gyerek teljesen kisírja magát és minden rossz érzést kitakarít magából.

Ezért összeszedtem néhány tippet arra, hogyan tudjuk kezelni, ha a gyerekünk mindenre vágyakozik, mindent szeretne megvetetni.

1. Játsszuk túl a szerepünket. Egyik alkalommal téli ruhákat kellett venni a gyerekeknek, amitől előre féltem. Nem szívesen próbálnak, rámondják, hogy jó, csak hogy előbb szabaduljanak, vagy mert annyira tetszik nekik, aztán kiderül, hogy kicsi, nagy, valamiért nem jó. Rohangálnak, mindent levesznek, megnéznek, a legkisebb meg egy idő után elunja magát. És persze mindent szeretnének, főleg a lányom. Ezen tudtam egy jót dühöngeni és amikor odaértünk az első boltba, ahol rögtön a bejáratnál ki volt téve egy csomó játék, már a feszültségem egy részétől megszabadulva odamentem és mindegyikre rámutattam egy zsémbes szülő vicces szerepében: ezt nem vesszük meg, és ezt sem, és ezt sem. Nevettek rajta, és maguktól mentek a ruhákhoz. Egy másik boltban pedig odamentem egy unikornishoz amit a lányom észre sem vett, és eljátszottam ugyanezt. Nem, nem veszünk most unikornist. Újabb nevetés és nagyjából harmadikra megtaláltuk a megfelelő bakancsot, ami nem volt se rózsaszín, se csillogós, először nem tetszett a lányomnak, de kb. fél perc alatt elfogadta, hogy ez vagány, praktikus és nem is annyira drága.

2. Beszélgessünk róla, miért szeretnék. Sokszor amikor a gyerekeink szeretnének valamit, mi azonnal rákezdünk a mondókánkra, hogy ne viccelj, ez túl drága, minek ez neked, neked mindig csak kell valami stb. Emögött sokszor az az érzés bújik meg, hogy igazából szeretnénk, ha bármit megvehetnénk nekik, de nem tehetjük meg, vagy hogy a mi kívánságainkat is gyakran semmibe vették. Érdemes ezeken az érzéseken páros meghallgatásban dolgozni. És aztán lelassítani és egyszerűen csak meghallgatni, hogy ő most ezt szeretné, elismerni, hogy ez tényleg mennyire jópofa, érdekes, szép, biztosan nagyon finom, és milyen jó lenne, ha ezt meg tudnánk venni. Azt is hozzátehetjük, hogy lehetséges, hogy egyszer meg tudjuk venni. Magam is meglepődöm sokszor rajta, hogy egy ilyen beszélgetés elég is és nem kezdenek követelőzni, hogy márpedig az nekik kell, hanem egyszerűen megyünk tovább.

3. Választhasson bármit a megbeszélt keretből. Ha együtt vásárolunk én meg szoktam engedni, hogy valamit válasszanak, persze bizonyos értékhatárig. Akár többet is. Hiszen én is veszek olyan dolgokat, amit csak úgy szeretnék, de nem volt rajta a listán, illetve ők is beleszólhatnak abba pl., hogy mit együnk. Sokszor nehezen állom meg, hogy általam értelmesnek gondolt dolgok felé terelgessem a választásukat. De ha tényleg azt vehetnek, amit csak szeretnének, az elég jól szokott elsülni, és szinte mindig találunk valami olyat, ami belefér a keretbe és nagyon tetszik nekik. Egy alkalommal a lányom egy plüsst szeretett volna, amivel kapcsolatban először erős ellenérzéseim voltak. De aztán láttam, hogy mennyire szeretné, és hogy az én érveim semmit nem jelentenek a számára. Találtunk egy kis delfint, ami aztán legalább 2 hétig első számú kedvenc volt és később is gyakran előkerült.

4. „Stoppolás”. Ezt még otthon tudjuk játszani. Nem tudom kinek van meg ez a játék, az én gyerekkoromban sokat játszottuk. Az ötlet onnan jött, hogy bedobtak a postaládánkba egy olyan játékkatalógust, amiben a gyerek matricákkal bejelölhette, hogy melyiket szeretné. Igazi szülőbarát marketing, igaz? Az én gyerekkoromban még nem voltak ilyen reklámújságok, voltak viszont vastagabb katalógusok, amiből stoppoltunk. Ez azt jelentette, hogy amire rácsapunk a kezünkkel, azt szeretnénk, az lesz a miénk. Aztán ezt úgy is játszottuk, hogy valaki lapozott, és mi gyorsan, már látatlanban stoppoltunk, és azon nevettünk, hogy kinek mit sikerült így „megszereznie”. Ezt a játékot játszhatjuk a gyerekeinkkel, biztosan nagyokat nevetnek majd, ha mi lestoppolunk magunknak mondjuk egy szemeteskukát, vagy egy zacskó sót. Sírhatunk is, hogy nekünk csak ez jutott.

5. Most nem vesszük meg, majd megbeszéljük. Van az a helyzet, amikor azonnali megoldás kell. Lányom még csak 3,5 éves volt, a fiam 5, amikor egyedül repülővel utaztam velük. Nagyon izgultam, hogy elérjük a gépet, és hogy egyáltalán hogy lesz ez az egész. Persze át kellett haladnunk egy shopon, meg vizet is kellett vennünk, a lányom pedig meglátott egy nagy dobozos csokit. Amire még ha nem is sajnáltam volna a pénzt, nem fért volna bele a csomagunkba. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok most ebben a helyzetben meghallgatni, ha határt szabok, de megvenni se tudjuk. És felkapni se tudtam a sok csomag miatt. Úgyhogy azt mondtam neki, hogy most nem vesszük meg, de visszafele megbeszéljük. Tudtam, hogy hazafele se fogom megvenni, de időt akartam nyerni. Sírt, de elfogadta és jött tovább. Visszafele már sokkal nyugodtabban utaztunk és a boltban egyszerűen csak nyugtázták, hogy igen, ott van ugyanaz a nagy doboz csoki, amit odafele láttunk. De már nem akarta, hogy megvegyük, mást választott, az apukájának is vittünk haza ajándékot.

Fontos tudni, hogy ezek a trükkök néha csak elodázzák a balhé kirobbanását, de az adott helyzetet megmenthetik. A gyerekek okosak, úgyis meg fogják teremteni azt a helyzetet, amikor kiborulhatnak, ha éppen arra van szükségük. Nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy vele legyünk ezzel az érzéssel.

Kellemes vásárlást! 🙂

Fábián Dóra írása

Nem tud aludni? Pörgesd fel!

5 ok, amiért érdemes a gyerekeket lefekvés előtt felpörgetni

A legtöbb szülőknek szóló tanács szentül vallja, hogy a könnyű elalvás, altatás titka a lassúra, nyugtatóra koreografált esti rutin. Szülőként mégis számtalanszor azt tapasztaljuk, hogy hiába meséltünk már hármat, énekeltünk hatot, masszíroztuk meg a gyerekünk lábát, bújtunk össze, szoptattuk meg, és adtunk hálát az aznapi jó dolgokért az életünkben, az altatás ideje egyre-egyre hosszabbra tud nyúlni. Ami eredetileg fél órának indult, az két órára, vagy többre is bővülhet.
Ennek a tanácsnak egy másik fontos eleme a „ne pörgesd fel a gyereket” jó szándékú tanácsa, ami azon a logikusnak hangzó érvelésen alapul, hogy akkor majd nehezebben fog elaludni.

Ám ahol érzelmekről van szó, a logika nem a legjobb iránytű. Mert bármilyen mindennapos is az altatás helyzete, a legtöbb gyerek számára nagy érzelmeket mozgat meg:

 – az elalvás egyfajta elválást jelent, ami bekapcsolhatja a minden gyereknél megjelenő szeparáció témáját
– a sötétség előhívhatja a gyerek lelkében lakozó félelmeket
– az altatás ideje alatt végre közel kerülünk egymáshoz, és a gyerekünk nem akarja, hogy ennek a jónak vége legyen
– gyerekünk úgy érzi, most igazán ott vagyunk neki, és kikívánkoznak belőle nehezebb érzései
Amikor a „lenyugtatós” forgatókönyv szerint igyekszünk alvásra bírni a gyerekeinket, akkor árral szemben úszunk, és próbáljuk ezt a sok érzelmet kupak alatt tartani. Lehet, hogy a gyerekünk nem fog sírni, nem fejez ki belőlük semmit, ám gyakran ezek az érzések olyan feszültségben tartják őt, hogy nem tud tőlük elaludni. Mindegy, mivel próbálkozunk.

Ezért hatékonyabb stratégia gyakran először egy jó nagy hancúrozással „felpörgetni” gyerekeinket. Íme öt ok, amiért érdemes lefekvés előtt felpörögni.

 1. A hancúrozás, az együtt nevetés, a közös öröm remekül helyreállítja esetleg megbillent biztonságérzetüket. Tele szívvel egyszerűbb meglépni az elválást, és a félelmeik sem zaklatják őket.
2. A hancúrozás során jól el is lehet fáradni, így „ki tudjuk vezetni a rendszerükből” a fölös energiát.
3. Ráadásul a nevetés önmagában is feszültségoldó orvosság, így könnyebb szívvel könnyebb lesz az elalvás is.
4. A hancúrozással egyúttal együttműködőre is hangoljuk a gyerekeinket. Simán megy a fogmosás, a pizsamába bújás, ha előtte együtt játszunk és nevetünk.
5. Egy kiadós nevetős játék után a gyerekeink eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy „lelki nagytakarítást” végezzenek, és kisírják, kihisztizzék magukból a felgyűlt feszültségeiket!
Gyakran a „felpörgetés” gondolatán túl azért sem szeretünk teret adni az esti hancúrozásnak, mert jól tudjuk, milyen gyakran sírás, kiborulás lesz a vége. Ez így is van! Ám ez a lehető legjobb dolog, ami történhet! Gyerekeink okosak, hogy így tesznek, velük születetten tudják, hogy ez a feszültségoldás legközvetlenebb, leghatékonyabb módja! Így sokkal könnyebben elalszanak majd, és sokkal jobban is fognak aludni! Nekünk ezekkel az érzelmi epizódokkal annyi csak a dolgunk, hogy közben mellettük maradjunk, meghallgassuk őket, és gondoskodjunk mindenki biztonságáról. A vihar, ahogy jött, el is fog vonulni.
Jó esti hancúrozásokat kívánunk!

13 ötlet a testvérharcok játékos kezelésére

A testvérek közti “feszkó” előbb-utóbb minden szülő idegeit kikezdi. Íme néhány ötlet, hogyan fordíthatjuk át ezeket az alkalmakat a családi kapcsolódás pillanataivá. (Fontos: ezek az ötletek gyakran működnek. Ha nem, és a gyerekünk kiborul a mi játékos próbálkozásunkon, az is jó! Annyi történik csupán, hogy a figyelmünk segítségével épp megszabadul azoktól a rossz érzésektől, amik miatt nem tudott jóban lenni a testvérével.)

A fordításért millió köszönet Petri Szabolcsnak. Forrás: https://www.handinhandparenting.org/2016/08/15-playful-ways-handle-sibling-rivalry/

  1. Az én drága kincsem

Akkor a legjobb, ha a két testvér egy játékért harcol. Kapj fel pl.  egy könyvet, egy párnát, vagy bármit, ami valójában nem értékes! A gyerekeknek mondd, hogy ez a te kincsed, amitől soha nem akarsz megválni. Fogd erősen és hagyd hogy elkezdjenek érte küzdeni veled (persze hagyd őket nyerni a végén)! Ismételd meg más tárggyal is, hogy mindkét gyereknek jusson valami sikerélmény!

  1. A menekülő labda

Vigyél ki mindenkit a kertbe, hogy a feszültséget kiszaladgálják! Vegyél egy labdát a kezedbe és mondd játékos hangon, hogy nem akarom, hogy ezt a labdát valahová dobják, pl. le a csúszdán vagy egy fához vagy játszhatnak vele, de nehogy egymáshoz dobják. Hagyd, hogy ellopják tőled és fuss utánuk. Játékosan birkózd le őket és próbáld meg visszaszerezni, de mindig hagyd őket nyerni! Irányítsd úgy a játékot, hogy mindkét gyerek meg tudja szerezni egyszer egyszer a labdát!

  1. Elrejtős játék

Ez szintén játszható labdával vagy bármi mással a kertben. mondd játékos hangon, hogy nem akarod, hogy ezzel a játékkal többet játszanak, ezért el fogod dugni, úgy hogy soha meg nem találjákJ. Miközben épp dugod el, mondd nekik, hogy csukják be a szemüket, de ne leskelődjenek! (Amivel pont azt akarod elérni, hogy leskelődjenek). Aztán ha megtalálják az elrejtett dolgot és elkezdenek velel  játszani, akkor keríts nagy feneket neki, oh nem! hogy találtátok meg ilyen gyorsan? stb. Rejts el két dolgot, ha ez így jobban működik két gyereknél!

  1. Zeneterápia

Csinálj egy dobozt, ami tele van zajos játékokkal. Amikor megpróbálsz a ház körüli teendőkkel foglalkozni (pl. takarítás, főzés …stb.) és érzed, hogy balhé lesz köztük, akkor mondd játékos és hívogató hangon, hogy reméled hogy nem fognak a zajos dobozból kivenni valalmit hogy „megzavarják” a munkádat. Ha fokozni akarod a nevetést, akkor vedd el tőlük az adott eszközt és tedd vissza vagy egy fiókba, mondván, hogy reméled, hogy nem veszik ki onnan ismét.

  1. Vicces kihívások

Mondd a gyerekeidnek, hogy valamiben te vagy az abszolút bajnok és ők együtt se tudnak téged legyőzni ebben. Ez lehet pl. zoknidobálás az ágyról vagy pingponglabda lefújása egy szívószálon keresztül az asztalról (vagy az egy perc és nyersz c. műsorból lehet ötleteket lopni). Aztán nekik ellened kell versenyezni összefogva és így kieresztve a feszültséget. Hívd ki őket, de hagyd őket nyerni a végén, és mindig rendesen akadj ki azon hogy hogy verhettek meg téged!:)

  1. Helyszíni riporter

Amikor a gyerekek harcolnak, birkóznak, játszd azt, hogy te vagy egy helyszíni tudosító, aki jött, hogy interjút készítsen velük. Mondj valalmi ilyesmit: Helló, helló! Látok épp két gyereket birkózni, harcolni egymással. Szükségük van a segítségemre? Mi történt/ik?

  1. Helyszíni tudósító (Larry Cohen)

Amikor épp egy vita van kibontakozóban és mindkét gyerek elkezdi a másikat szidni, sértegetni, akkor te, mint szülő folyamatosan tudósítasz az eseményről, tettről tettre, cselekményről cselekményre. Mintha egy teniszmeccset néznél, fordítod a fejed egyik oldaról a másik oldalra, miközben ilyenket mondasz: Oh, és most B odacsapott D-nek és D most visszavág neki épp tolja a szék lábát, kiváncsi vagyok mi jön ezután? Larry ezt a módszert sokat használja és azt mondja garantált a nevetés.

  1. Játékos sértések

Ha a gyerekeid sértegetik egymást, próbáld meg a sértéseket magadra vonni. Ha pl. lehülyézik egymást, akkor mondd azt, hogy reméled téged senki nem fog lehülyézni, mert ha bárki lehülyézne annyira, de annyira kiborulnál!:) Hívnád az anyukádat!:)

Vagy ha lecsúnyázzák egymást, mondd ezt: remélem senki fog engem lecsúnyázni, borulj ki látványosan, tegyél a fejedre egy törülközőt, és mondd nekik, hogy el fogsz bújni ez alá, és reméled, hogy senki nem fogja levenni ezt a törülközőt, hogy a csúnya arcod előbukkanjon!

  1. Családi vészhelyzeti értekezlet

Ha vita van, és kezd elmérgesedni a helyzet, felteszel egy vicces kalapot a fejedre és kihirdeted, hogy te vagy Munro kapitány (vagy polgármester) és most azonnal egy válságértekezletet hívsz össze. Legyél kétbalkezes, ügyetlenül mozgó valaki, aki sokszor elesik, és soha nem találja a megfelelő eszközt, amivel jegyzeteket készíthetne (pl. felkapsz egy sárgarépát toll helyett…stb.). Megkéred mindegyik gyereked, hogy adja elő , mesélje el a panaszát, ügyét és tegyél úgy, mintha jegyzeteket készítenél. Miután meghallgattad mindkét gyereked, hozakodj elő valami vicces, nevetséges megoldással, például ha valami játék miatt veszekednek, akkor jelentsd be ünnepélyesen, aki a tovább tud állni egy lábon, csukott szemmel, miközben az ujja a bal füléhez ér, az lesz a játék használója. Gyakran mire ideáig eljutunk, már jó adag feszültséget sikerül kinevetgélni magu(n)kból és képesek lesznek újból békésen játszani. Ki lehet próbálni szuperanya, szuperapa szereppel is.

  1. Kapcsolódj be a harcba!

Ha elkezdődik a veszekedés, akkor először mindig játékosan próbálom. Eltúlzott, siránkozó hangon és legyünk nagyon nagyon kiborulva – azért hogy nevessenek rajta: „Neem most éééén jövök a hintával! A múltkor te mentél először. Ez nem igazságooooos!” Néha még kis álsírást is beletehetsz és hívhatod anyut!!:) Ezen aztán gaykran nevetnek és így feloldják a belső feszültségüket!

  1. Tolj el, ha bírsz!

Ez akkor jó, ha a fiatalabb testvér gyengének és elesettnek érzi magát a nagyobbb testvér mellett, és hiába próbálja vele felvenni a versenyt. Tedd ki a tenyered, és mondj a fiatalabbnak valami ilyesmit: „Gyerünk, tolj el, add bele minden erődet!” Ezáltal ráeszmélhetnek, hogy ők erősek, és el tuudnak tolni illetve lökni. Tolj vissza annyi ellenállással, hogy azért érezzék, hogy erőt kell kifejteniük. Hagyd a gyereket hogy eltoljon, nevesssen és győzedelmeskedjen.

  1. Beszélj egy képhez (Larry Cohen)

Ha kezd kiakasztani a gyerekeid veszekedése, akkor kezdj el beszélni a szobában egy festményhez/képhez a falon a gyerekek helyett. Ha eleged van, de nem akarod a gyerekeken kitölteni a dühödet, kezdj el panaszkodni a képnek a falon. „Oh istenem (vagy képecském), bárcsak el tudnád takarni a szemedet, mert nem akarnád látni amit itt ezek ketten művelnek! De tudod mit? Majd én eltakarom neked! Csak sajnos nem tehetek semmit, hogy a füledbe dugjam az ujjaimat – olyan hangosak! Sajnálom, hogy nem tudsz elfutni innen messzire! Hahaha, de én el tudok futni!” Amikor Shaheen kipróbálta ezt a módszert, a gyerekei azonnal megálltak, de a lánya nem jött zavarba. Azonnal elkezdett ő is beszélni a képhez!:)

  1. Ki akar ölelést?

Ez a tipikus “vigorous snuggle”, “nagy medve ölelés”, vagyis élénk, vidám dögönyözés. Játékosan ezt mondod: a rossz érzéseket ki kell szeretgetni, ölelgetni belőlük. Ekkor ezt vagy szeretik, vagy nem, és kicseleznek és elmenekülnek, elfutnak! Ez néha jó kis fogócskává alakulhat, és kiegészülva a testvérrel mi vagy bekerítjük az illetőt, vagy kéz a kézben futunk utána, botladozunk és próbáljuk őt elkapni. Sok nevetéssel.

Gyakorlati tippek a határok gyengéd, szeretetteljes megszabásához

| |

Kellenek a gyereknek a korlátok – halljuk manapság sokszor, de nem tudjuk, hogyan is állítsuk fel ezeket. Legyünk rugalmasak is, de határozottak. Megértőek, de következetesek. Gyengédek, válaszkészek, szeretetteljesek, de nem túl engedékenyek és erélytelenek.

Olvasd tovább…

Játsszunk – komolyan! Irányelvek a szülő-gyerek játékokhoz

| |

Interjú részlet Egry Zsuzsannával, a Kapcsolódó nevelés oktatójával

Schimcsig Nóra: Mi az a “játékos nevelés”?

Egry Zsuzsanna: A „játékos nevelés” annyit jelent, hogy a játékot, a játékosságot, a nevetést tudatos gyereknevelési eszközként használjuk. Például az olyan helyzetekben, amikor „hagyományosan” leszidnánk, vagy mese-megvonással reagálnánk a gyerek olyan nem kívánt viselkedésére, mint például ha húzza a testvérét, vagy nem hajlandó összeszedni a szétdobált ruháit, akkor a játékosság összekapcsoló erején keresztül oldjuk meg ezeket az eseteket.

Olvasd tovább…