Határszabásról szóló cikkeink

Gyermekünk kiszámíthatatlan módon kezd el viselkedni, amikor már képtelen racionálisan gondolkodni, és nem érzi magát kellően biztonságban ahhoz, hogy a benne felgyűlt feszültségtől egy kiadós nevetéssel vagy sírással szabaduljon meg. Ilyenkor azt tapasztalhatjuk, hogy számunkra érthetetlen és elfogadhatatlan dolgokat csinál. Például bántja a macskáját, elvonul mindenkitől, vagy semmi nem tetszik neki, bármit is tegyünk, vagy mondjunk. Minden ilyen viselkedést egyfajta segélykiáltásként kell értelmeznünk, és minél előbb be kell avatkoznunk!
Ajándék lehet gyermekünk számára, ha gyengéd, de határozott hangon tudunk határt szabni akkor, amikor maga is jól tudja, hogy olyat tesz, ami nem megengedett.

A határszabásról, az 5 eszközünk egyikéről már olvashattatok nálunk.
Most elolvashatjátok azokat a cikkeket, amelyekben a határszabásról írunk bővebben.

Kellenek a korlátok – de nem mindegy, milyen korlátok

„A mai szülők kis zsarnokokat nevelnek, mert félnek nemet mondani a gyerekeiknek” – hangzik a mai kisgyerekes szülők generációjának egyik leggyakoribb kritikája. Fűtől-fától megkapjuk, hogy így kell a gyereknek a korlát, különben a fejünkre nő, meg úgy kell a gyereknek a korlát, hogy ne legyen szorongó.
Azzal kapcsolatban sajnos már kevés működő tanácsot kapunk, hogy hogyan is állítsuk fel azokat a bizonyos korlátokat. Arról is kevesen beszélnek, miért is állunk hadilábon a határok betartatásával. Pedig az ok fontos! Tovább olvasom

Gyakorlati tippek a határok gyengéd, szeretetteljes megszabásához

Kellenek a gyereknek a korlátok – halljuk manapság sokszor, de nem tudjuk, hogyan is állítsuk fel ezeket. Legyünk rugalmasak is, de határozottak. Megértőek, de következetesek. Gyengédek, válaszkészek, szeretetteljesek, de nem túl engedékenyek és erélytelenek. Nem csoda, ha belezavarodunk: szóval akkor hogyan is szabjunk határt? Tovább olvasom

Mit tegyünk, ha üt, rúg, harap?

Előfordult már, hogy gyereked rátámadt valakire, és sérülést okozott? Vagy őt támadta meg egy másik gyerek? Ha igen, Isten hozott a klubban!
Szinte mindannyian küszködünk azzal, hogy megértsük és megfelelően támogassuk gyermekünket, amikor mást bánt vagy őt bántják.

Harap a gyerekünk – mit tegyünk?

Sok 1-3 év közötti kisgyerek esik át harapós időszakon. Megharapják anyát, apát vagy egy másik gyereket, és ezzel nem kis aggodalmat keltenek. Ennek a viselkedésnek semmi köze sincs ahhoz, hogy egy gyerek mennyire jó, vagy mennyire jók a szülei.

Segítség! Csúnyán beszél!

“A gyerekeim megőrjítenek azzal, hogy állandóan csúnyán beszélnek! Gyakran lehülyéznek minket, a szüleiket, és egymást is. „Hülye vagy! ” „Hülye Anya!” Elképzelem, ahogyan idővel még csúnyábban beszélnek majd. Szeretném ezt elkerülni, és véget vetni a csúnya beszédnek! Mit tanácsoltok?”
Köszönjük szépen a kérdést! Íme, itt a válaszunk.

Akarom! – amikor a gyerekünk olyanra vágyik, amit nem lehet

Szülői tevékenységünk egy nagy részét az teszi ki, hogy megpróbálunk minél inkább ráhangolódni gyerekeink igényeire, mély szükségleteire. Attól a perctől kezdve, hogy megszületik, egészen felnőtt koráig dolgunk van ezzel. Ki kell találnunk, hogy mi az, amire tényleg szüksége van, és mit tegyünk, ha olyat szeretne, amire igazából nincs szüksége, vagy amit nem kaphat meg. És közben végig meg kell küzdjünk a saját elkeseredésünkkel, frusztrációnkkal, haragunkkal, amit amiatt érzünk, hogy mennyi mindent akar a gyerekünk! Mindent megteszünk, hogy minél jobb életet teremtsünk gyermekünknek, de eljön az idő, amikor a pihenés, a támogatás és más erőforrások hiánya miatt mi magunk már annyira kimerülünk, hogy egyszerűen úgy érezzük, nincs mit adnunk.

5 tipp arra, mihez kezdj, ha a gyerek mindent meg akar vetetni a boltban

Nem könnyű gyerekekkel vásárolni, különösen decemberben, amikor a boltok tele vannak édességgel és játékokkal. Néha jó megoldás otthon hagyni őket, míg mi gyorsan elintézzük a vásárlást, de ezt nem mindig tudjuk megtenni, és nem is kell. Amellett, hogy sokat tanulhatnak belőle, jó közös élmény is lehet. A Kapcsolódó nevelésnek vannak ötletei arra, hogy hogyan.

A következetességről – miben és mennyire szükséges következetesnek lennünk a gyerekünkkel

Az egyik leggyakoribb kritika, amivel minket szülőket illetnek, az az, hogy nem vagyunk elég következetesek. Ezt megkapjuk a nagyszülőktől, amikor – hogy elkerüljük a gyerek hisztijét, és így saját kiborulásunkat – az előzetes ígéret ellenére mégis megengedünk még egy mesefilmet. Vagy épp a házastársunktól, amikor inkább elengedjük a fogmosási kötelezettséget, csak végre kerüljenek már ágyba a gyerekek. A következetesség az egyik legfontosabb nevelői erényként van számon tartva, így még jobban furdalhat minket a lelkiismeret, ha úgy érezzük: nekünk ez nem megy. Minden pillanatban a tőlünk telhető legjobbat tesszük, és bizony ez a legjobb – amire épp képesek vagyunk – két ugyanolyan helyzetben gyakran épp két teljesen ellentétes dolog lesz. Aztán amikor a gyerekkel „baj van”, az orrunk alá dörgölik, hogy ez azért van, mert nem vagyunk elég következetesek.

„Miért kell mindent százszor elmondjak?”

Mér’ kell mindent 100x elmondjak!?
Mér’ nem lehet első kérésre egyszerűen csak csinálni, amit az ember mond?!
Szóval miért is?