Patty Wipfler írása. A fordításért köszönet Balku Júliának, 4 gyermekes családanyának, aki szabadidejében időt szánt a szöveg magyarítására.
A Gyerekidő, amilyen egyszerű, annyira hatékony és megbízható módszer arra, hogy szoros, bizalmas kapcsolatot építsünk ki – vagy építsünk újra – gyermekünkkel.
Gyerekidőnek azt nevezzük, amikor a szülő egy előre körülhatárolt időtartamot tölt el a gyermekével kettesben, megszakítás nélkül, úgy, hogy közben azt csinálják, amit a gyermek akar, bármi legyen is az. A Gyere-idő alatt a szülő megpróbál örömteli és odafigyelő maradni, és tartózkodik attól, hogy tanítsa, tanácsokkal lássa el vagy kontrolálja a gyermekét, hacsak nem a biztonság miatt van erre szükség.
A Gyerekidő ereje abban rejlik, hogy a szülőt a „hátsó ülésbe” helyezi a szülő-gyerek kapcsolatban. A gyermek az, aki vezet. A Gyerekidő alkalmazása nélkül nehéz észrevenni azokat az ellenőrzési és irányítási szokásainkat, amelyeket a gyermekünkkel való viszonyunkban használunk. A Gyerekidő segítségével a szülő megszabadulhat ezektől a szokásoktól, és így a gyermek számára lehetőség nyílik arra, hogy feltöltődjön elfogadással, és kifejezhesse saját érdeklődését, irányultságát.
A Gyerekidőben a gyerekek gyakran kérnek olyan játékot vagy együttlétet, amit a szülő többnyire nem választana, vagy amire nem gondol. A gyermek választása egyértelmű, de nem szavakban megfogalmazott kommunikáció arról, hogy mit szeret, hogy mi foglalkoztatja, vagy esetleg arról, hogy hol akadt el valamilyen be nem teljesült vágya vagy valamilyen félelme miatt. Bármelyik esetről is legyen szó, a Gyerekidő biztosítja a gyermek számára, hogy úgy mutassa meg magát, ahogy egyébként esetleg nem merné, hiszen a szülő ilyenkor arra tesz fogadalmat, hogy figyel rá, támogatja az ötleteit, és nem engedi, hogy bármi is félbeszakítsa őket. A Gyerekidőben megszülető közelség és gondoskodás érzése magabiztossá teszi a gyerekeket, és úgy tapasztalják meg magukat, mint akik képesek gondolkodni, szeretni és tanulni.
Okosan alkalmazva, a Gyerekidő hatásos eszköz akkor is, ha a szülő-tini kapcsolat kiépítéséről vagy javításáról van szó. Néhány dolgot érdemes szem előtt tartanunk, ha a Gyerekidőt tinikkel akarjuk használni.
A tiniknek szükségük van a szüleikkel való őszinte kapcsolatra. Gondolkozzunk el egy kicsit azon, hogy mi miért akarunk közel kerülni tini gyerekünkhöz! Idézzük fel, hogy régen, amikor még kicsi volt, miket szerettünk együtt csinálni, és hogy mi volt a legutóbbi közös szórakozásunk! Gondolkozzunk el azon is, hogy mire vágyik és mik azok dolgok, amik érdeklik őt! Javasoljuk neki, hogy töltsünk el kettesben egy kis időt, de ne azért mert ezt kellene tegyük, vagy azért mert van valami probléma, ami megoldásra vár, hanem azért, mert szeretnénk, ha jó lenne az életünk külön-külön és együtt is!
Jó meghatározni az irányelveket, hogy a tininek ne kelljen fölöslegesen csalatkoznia a reményeiben. Valójában mennyi időt tudunk rászánni a dologra? Mennyi pénz tudunk elkölteni? Meg tudjuk oldani a közlekedést? Milyen messzire tudunk elmenni? Megveszünk majd olyan dolgokat, amiket egyébként nem engedünk meg (pl. édességet, üdítőt, piercinget), vagy nem?
Gyerekidőben ne érintsünk érzékeny témákat! Most annak van itt az ideje, hogy azt élvezzük, amit jónak találunk a tini-korú gyerekünkkel kapcsolatban, és nem annak, hogy azzal foglalkozzunk, ami minket irritál vagy aggaszt. Ha mindenképpen fel kell hozni kényes kérdéseket, akkor arra találjunk egy másik időpontot, a Gyerekidőtől teljesen elkülönítve! Hagyjuk, hogy ezt az időt a tini irányítsa, és ne a mi aggodalmaink és bosszúságaink!
Ha a közösen eltöltött időre tett ajánlatunkat visszautasítják, ne adjuk fel! Két dolgot is tehetünk, hogy előrelépjünk:
Az első és legfontosabb dolog, hogy elegendő időt szánunk az ún. Meghallgató/Támogató Együttlétre, ahol részletesen beszélhetünk magunkról és kamasz gyerekünkről. Mi az, ami nagyszerű a kapcsolatunkban, és mi az, ami nehéz? Milyennek láttuk az életet, amikor mi ennyi idősek voltunk? Milyen volt a kapcsolatunk, amikor ő még kisbaba volt? Amikor tipegő? Meglepően hasznos a szülők számára, ha 45 percet – egy órát rászánnak arra, hogy tanácsok és megszakítások nélkül tekintsenek rá a gyermekükkel való kapcsolatukra. Ha beszélünk a saját tapasztalatainkról, és észrevesszük azokat az érzéseket, amelyek megnehezítik, hogy a tinink felé kifejezzük tiszteletünket, szeretetünket, támogatásunkat, az előre mozdítja a közöttünk lévő kapcsolatot.
A második dolog, amit a szülő tehet, az az, hogy úgy kezdeményez közös időtöltést, hogy azt nem jelenti be, és nem hívja fel rá a figyelmet. Ez jelentheti azt, hogy beviszünk egy magazint a tini szobájába és lehuppanunk az ágyára, vagy hogy igazán odafigyelünk arra a dalra, ami a kedvenc CD-jéről szól, vagy ébren várjuk egy kis harapnivalóval, amikor késő éjszaka jön haza. Készüljünk fel rá, hogy meghallgatjuk őt, de visszafogott módon. Csak „hajoljunk” felé: ne rohanjuk le kérdésekkel, és nem akarjunk a legjobb barátja lenni. Várjuk meg a megfelelő alkalmat! Tanuljuk meg, hogy hogyan ne tegyünk fel kutakodó kérdéseket! Csak „lógjunk” körülötte!
Keressük a lehetőséget a kapcsolódásra! Lehet, hogy a tini nem használja ki rögtön a lehetőséget, hogy hallgatólagosan hozzáférhetőek vagyunk. Lehet, hogy úgy tesz, mintha nem venné észre. Ez így rendben is van. Éppen azt kell megtanuljuk, hogy valóban megengedjük a gyerekünknek ebben a „be nem jelentett Gyerekidőben”, hogy ő üljön a vezetőülésben. Rá figyelünk, és közben bízunk benne, hogy az ajánlatunkkal végül is élni fog. Minden alkalommal, amikor csak úgy lógunk a tini körül, és megelégedünk azzal, hogy a közelében lehetünk, azt segítjük, hogy a fontos dolgokról biztonságosabban tudjon velünk beszélni. Ez az út nem lesz rövid vagy biztos, de ha találunk olyan alkalmakat, amikor félre tudjuk rakni az elfoglaltságainkat, és nem állítunk fel igényeket és elvárásokat, az a jó irányba visz.
A Gyerekidő sokat segíthet a nehéz időkben. Ha úgy töltünk el időt kettesben, hogy elfogadást nyújtunk, érdeklődést mutatunk, és nem utalunk a nehézségekre, az segít abban, hogy megtörje a szülő és a tini számára is kellemetlen elszigetelődést.
Minél több időt szánunk arra, hogy mi magunk meg legyünk hallgatva, és kiszellőztethetjük azokat az érzéseket, amiket kamasz gyerekünk kapcsán érzünk, annál elérhetőbbé válik számunkra a tinédzsereddel való igazi kapcsolódás. A valódi törődés pedig hatalmas változást eredményez a tinédzsereknél. Akár harcolnak ellene, akár befogadják, szükségük van arra, hogy érezzék, a szülő igyekszik törődni velük. A Gyerekidő, bejelentett vagy sem, egy olyan eszköz, amelynek segítségével a létfontosságú szülői gondoskodás utat talál a gyermek felé.
www.handinhandparenting.org