Egy meleg nyári napon a gyerekek a kertben játszottak meztelenül, főleg a medencében pancsoltak. Mikor elfáradtak, bementek a házba egy kicsit pihenni, mesét nézni, lefeküdtek az ágyra. Mivel a házban sokkal hűvösebb volt, eléggé lehűlt a testük a vízben és a fiam az utóbbi napokban köhögött, gondoltam jobb lenne, ha felöltözne (amúgy nagyjából rájuk szoktam bízni, hogy mit vesznek fel, ők érzik, hogy fáznak, vagy melegük van.)
Persze felöltözni nem akart, úgyhogy betakartam, de a takarót ledobta magáról. Gondoltam itt az ideje egy kis játéknak. Jó alaposan betakargattam, közben mondtam, játékos hangon: na, így már biztosan nem fogsz tudni kibújni. Aztán elfordultam, ő pedig nevetve bújt ki megint a takaróból. Én csodálkoztam, hogy ez hogy lehet, majd újra betakartam, most még alaposabban.
Közben a húga észrevette, hogy játékos hangulatban vagyok, kapott az alkalmon és kérte, hogy játsszak vele börtönöset, ami azt jelenti, hogy én beviszem őt a börtönbe, ő pedig megszökik. Úgyhogy felváltva játszottam az egyik gyerekkel a betakarózós-kitakarózós, a másikkal a börtönös játékot. Aztán a fiam váltott, én legyek a boszorkány, aki üldözi, és amikor elkapom, kiderül, hogy jó boszorkány vagyok, aki mindenféle jót csinál vele, megölelgeti, megpuszilgatja, a lányom pedig most már azt szerette volna játszani, hogy ő kap el engem.
Ezt a két játékot már nehéz volt összeegyeztetni, úgyhogy kértem őket, találjanak ki valami mást. Úgy látszik az addigi játékból már eléggé feltöltődtek ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, kitalálták, hogy én legyek a börtönőr és kapjam el mindkettőjüket. Így is lett, bevittem őket a fürdőszobába, “belakatoltam” az ajtót és őriztem őket. A gyerekek pedig mindenfélét kitaláltak, amivel elterelték a figyelmemet, vagy altatódalt énekeltek, hogy elaludjak, és ők meg tudjanak szökni. Majd újra változott a játék, ők voltak a börtönőrök, ők kaptak el engem, és nekem kellett mindenféle figyelemelterelő taktikát bevetnem és megszökni, majd persze együttes erővel elkaptak újra és bevittek a börtönbe.
A fiam továbbra sem öltözött fel, de a nagy szaladgálásban erre már nem is volt szükség, a nevetésnek pedig tudjuk, gyógyító ereje van.