Mér’ kell mindent 100x elmondjak!?
Mér’ nem lehet első kérésre egyszerűen csak csinálni, amit az ember mond?!
Melyikünk ne tette volna fel már vagy 100x ezeket a kérdéseket fogmosáskor, fürdéshez készülődéskor vagy épp oviba/suliba induláskor?!
Szóval miért is?
1. Egészen egyszerűen más fontos a gyerekeinknek és más nekünk. A gyerekek anyanyelve és fő foglalkozása a játék, amin keresztül tanulnak és felfedezik a világot. Igen, minden alkalommal, amikor szólítgatjuk őket épp valami igen fontos szöszmötölés közben, félbeszakítjuk őket a munkájukban. Az, hogy épp már az asztalon gőzölög a vacsora vagy folyik a fürdővíz nekünk fontos, nem nekik. Ahogy gyakran mi felnőttek is, a gyerekek is nehezen élik meg a váltásokat. A sárkánylegyőzési kísérletből egy egészen hétköznapi fogmosásba átváltani lássuk be nem könnyű dolog!
Mit tehetünk?
Kapcsolódjunk be hozzájuk a játékba pár percre, segítsük legyőzni a sárkányt és diadalittasan vonulhatnak a hős lovagok tisztálkodni a poros csatamezőről. A játékos átkeretezése a hétköznapi dolgoknak hatékonyabbá és gyakran gyorsabbá is teszi a napi rutint!
Nincs kedved? Fáradt vagy? Nem jut eszedbe semmi játékos?
Csak figyeld meg a gyereked pár pillanatra, kapcsolódj hozzá egy érdeklődő mosollyal, nézz a szemébe, érintsd meg és hagyd, hogy ő vonjon be és vezessen. Ne gondolkozz, ne várd meg míg valamelyik nap majd megjön hozzá a kedved, csak csináld, hagyd magad vezetni! Minél többet gyakorlod, annál könnyebben fog menni.
Nem megy minden nap, minden feladatban?
Nem is kell! Engedd meg ezt is magadnak. Ma ment a játékosság, holnap talán kevésbé fog, de két nap múlva újra jól érzed magad benne. Csak emlékezz, hogy ez a gyerekek anyanyelve, a leggyorsabb út hozzájuk és maradj nyitott a gyakorlásra.
2. A homloklebenyünk, amely többek között a racionális gondolkodásért, a döntésekért felelős csak lassan, az idő múlásával fejlődik ki. Amikor arra kérjük a gyerekeinket elmélyült játékuk közepette, hogy most indulás fogmosás és fürdés, tulajdonképpen annak a döntésnek a meghozatalára kérjük, hogy válasszon a mi szülői kérésünk és az ő akarata között. Nyilván ők mindig a játékot választják szívesebben…
Mit tehetünk?
Megpróbálhatjuk a fent említett módon játékosan átkeretezni az eseményeket vagy ha ez nem működik, szabjunk határt!
Hogyan érdemes határt szabni?
Szeretettel, melegséggel, ugyanakkor határozottan!
Menjünk oda hozzá, guggoljunk mellé és nézzünk a szemébe. „ Kicsim, vége a játéknak, megyünk fürdeni.” „ Igen, tudom, hogy nehéz, de lejárt a játékidő.” Ha a gyerekünk jól van, kapcsolódva érzi magát, fel van töltődve a figyelmünkkel, szeretetünkkel akkor rugalmasan együttműködik velünk. Ilyenkor jól működik az agyának a gondolkodásért felelős része-a már említett homloklebeny. Ha viszont feszültségei vannak, akkor itt lesz a lehetőség a határszabás kapcsán, hogy kiadja azokat. Maradjunk mellette és hallgassuk meg a sírását, kiborulását, támogassuk amikor ennyire nehéz neki és emlékezzünk a sírás gyógyító erejére! Amint kiadta a feszültségeit rugalmasabbá válik és együttműködőbb lesz; jöhet a fürdés!
3. A gyerekeink gyakran nem érzik magukat kapcsolódva, nem érzik a figyelmünket és ezáltal önmagukat, ami bekapcsolja náluk a pánik gombot; azaz az a limbikus rendszer lép működésbe, ami a fuss vagy küzdj meg reakciókért is felelős. Ilyenkor szó szerint nem tudnak gondolkodni; ahogy gyakran mondjuk is „kikapcsol az agya”. Mitől érezheti magát egy kisgyerek izoláltnak, magányosnak miközben itt vagyunk mellette? Igen, most itt vagyunk, de talán egész nap bölcsiben, oviban, iskolában volt, vagy épp ha együtt is voltunk mostunk-főztünk-takarítottunk, a kistesót láttuk el.
Mit tehetünk, hogy jobban érezze magát?
Keressük meg a tekintetét, érjünk hozzá amikor elmegyünk mellette, dobjunk egy puszit, ölelést akkor is ha a hétköznapi teendőinkkel haladunk és tartsunk akár csak napi 5-10 perc gyerekidőt amikor a teljesen osztatlan figyelmünket adjuk neki , amikor ő irányíthat és amikor bármit tehet ami nem veszélyes. Érezni fogja a figyelmünket és feltöltődik belőlünk! A nevetés, közös kacagás is segíti a kapcsolódást és jó feszültségoldó is! Egy kis kergetőzés, hempergőzés, rövid birkózás, néhány szappanbuborék kergetése a vasalás és a főzés között sok energiát tud felszabadítani nem csak bennük, de bennünk is! Ha kapcsolódva vannak, együttműködőbbek és könnyebben megy a fognyűvők elűzése is!
Támogassuk egymást a kapcsolódásban, játékosságban, a szülői feladatok ellátásában!
KisMFranciska