Cikkek

Segítség, hiszti!

A sírásról, a hisztiről, és ami mögötte van
Ebben a cikkben a Kapcsolódó Nevelés módszerének magyarországi meghonosítója, Egry Zsuzsi magyarázza el a szemlélet lényegét, és megtudhatjátok, hogy hogyan gondolkodunk a „hisztiről”. Tudjuk, sokan nem szeretik ezt a szót, eleinte mi is idegenkedtünk tőle, de úgy döntöttünk, mégis ezt használjuk, mert rövid, és jelenségszinten mindenki nagyon hasonló dolgokat ért alatta. Na de mi van a jelenség mögött, és hogyan segíthetünk síró, hisztiző gyerekünknek? Elolvasom

Gyógyító sírás
A sírás gyógyít. Elsőre talán hihetetlenül hangzik, különösen ha vigasztalhatatlanul síró gyerekünkre gondolunk, aki úgy tűnik éppen a lehető legrosszabbul érzi magát, vagy saját magunkra, egyedül átsírt éjszakákra, ami után legfeljebb csak enyhe megkönnyebbülés érkezett. Hogyan is gyógyít akkor a sírás, hogyan segíthetünk a gyerekünknek, hogy a sírás által jobban legyen? Elolvasom

Miért NEM sírni hagyás a Sírás meghallgatása?
Amikor a gyerekünk sír, vagy hisztizik, gyakran erős késztetést érzünk arra, hogy valamit tegyünk, hogy ezt minél előbb abbahagyja. Vannak módszerek, amik azt javasolják, hogy a sírást egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül. Sokan zsigerileg tiltakoznak az ilyen módszerek ellen, inkább szeretnék a gyereket valahogyan minél előbb megnyugtatni. A Kapcsolódó Nevelés Sírásmeghallgatás eszköze egy harmadik út, ami elsőre tűnhet úgy, mintha azt javasolnánk, hogy hagyjuk sírni a gyereket. Valójában pontosabb megfogalmazás, hogy megengedjük neki a sírást, az érzelmei kifejezését, és ezzel éppen hogy nem hagyjuk magára. Ebben a cikkben elmagyarázzuk, hogy pontosan mi a különbség a Sírásmeghallgatás és a sírni hagyás között. Elolvasom

Van-e kétféle hiszti?
Elterjedt vélekedés, hogy többféle hiszti létezik, amik eltérő kezelési módot igényelnek. A „hiszti” szónak eleve van egy olyan felhangja, hogy ezek nem igazi érzések, a gyerek tudatosan csinál balhét azért, hogy valamit elérjen. (Mi szeretnénk ezt a szót lecsupaszítani, és csak a jelenséget illetni vele, mindenféle értékítélet nélkül.) Vannak, akik úgy gondolják, hogy van ilyen manipulatív hiszti is, meg olyan is, amikor a gyerek besokallt, elfáradt, feszültséglevezetésre van szüksége. Mi azt állítjuk, hogy valójában minden hiszti gyökere ugyanaz, és egyben ez a jó hírünk is, mert így nem kell azon dilemmáznunk, hogy ez most vajon melyik és mit kellene tennünk. Elolvasom

Mit tegyünk, ha sír a kisbabánk?
Egyszerűnek tűnhet: ki kell találnunk, hogy mi miatt sír, mire lehet szüksége, ha éhes, megetetjük, ha fázik, betakarjuk, ha megijedt, megöleljük. Sokszor azonban bárhogyan is próbálkozunk, a baba nem nyugszik meg, és ez nem feltétlenül azért van, mert nem vettük észre, hogy egy hajszál fájdalmasan a lábujjára tekeredett. Hanem bizony maga a sírás is lehet egy szükséglet, amit nem kell feltétlenül azonnal megszüntetnünk. Ez egy nehéz érzéseket kavaró téma, ezért kérünk, hogy teljesen a végéig olvasd el a cikket, hogy minden részlet a helyére tudjon kerülni. Elolvasom

További cikkeink a sírásról és a hisztiről

Határszabás – hogyan szabjunk határokat???

Gyakorlati tippek a szeretetteljes határszabáshoz
Kellenek a gyereknek a korlátok – halljuk manapság sokszor, de nem tudjuk, hogyan is állítsuk fel ezeket. Legyünk rugalmasak is, de határozottak. Megértőek, de következetesek. Gyengédek, válaszkészek, szeretetteljesek, de nem túl engedékenyek és erélytelenek. A cikkben általános tanácsok helyett konkrét gyakorlati lépéseket találtok arra az esetre, ha a gyerekünk nem szeretne valamit megcsinálni, esetleg mintha meg sem hallaná, amit mondunk. Elolvasom

Mit tegyünk, ha üt-rúg- harap?
Előfordult már, hogy gyereked rátámadt valakire, és sérülést okozott? Vagy őt támadta meg egy másik gyerek? Ha igen, Isten hozott a klubban! Szinte mindannyian küszködünk azzal, hogy megértsük és megfelelően támogassuk gyermekünket, amikor mást bánt vagy őt bántják. Következzen most néhány irányelv, amelyek segítségével megérthetjük és enyhíteni tudjuk gyermekünk agresszióját, és segíteni tudunk neki abban, hogy nyugodtabb legyen és élvezni tudja barátai és testvérei társaságát. Elolvasom

Kellenek a határok – de nem mindegy, milyen határok
„A mai szülők kis zsarnokokat nevelnek, mert félnek nemet mondani a gyerekeiknek” – hangzik a mai kisgyerekes szülők generációjának egyik leggyakoribb kritikája. Fűtől-fától megkapjuk, hogy így kell a gyereknek a korlát, különben a fejünkre nő, meg úgy kell a gyereknek a korlát, hogy ne legyen szorongó. A korlátokra valóban szükség van, de nem úgy, és nem azért, ahogyan azt általában tanácsolják. A cikkből megtudhatjátok, hogyan tud a korlát valóban a szeretet kifejeződése lenni. Elolvasom

Akarom! – amikor a gyermekünk olyasmire vágyik, amit nem lehet
Gyakran érezzük, hogy a gyerekünk folyton követelőzik, semmi nem elég neki. Hiába próbálunk a kedvében járni, valamin akkor is ki fog borulni. Ezen nem segít sem az, ha még inkább próbálunk mindent úgy tenni, ahogy ő szeretné, sem az, ha keményen határt szabunk az újabb és újabb kéréseknek. A „követelőzés” mögött gyakran olyan kielégítetlen szükségletek, múltbéli sérülések húzódnak, aminek semmi köze az újabb kisautóhoz, a sütihez, vagy a másik gyerek homokozólapátjához, amire annyira vágyik. Hogyan tudunk akkor neki ilyen esetben segíteni? Elolvasom

Miért ne büntessünk?
Meglepően gyakran merül fel a kérdés, amikor például óvodai vagy iskolai felvételi lapot töltöttünk ki, esetleg a védőnővel beszélgetünk: „Hogyan bünteti és jutalmazza a gyermeket?” Szülőkkel való beszélgetés során, kicsit más formában bukkan elő: „Jó-jó, nem jó kiabálni, megütni és büntetni, de akkor hogy veszem rá, hogy engedelmeskedjen?” Számos egyéb jele is van annak, hogy mennyire mélyen ivódik bele a kultúránkba a jutalmazás és büntetés rendszere, mint az egyetlen hatékony eszköz a gyermek együttműködésének elérésére. De valóban hatásos mód ez? Elolvasom

További cikkeink a határszabásról

Hogyan építsünk jó kapcsolatot?

Kapcsolódjunk, de hogyan?
Nem a kapcsolódó nevelés hívei az egyetlenek, akik tudják, sejtik, érzik: hasznos és örömteli dolog összekapcsolódni a gyermekünkkel – sőt, valójában bárkivel. Társas lények vagyunk, az agyunk úgy van összerakva, hogy akkor érezzük igazán jól magunkat, ha kapcsolódhatunk – ez segít egyensúlyban maradni magunkkal és külvilággal, ez tartja “karban” az érzelmeinket is. Cikkünkben ezt az általános alapelvet 5 gyakorlati lépésre bontjuk le. Elolvasom

Játsszunk, komolyan!
A játék a gyerekek nyelve, a játék segítségével számtalan hétköznapi helyzeten könnyen túllendülhetünk, ráadásul még kisebb-nagyobb traumákat is képes oldani a nevetés erejével. Kiemelten fontos szerepe van a gyerekek fejlődésében a fizikai játékoknak – ahol fontos elem, (mint bármilyen versengésre épülő játékban), hogy a gyerek nyerjen, ő érezhesse magát ügyesebbnek, erősebbnek. A cikkből megtudhatjátok, hogy pontosan hogyan érdemes játszani, és mit tegyünk, ha nehéz játszanunk, belefeledkeznünk a mókázásba.Elolvasom

Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a Gyerekidőből?
Rengeteg teendőnk miatt mi szülők gyakran túl elfoglaltak, túlterheltek és feszültek vagyunk ahhoz, hogy megadjuk gyerekeinknek azt az ellazult, melegséggel és valódi odafigyeléssel teli időt, amire a fejlődésükhöz szükségük van. Készítettünk ezért egy listát ahhoz, hogy a gyerekünkkel eltöltött időből a legtöbbet kihozzuk: jó kapcsolatot építsünk vele, és segítsünk neki tanulni, önbizalmat szerezni, és életre szóló egészséges kapcsolatokat kialakítani. Elolvasom

10+1 tipp a játékos neveléshez
A gyerekek a mindennapok során rengetegszer tapasztalják meg, hogy valami nem sikerül, nem elég ügyesek, erősek, okosak és kevés döntésbe szólhatnak bele. Bármennyire is igyekszünk odafigyelni, egész biztos, hogy lesz olyan helyzet, amikor a gyermekünk megalázottnak, vagy kisebbrendűnek fogja érezni magát, ez az élet velejárója. Ezen tudunk segíteni, ha megfordítjuk a szerepeket, és mi leszünk azok, akik gyengék, esetlenek, buták. Íme néhány egyszerű ötlet, amiket beépíthetünk a mindennapokba, hogy a nevetés erejével csökkentsük a feszültséget és erősítsük a kapcsolatunkat a gyerekünkkel. Elolvasom

Miért ne csiklandozzunk?
Imádjuk, ha a gyerekeink nevetnek, a csiklandozás pedig egy mindig hatásos egyszerű útnak tűnik a nevetés előidézésére. Sok gyerek kéri, és szereti, azonban van a csikizésnek egy árnyoldala is, amiről fontos beszélni: gyakran a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzését okozza a gyereknek. A cikkből kiderül, hogy miért jobb, ha inkább nem csikizünk, illetve mit tegyünk, ha a gyerek ragaszkodik hozzá. Elolvasom

További cikkeink a jó kapcsolat kiépítéséről

Alvásproblémák

Nem alszik! – hogyan segítsünk?
A szülőség kimerítő munka, ami kevés támogatás kap. A legtöbb szülőnek alig van ideje saját magára, szinte sohasem tud pihenni, ezért a legnagyobb vágyunk általában az, hogy a gyerekünk aludjon már el végre, és aludja át az éjszakát. Ez a jogos igényünk azonban gyakran ütközik a gyerekünk igényeivel: ő még velünk szeretne lenni, vagy sok rossz érzés akadályozza abban, hogy el tudjon lazulni. Hogyan segítsünk ezen, hogy végre mi is tudjunk pihenni? Elolvasom

Nem tud aludni? – pörgesd fel!
Talán őrültségnek hangzik ez a tanács, hiszen amikor a gyerekek este még teljes erőbedobással visongva szaladgálnak, úgy érezhetjük, hogy sosem fognak elaludni. Hiába próbáljuk azonban lenyugtatni őket, megnyugtató esti rutinokat bevezetni, a feszültség mégsem távozik, és végeláthatatlanná nyúlik az altatás. Talán mégis jobb, ha felpörgetjük őket? Elolvasom

Tesóproblémák

Kistesó érkezik
Hamarosan érkezik a kistesó, vagy már meg is született? A gyerekek életében az egyik legszuperebb dolog egy testvér, de bizony sok-sok nehézség forrása is lehet. Rengeteg gyereknevelési, babagondozási könyv foglalkozik azzal, hogy a babákat, kisgyerekeket hogyan etessük, altassuk, mit játszunk velük és hogyan oldjuk meg a különböző problémákat. Arról viszont már jóval kevesebb az információ, hogy hogyan tegyük mindezeket, ha egynél több kisgyerek van ránk bízva, ilyenkor sokszor azt érezzük, hogy a feladatok, nehézségek nemhogy megduplázódtak, hanem hatványozódtak. Elolvasom

Enyém! – hogyan segítsünk a gyerekeknek osztozkodni?
A gyerekek gyakran szenvedélyese, teljes szívből akarnak valamit: csak a kék lapát vagy a zöld lufi teheti őket boldoggá, a sárga lapát és a piros lufi biztos nem. De minden szülő, aki már próbálta rábírni gyermekét arra, hogy odaadja a játékát másnak, tudja, hogy ritkán vezet eredményre, ha ilyenkor azt javasoljuk a gyerekeknek, hogy felváltva játsszanak az adott dologgal. Ebben a cikkben azt nézzük meg, miért nehéz néha a gyerekeknek odaadni dolgaikat másnak, és hogy hogyan segíthetünk nekik abban, hogy ez könnyen menjen. Elolvasom

13 ötlet a testvérharcok játékos kezelésére
A testvérek közti “feszkó” előbb-utóbb minden szülő idegeit kikezdi. Íme néhány játékos ötlet, hogyan fordíthatjuk át ezeket az alkalmakat a családi kapcsolódás pillanataivá. Elolvasom

Hogyan segítsünk ha fél, szorong?

A szeparációs szorongásról
Gyermekünk a velünk való kapcsolódás, egymásra hangolt együttlét során érzelmileg egyre erősödik. Egész gyermekkorában szüksége van erre a fajta kapcsolódásra, ezt a biztonságérzetet azonban könnyen elveszítheti. Néha az is elegendő, ha elfordulunk kezet mosni vagy telefonálunk, és ő ezt máris veszélyhelyzetként éli meg. Mivel a kapcsolódás ennyire illékony, előbb-utóbb minden gyermek megtapasztalja, hogy mennyire fájdalmas ez a fajta hiányérzet. A cikkben lépésről lépésre végigvezetünk, mit tehetünk, ha a gyerekünk nehezen válik el tőlünk. Elolvasom

A békés beszoktatás titka
Szeptember közeledtével sok szülő aggódva készül a gyerekétől való elválásra: nem könnyű pillanat, amikor bölcsődébe, óvodába megy a nemrég még oly pici babánk. Az elmorzsolt könnyektől a karjával-lábával belénk csimpaszkodó kismajom-effektuson át az éktelen üvöltésig széles skálán mozoghatnak a nehézségek, ha a gyerekünk beszoktatásáról van szó. Hogyan készüljünk fel, és mit tehetünk a nehéz helyzetekben? Elolvasom

Amikor egy másik gyerek bántja a miénket
Képzeljük el, hogy a játszótéren vagyunk, és épp szeretnénk ellazulni egy kicsit, amíg gyermekünk boldogan hintázik. Ekkor hirtelen odajön egy másik gyerek, és rákiált: „Ez az én hintám!” Gyermekünk lefagy a támadástól, és riadtan néz. Majd a követelődző gyerek odamegy hozzá, és bokán rúgja. Erre senki nem számított. Gyermekünk sírni kezd, mi meg ott állunk elképedve. Nehéz helyzet, de van megoldás! Elolvasom

Tragikus események a világban – hogyan segítsünk feldolgozni őket?
Senkinek sem könnyű megemészteni azt a tényt, hogy a világban előfordulnak természeti katasztrófák és értelmetlen, emberi erőszak okozta tragédiák. Mikor ilyen eseményekkel szembesülünk – főleg, amikor a médiák által minderről rengeteg képanyag is eljut hozzánk – rengeteg féle érzés keríthet minket hatalmába. Mit tehetünk szülőként? Hogyan adunk magyarázatot gyerekeinknek, és mihez kezdünk a saját félelmünkkel és szorongásunkkal? Elolvasom

Párkapcsolati problémák

Két fontos ok amiért a kisgyerekes házasságok megroppannak
A kisgyerekes házasságok gyakran megroppannak, és persze ennek sok oka van: kevesebb idő jut egymásra, megváltoznak a szerepek, kevesebb jövedelemből több embert kell eltartani, ami miatt nagy lehet a mindennapi stressz stb. Tudjuk, látjuk, kapunk is bőven tanácsot, mit, hogyan kellene másként csinálnunk… ha a gyerekek gondozása jelentette feladatok mellett lenne hozzá erőnk, időnk, lehetőségünk. Ám van a történetnek két olyan eleme, amivel kevésbé vagyunk tisztában. Pedig fontosak, és ha látjuk a működésüket, talán nem kell, hogy a kapcsolat válással, szakítással, gyerekét egyedül nevelő (többségében) anyákkal, családjuktól elszakadt gyökértelen (többségében) apákkal, és a válástól – akármennyire óvjuk őket – megviselt gyerekekkel végződjön. Elolvasom

Fenntartható gyereknevelés, fenntartható családok
A szülőség nem azért ilyen nehéz, mert rossz, béna szülők vagyunk, vagy mert a gyerekünkkel van baj. Sokan, sokat foglalkoznak azzal, hogy miért „kanászodtak el” annyira a mai gyerekek, és mi lehet az oka a járványszerűen terjedő nagyszámú válásoknak. A „fenntarthatósági” modell új meglátásokat hoz a gyereknevelés és a családi élet témáihoz. Vajon van-e elég erőforrásunk, és ha nincs, mit tehetünk? Elolvasom

Amikor a párunk másképp nevel
Nagy reményekkel indulunk neki a gyereknevelésnek, és mind arra vágyunk, hogy ebben a párunk valódi társunk legyen. Ám a valóság gyakran más: megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy nem érti, nem fogadja el, amit mi óriási erőfeszítéssel a gyerekünkért tenni igyekezünk. Ha hosszútávon egyben akarjuk tartani a családot, egyszerre kell segítenünk neki abban, hogy közelebb kerüljenek az elképzeléseink, és magunknak abban, hogy a csalódás, az egyedüllét érzései ne tegyék visszafordíthatatlanul tönkre a kapcsolatot. Elolvasom

Hogyan legyünk türelmesek?

Segítség, kiborítanak!
Mind imádjuk a gyerekeinket, és mindig azon vagyunk, hogy az élet számukra a lehető legjobb, legboldogabb legyen, és ezért képesek vagyunk óriási energiákat mozgósítani. Ám a gyereknevelés mindennapjai során gyakran érezhetjük úgy, hogy „kész, vége, elég volt, nem bírom tovább!” A gyakori feszült helyzetek során igencsak lecsökkenhet a gyerekeinkben lelt örömünk, és könnyen túlélő üzemmódra válthatunk. Gyakorlati tippek, ha úgy érezzük, végképp elfogyott a türelmünk. Elolvasom

A legjobb válasz erre: “Elegem van!”
A hétköznapi emberi érintkezések leggyakoribb elemei között lehet az, amikor egymásnak „panaszkodunk”: akár élőben, akár online különböző csoportokban. „Nem szopik/nem alszik/nem eszik/sokat sír/verekszik/hülye az anyósom/beleszól az anyám/nem segít a férjem/túl sok a háztartás/mit főzzek/hogyan fejlesszem” – és így tovább. Gyakran úgy érezzük, hogy egy jó tanácsra van szükségünk, és a másik oldalon is általában tanácsod igyekszünk adni. De mi az ami valójában ilyenkor a legtöbbet segít? Elolvasom

Páros meghallgatás: kérdések és válaszok
Ha még nem voltál semmilyen programunkon, talán furcsának találod, hogy miért ajánljuk mi minden probléma megoldására kezdő lépésként a Páros meghallgatást. Ebben a cikkben összegyűjtöttünk néhány aggályt, ami fel szokott bennetek merülni ennek az elsőre nagyon szokatlan eszköznek a kapcsán. Reméljük, hogy a válaszokkal sikerül eloszlatni a kételyeket, és Ti is belevágtok! Elolvasom

Egy dackorszakos gyerek gondozásához minimum buddhista szerzetesnek kéne lennünk
Ebben a cikkben olvashattok néhány kulisszatitkot a munkánkról. A Kapcsolódó Nevelés oktatóinak alapkövetelmény, hogy mi magunk is heti rendszerességgel gyakoroljuk a Páros Meghallgatást, amelynek segítségével az évek során saját egyre mélyebb bugyrainkba juthatunk el. Oktatóként tudjuk, minden szülő jó, és a legjobbat nyújtja a gyerekének, amire képes. De akadnak olyan esetek, amikkel nehéz mit kezdenünk, amik nagy érzéseket kavarhatnak fel bennünk. Ilyenkor azt a témát nekünk kell elvinnünk meghallgatásba, hogy a csoportban újból lássam és érezzem, minden szülő jó, és teljes elfogadással tudjak jelen lenni. Elolvasom

A szülőségről – miért nehéz, miért van szükségünk egyáltalán gyereknevelési tanácsokra?

Mi kell ahhoz, hogy jó szülők legyünk?
Az internet tele van szülőknek íródott, többségében jó szándékú, de néha kifejezetten kritikus hangvételű cikkekkel arról, mit, hogyan kellene másként csinálni a kisgyerekes szülők mai generációjának. Mi pedig úgy érezhetjük: úgyse tudjuk jól csinálni. Az igazság valójában ez: mi is, és gyerekeink is jók vagyunk, jót akarunk tenni, és minden pillanatban a rendelkezésünkre álló erőforrások és információk birtokában a tőlünk telhető legjobbat tesszük! Ha elakadunk, nem a kritika az, ami segít, sőt! Elolvasom

Apukák, szükség van rátok!
Sok gyereknevelési cikk elsősorban az anyáknak szól, sok gyereknevelési szakértő elsősorban az anyákat szólítja meg. A hagyományos gondolkodás az anya feladatának tekinti a gyereknevelést, az apa inkább játszótárs, aki legkorábban totyogó kortól válik aktívabb szereplővé. Valójában pedig a gyerekeknek kezdettől fogva szükségük van az apukájukra is, és minden apa a szíve mélyén szintén arra vágyik, hogy kezdettől szoros kötődést tudjon kialakítani a gyerekével. Ez a cikk most Nektek, apáknak szól! Elolvasom

Nyílt levél anyák napjára
Kedves Maiszülők, azoknak a sokat emlegetett Maigyerekeknek, igen, azoknak a képernyőfüggő, cukorfüggő, hiperaktív, figyelemzavaros, elkényeztetett, határokat nem ismerő mai gyerekeknek a szülei! Amit mondani szeretnék Nektek: csodásak vagytok! Elolvasom

Nem a Te hibád! – hogyan szabaduljunk meg a bűntudattól?
Nem a Te hibád! – ez egy rendkívül erős, nagy hatású mondat, amit Páros meghallgatásban gyakran használunk. Mert sokan állandó bűntudatban éljük az életünket, a gyereknevelés pedig kifejezetten egy olyan terep, ahol hajlamosak vagyunk bűntudatot érezni, ami viszont nagyon megnehezíti azt, hogy rugalmasak, kreatívak legyünk, sőt, néha még azt is, hogy a gyerekeinkhez kapcsolódjunk. Ezért nagyon fontos újra és újra elmondani, hogy minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekeinek, és a rendelkezésére álló információk és erőforrások birtokában a legjobbat teszi, amire adott pillanatban képes. Elolvasom

A hiányzó láncszem – miben új a Kapcsolódó Nevelés?
3 ok amiért a Kapcsolódó Nevelés akkor is működik, amikor minden más csődöt mond. Elolvasom

További cikkeink a szülőségről

Egyéb cikkeink

Kötődő-kapcsolódó – hogy is van ez?
A „kapcsolódó” és a „kötődő” szavak jelentésének hasonlósága miatt gyakran összezavarodnak a hozzánk fordulók, hogy akkor hogy is van ez, más-e a két megközelítésmód, vagy épp ugyanaz?Ezért most itt összegyűjtöttünk pár hasonlóságot és különbséget. Elolvasom

Szoptatás-elválasztás – kapcsolódós válaszok szoptatási kérdésekre
Szoptatni nem könnyű. Szoptatni csoda. Szoptatni sokszor áldozatokat kíván. Szerencsére a szoptatásról már sok hiteles forrás elérhető, viszont sajnos elkezdtek egyre távolodni egymástól a különböző csoportok – a „minden nyikkra” szoptatók, az órára szoptatók, a tápszerezők. És elkezdett ekörül a téma körül is épülni az egyre vastagabb réteg bűntudat, ha valaki nem úgy, nem annyit, nem azt. Úgyhogy ez a cikk arról fog szólni: jó anya vagy – bárhogyan is állj a szoptatáshoz! Emellett gyakorlati tippeket is kaptok ahhoz, ha úgy döntesz, elválasztod. Elolvasom

A gyerekek már csak ilyenek – 7 irreális elvárás a gyerekek felé
Szülőként túl gyakran érezhetjük a minden irányból érkező nyomást már gyerekünk születésétől fogva, hogy legyen „valamilyen”, viselkedjen „valahogyan” – valamiféle, a társadalom által meghatározott módon. Sokszor élhetjük meg, hogy a fejünk tetejére állunk, hogy bizonyos viselkedéseket megállítsunk, némelyeket meg bátorítsunk – semmi eredménnyel. Sok frusztrációtól megkímélhetjük magunkat, ha tudjuk, a közvélekedés által meghatározott elvárások a gyerekek felé gyakran egészen irreálisak. Ebben a cikkben összegyűjtöttünk néhányat a leggyakoribb elvárások közül, amiket érdemes újragondolnunk. Elolvasom

Unatkozooom! – 5+1 lépés az unalom ellen
A gyerekek alapvetően kíváncsi, felfedező lények, az az alapbeállításuk, hogy folyton játszanak, új dolgokat találjanak ki, kísérletezzenek. De előfordul, hogy bármennyi játék és lehetőség is veszi körül őket, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nyűglődni kezdenek és panaszkodni, hogy mennyire unatkoznak, semmihez sincs kedvük. Mit tehetünk? Biztos elég, ha csak várunk, hátha kitalál magától valamit? Elolvasom

Folyton telefont görgető mai szülők – lehet egy kicsit árnyaltabb a kép?
A XXI. század elején úgy tűnhet, hogy a kütyüzés az egyik legnagyobb kérdés és probléma, ami a társas kapcsolatainkat illeti. Rengeteg tanulmány és cikk született arról, hogy mennyire sokat vagyunk képernyőkre tapadva, és hogy ez mennyire negatívan befolyásol sok mindent. De valójában az okostelefon, a számítógép, az internet, a közösségi oldalak nem ördögtől valóak, önmagukban nem ezek felelősek azért, ha úgy érezzük, nem megfelelőek az emberi kapcsolataink, vagy a gyerekekre nem jut elég figyelem. De fontos, hogy tudatos használók legyünk, ezzel a gyerekeinknek is példát mutatva, és hogy találjunk magunknak megfelelő támogatást, hiszen ez a kulcsa annak, hogy a gyerekeinknek is elegendő és megfelelő figyelmet tudjunk nyújtani – és így még az ő kütyüzési szokásaik miatt is kevésbé kell aggódnunk. Elolvasom

Tudom mit tettél idén: jó voltál!
Listát készít, és megvizsgál, jól tudja, rossz vagy jó voltál” – hangzik az ijesztő Mikulásos dalban. Én mondjuk még ennél is neurotikusabb szorongóvá válnék, ha abban a hitben kéne élnem, hogy egy szakállas pasi kémjei egész évben figyelnek, kiabáltam-e idén a gyerekeimmel vagy mondtam-e csúnyát a férjemnek, mert ha igen, nem kapok év végi prémiumot. Semmi szükség megkérdezni a gyerekektől álszakállban, jók voltak-e. A választ ugyanis tudjuk: igen, minden erejükkel erre törekedtek. Ahogyan mi is. Elolvasom