Mi segít a szorongás feloldásában?

Került már nehéz helyzetbe a gyermekedet és vele együtt te is? Láttad rajta a szorongás jeleit? Esetleg tanácstalanul álltál a szituáció előtt? Felmerült benned a kérdés, hogyan segíts gyermekednek?

Mint tudjátok, kislányom – aki most múlt 8 éves – szelektív mutizmussal küzd. Sikerült odáig eljutni, hogy ritkán fordul elő, hogy egyáltalán nem szólal meg. Hosszú folyamaton vagyunk túl, szépen javul, de a szorongás még sok helyzetben jelen van az életünkben.

Ismered a szorongás érzését?
A felnőtteknél sem ritka, hogy szorongás lesz úrrá rajtuk egy-egy nehéz szituáció, megoldásra váró feladat esetén. A gyermekeknek még nincs elég tapasztalata, élménye ahhoz, hogy ezt a helyén tudják kezelni. Van olyan, hogy nem magától a feladattól fél a gyermek, hanem nincs tisztában annak menetével, részleteivel, nem tudja, hogy pontosan mi fog történni, és abban a pillanatban arra ő hogyan fog tudni reagálni, ezáltal a szorongás máris elkezdődik. Ilyen esetekben segítséget nyújthatunk gyermekünk számára.

Szeretnék egy konkrét esetet elmesélni nektek, ami velünk történt a napokban. Számomra is nagy feladat volt, de megérte, és nagyon sokat tanultam belőle.

A nehéz helyzetek tanítanak, fejlesztenek bennünket
Kislányom egyik reggel jelezte, hogy fáj a foga. Megnéztem, de semmi különöset nem láttam rajta. Kapott gyógyszert, és vártunk. Csendben, „némán” viselte a fájdalmat, de az arcán láttam, hogy egyre jobban megviseli őt. Próbált reggelizni, de ahogy ráharapott az ételre, azonnal belenyilalt a fájdalom a fogába. Szegénykém azt mondta, hogy soha többet nem fog enni. Ezután újra kapott gyógyszert és igyekeztem őt megnyugtatni. Nagyon keserves volt a kis arcocskája. Lefektettem az ölembe, és meséltem neki, hogy eltereljem a figyelmét a fájdalomról. Éreztem, ahogy reszket, bár azt mondta, hogy nem annyira fáj neki, inkább a rossz érzés miatt rezeg. Azt gondolom, hogy a szorongás már ekkor elkezdődött nála, hiszen azt érezte, hogy fáj a foga, de nem tudta, hogy mi fog ebből következni, meddig kell tűrnie, mikor lesz vége. Nem volt kedve játszani, nem tudott felszabadult lenni. Hétvége lévén bíztam benne, hogy a fájdalom elmúlik, és nem kell ügyeletes fogorvoshoz mennünk. Szerencsére így is lett. A fájdalom, és vele együtt a szorongás is elmúlt. A nap hátralévő része olyan boldogan és felszabadultan telt, mint máskor.

„Mindig van új a nap alatt”
Másnap reggel sem volt semmi gond, így elment iskolába. Délután, amikor mentem érte, nagy meglepetésemre nagyon szomorúan, majdnem sírva jött ki az iskolából. Megkérdeztem, hogy mi a baj, mire ő azt felelte, hogy fáj a feje és egy kicsit a foga is. Éreztem rajta, hogy lázas is. Gondoltam itt az ideje, hogy felkeressük a fogorvost. A választott fogorvosunk nem dolgozott, így a helyi rendelőbe mentünk. Nagyon aranyos és kedves doktor néni fogadott. Kislányom be is ült a székbe, de láttam rajta, hogy annyira úrrá lett rajta a félelem, és a szorongás, hogy minden porcikájában remegett. Kinyitotta a száját, és kiderült, hogy ki kell fúrni a fogát, mert különben a gyulladás miatt még nagyobb fájdalma lesz és be is fog dagadni az ínye, akár az arca is. Amikor ez kiderült, akkor még jobban remegett és már nem igazán tudott együttműködő lenni. Végig fogtam a kezét, és biztattam. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy most ez neki mennyire nehéz – még egy felnőttnek is az lenne -, de gondoljon arra, hogy egy pár perc múlva sokkal jobb lesz, és megszűnik a fájdalom. Mennyire bátor, hogy eljött a rendelőbe, beült a székbe, engedte megnézni a fogát, és mindannyian segíteni szeretnénk neki, hogy megoldódjon ez a nehéz és fájdalmas helyzet. Sajnos bármennyire is szeretett volna együttműködni, nem sikerült neki. Nem tudott úrrá lenni a szorongás érzésén. Sokkal jobban félt, mintsem arra tudott volna gondolni, hogy kibírom, lesz, ami lesz, de megoldom. Nem tudta, hogy mennyire fog neki fájni a fúrás, meddig fog tartani, mivel fog ez járni, és annyira a szorongás hatása alá került, hogy nem tudott másra gondolni, csakis arra, hogy inkább menjünk haza.

Korábban átélt sikerélmények segítenek a szorongás oldásában
Otthon kapott lázcsillapítót és el is aludt. Utána megbeszéltük, hogy másnap mindenképpen el kell menni fogorvoshoz, és meg is kell oldani a helyzetet, mert valóban egyre nehezebb lesz neki, és magától sajnos ez a fájdalom nem fog elmúlni. Korábban volt egy hasonló élménye, amikor szintén hosszú idő alatt, de végül sikerült összeszednie a bátorságát, és megengedni, hogy kifúrja az orvos a fogát. Így ezt újra átvettük, megbeszéltük, hogy akkor, ott, abban a helyzetben pontosan mi történt, és hogy akkor is milyen nehéz volt, de végül annyira bátran viselkedett, hogy nagyon gyorsan „megszabadult” a fájdalomtól. Mondtam, hogy emlékezzen vissza, hogy mennyire jó érzés volt utána, és mennyire büszke lehetett magára, hiszen mihelyt vége lett a kezelésnek, a fájdalom és a szorongás megszűnt, és felhőtlen boldogságot érzett. Ez most is így lesz. Igen, nehéz, de ha akkor sikerült, akkor most is sikerülni fog, és képes lesz rá, hogy bátor legyen.

Arra gondoltam, hogy egy mese, ami hasonlóan nehéz helyzet megoldásáról szól, talán még inkább segíthet kislányomnak erőt gyűjteni. Így fogtam a kedvenc plüss cicáját és elkezdtem neki „cica hangon” elmondani egy történetet, mintha a macsek mesélné el neki a saját történetét.

A mese oldja a szorongás érzését

A cica így mesélte el saját történetét:

Hallottam, hogy fáj a fogad, és fogorvoshoz kell menned. Tudom mennyire nehéz neked, és hogy mennyire izgulsz. Van egy történetem a számodra, elmesélhetem?

– Igen.

Képzeld el, hogy engem nemrég ért egy sérülés. A lábamba beleállt egy üvegszilánk, ami nagyon fájt. A gazdim elvitt orvoshoz, mert tudta, hogy azt onnan ki kell venni. Nagyon megijedtem, nagyon féltem, hogy most mi lesz, mi fog ott történni. El sem tudtam képzelni, hogy mennyire fog fájni, amikor az orvos kiveszi a lábamból a szilánkot. Végig reszkettem, amíg odaértünk, és amíg várakoztunk. A gazdim folyamatosan beszélt hozzám, ölbe vett és simogatott. Ez nagyon jó érzés volt. Már nem is féltem annyira. Amikor bementünk a rendelőbe, akkor folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy ügyes leszek, bátor leszek, ki fogom bírni. Ettől erősebbnek éreztem magam, de azért izgultam. A gazdim végig velem volt. A doktor bácsi jelezte, hogy akkor most kiveszi a szilánkot a lábamból, és nagyon óvatos lesz. Ekkor szinte belekapaszkodtam a gazdimba, vettem egy nagy levegőt, és újra elmondtam magamban, hogy ügyes leszek, bátor leszek, ki fogom bírni. És mire ezt végig mondtam, már kint is volt a szilánk a lábamból. Éreztem egy kis fájdalmat, de egyáltalán nem volt vészes. Annyira megkönnyebbültem, és annyira boldog voltam. A gazdám is nagyon megdicsért és büszke volt rám. A doktor bácsi elmondta, hogy egy hétig még vigyázni kell, nem szaladgálhatok, de utána minden a régi lesz.

Gondolj bele, neked nem is kell a fogorvos után egy hétig várni, hanem azonnal azt csinálhatsz, amit szeretnél. Csak azt a rövid időt kell kibírnod, amíg kifúrja a fogadat. Szerintem ez nem is annyira nehéz. Mit gondolsz?

– Igen, szerintem sem.

– Szeretnéd, hogy elkísérjelek a fogorvoshoz?

– Igen, az jó lenne.

– Akkor veled megyek, és segítek neked.

– Kösziiii.

Amikor a szorongás véget ér
Láttam a kislányom arcát, ahogy teljesen átszellemült, és ahogy teljes odafigyeléssel hallgatta a kis cica történetét. Szinte érezni lehetett rajta, hogy erősebb és bátrabb lett.

A fogorvosnál nem mentek olyan simán és gyorsan a történések, mint a kis cica esetében, de hosszas biztatás után (kb. fél óra alatt) sikerült a kislányom fogát kifúrni, és a problémát megoldani.

Utána annyira nagy volt az öröm, hogy azt szavakkal el sem tudom mondani. Látni a gyermek arcán a megkönnyebbülést, felszabadultságot, büszkeséget, hogy végül csak sikerült legyőzni a félelmét, nagyszerű érzés. A szorongás, reszketés teljesen elmúlt. A doktor bácsi is megdicsérte, ajándékot is kapott. Mi (szülők) is elmondtuk neki, hogy mennyire bátran viselkedett, és hogy mennyire büszkék vagyunk rá. Sikerült neki megoldani a feladatot, képes volt rá.

És ez a lényeg! Hogy higgyen magában a gyermek, legyen képes elhinni, hogy mindent el tud érni, mindent meg tud oldani, amit csak szeretne.

Bízom benne, hogy ezzel a kis történettel hozzájárulhatok ahhoz, hogy neked is sikerüljön kitartóan, türelmesen, biztatással, a mese világát segítségül hívva megoldani egy-egy nehéz helyzetet.

Ha esetleg van hasonló élményed és szívesen elmesélnéd, akkor ezt megteheted az oldal alján a hozzászólásban, vagy az info@beszedmumus.hu e-mail címen is.

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

 

Somosi Melinda cikkét olvashattátok

weboldala: https://beszedmumus.hu/