Merre tovább, szülők? A gyereknevelés helyzete a profit-orientált világban

A világ legtöbb országban egyre nehezebb a szülők helyzete, pedig a nyugati világban példa nélküli technológiai és anyagi fejlődést láthatunk. A kapitalizmus, és az ezt kiszolgáló értékrend, lassan a világ minden kultúráját kikezdi.

Ebben az értékrendben a profitot, vagyis pénzt termelő munka sokkal fontosabb, mint az a munka, amelyik közelséget és gondoskodást teremt az emberek között. A gyermekek gondozása, a gondoskodás azokról, akik szükséget szenvednek, és a segítő közösségek mind háttérbe szorulnak, mert nők és férfiak hosszú órákra fizetett munkába állnak.

A mai – a kapitalista logika szerint működő – cégeknek, vagyis a profitot termelőknek az az érdeke, hogy minél több embert fizetett munkába állítsanak. A dolgozók állítják elő azt a profitot, ami nagyon kevés számú, kiváltságos ember gazdagságát növeli.

A profitot termelőknek az az érdeke, hogy egy ember fizetése ne legyen elég egy család ellátására. Ez biztosítja, hogy egy családból többen is beálljanak fizetésért dolgozni, és még több gazdagságot termeljenek másnak.

A profitot termelőknek az az érdeke, hogy minden dolgozótól annyi órát hajtsanak be, amennyi csak emberileg lehetséges. Ez csökkenti a költségeiket.

A profitot termelőknek az az érdeke, hogy a dolgozóknak kevés szabadideje legyen. Azok az emberek, akiknek kevés az ideje, több árut vásárolnak, hogy menedzseljék életüket. A hosszú munkaidő, és az, hogy mindkét szülőnek dolgoznia kell, teszi szükségessé a készételeket, kész ruhákat, a gyermekgondozást, gyermekszállítást, takarító szolgálatot, vagy épp az elektronikus dolgokat, melyek lefoglalják a gyerekeket. Mindez persze újabb profitot termel.

Mivel a gyermekek otthoni gondozása pénzügyi profitot nem termel, ezért a szülői munka nem jelent értéket a kapitalista értékrendben, ami a profit termelésére hivatott. A parkoló őrök, vagy a gyors éttermi szakácsok munkába állásukkor kapnak oktatást, fizetést, rendszeres szünetet és védelmet a túlterhelés ellen. A szülőket nem készíti fel senki a gyereknevelés feladatára, nem kapnak fizetést, sem védelmet a túlterhelés ellen. Senki sem ismeri el a kimerítő körülmények ellenére tett erőfeszítéseiket, hogy a családjuk élete jó legyen.

Mindig is szülői feladatunk lesz a legfontosabb munkánk, ám ez, gazdasági szempontból, „nem számít”.

Mikor a cégek szárnyalnak és multinacionális vállalatokká fejlődnek, rendszerint a világ minden táján lerombolják a közösségeket. Ahová ilyen vállalat beteszi a lábát, a munkahét hosszabbá válik, az alacsony és magas fizetések közötti különbség gyorsan nőni kezd, és mi, felnőttek elveszítjük az emberi kapcsolatok adta támogatást.

Pedig szülőként rengeteg időre és energiára van szükségünk. Időre és energiára, hogy beszélgessünk és játsszunk, hogy együtt együnk és egymás társaságát élvezhessük. Időre és energiára van szükségünk, hogy megoldjuk a problémákat a családunkban, hogy szomszédok, barátok és közösségünk szervezői lehessünk, hogy új dolgokat tanulhassunk. Időre van szükségünk, hogy gondoskodjunk magunkról és szeretteinkről.

Ám a kapitalista rendszerben azt az időt és energiát, ami a szülői feladatunk ellátásához kell, más profitjának a termelésre fordítjuk, ami pedig egyáltalán nem szolgálja a közjót. Időnket és energiánkat a profit érdekelt vállalatok gyűjtik össze és költik el.

Sajnos azt is látjuk, hogy a pénz vezérelte felfogás és ezzel a kapzsiság vette át sok olyan intézmény helyét, melyek a társadalmunk jólétét szolgálták. Ezek az intézmények sosem voltak tökéletesek, mert rossz pl. rasszista és szexista működésükkel hozzájárultak emberek elnyomásához, de kimondott küldetésük volt a köz szolgálata.

Ahol „fejlett” a kapitalizmus, ott az olyan közszolgálat intézmények, mint az iskola, a könyvtár, a kórház, a közbiztonsági szervezetek vagy a közlekedési rendszer egyre hanyatlanak. Kimondatik, hogy a rendszer rossz, és ezek az intézmények magánvállalatok kezébe kerülnek, hogy azok a maguk számára profitot termeljenek.

A kapitalizmus a családok élete felett is átvette az irányítást. A legtöbb család pl. fizet azért, hogy mások vigyázzanak a gyerekeikre. Ez ugyan nem nagy, de fontos része a keresetüknek. A gazdasági haszonszerzés egyszerű logikája nem támogatja, hogy a szülők eldönthessék, hogy mennyi időt szeretnének saját gyermekeik gondozására fordítani. A profit termelésének célja megelőzi a szülők és gyermekek érdekeit.

Mi azért küzdünk, hogy elismerjék a gyermekek gondozásának fontosságát. Hogy a szülők visszaszerezzék a szeretethez, játékhoz és tanuláshoz szükséges időt. Hogy megszabaduljunk a rasszizmus, az osztálykülönbségek és a kapzsiság bevett mintáitól, amelyek elválasztanak, kimerítenek és elbátortalanítanak minket. Így túl kevés az energiánk ahhoz, hogy a közös jóért dolgozzunk. Mi azért küzdünk, hogy igazságot és jó életet teremtsünk gyermekeinknek és minden szülőnek.

Szülői feladatunk lényege, hogy gyermekeink jól szeretve és képességeik teljes birtokában érkezzenek a felnőttkorba. Ez valójában forradalmi tevékenység. Ahol fejlett és ellenőrizetlen a kapitalizmus, ott a gyereknevelés alapvetően a kultúra főáramával szemben úszó tevékenység. A kultúra a fogyasztásra helyezi a hangsúlyt, és közben eltereli a figyelmet a melegségről, a közvetlen, lényeges emberi kapcsolatokról, a gondoskodásról, melyet a szülők, a barátok, a szomszédok és a közösségi csoportok adhatnak.

Valójában a közjóért teszünk, amikor gyermekeinkkel játszunk, amikor velük a szennyest válogatjuk, amikor meghallgatjuk, ha sírnak, mert eltörött a kedvenc játékuk, és akkor is, amikor velük vagyunk a házi feladat megíráskor. Mi nyújtjuk annak a gondoskodásnak a gerincét, ami összeköti az embereket. Mindenképp jól akarjuk szeretni a családunkat. Mi teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy a gyerekeink most és a jövőben is szeretni és tanulni képes emberek legyenek.

Fontos a szerepünk. És fontos megértenünk, hogy szembe kell forduljunk a fogyasztói értékrenddel, ha párunk, gyermekeink, szomszédaink és barátaink közelében szeretnénk maradni. Ki kell állnunk azért, hogy fontos a gyerekekkel való törődés, hogy fontos a családra fordított idő és energia, és hogy fontos, hogy egy ember heti 40 órás munkája elég legyen a családja fenntartására.

Kevesen tudtuk, hogy a gyereknevelés ennyire csodálatos és ennyire nehéz feladat. Kevesen gondoltuk, hogy aktivistákká kell majd válnunk, hogy megvédjük azt, ami jó nekünk és gyermekeinknek.

Fontos, hogy a szülők felvállalják ezt a vezetői szerepet a családok és fiatalok jobb élete érdekében. Fontos, hogy ott kezdjük, ahol épp vagyunk. Te és mások, akikkel törődsz, együtt állhattok ki a közjóért, mert rendelkeztek azzal a tudással, amit csak anyaként és apaként tanulhatunk meg igazán: a tudással, hogy mennyire értékes az emberi élet, és mennyi munkába kerül minden megszületett embert a felnövésben – és később is – támogatni.

Nekünk nem a profit, hanem az „ember termelés” a szenvedélyünk. A profit termelésének kultúrája háttérbe fog szorulni, ha mi szülők elég szervezettek vagyunk, és teljes biztonsággal tudjuk, hogy ami a szülőknek és gyerekeknek jó, az mindannyiunknak jó.