Miért NEM sírni hagyás a Sírás meghallgatása?8 perc olvasási idő

Patty Wipfler írása

A gyerekeink számtalanszor okot találnak arra, hogy kiboruljanak. Ezek az alkalmak nekik is, nekünk is nehezek. Szülőként arra tanítanak minket, hogy ilyenkor próbáljuk meg elhallgattatni, lecsitítani, elterelni, elringatni, megnevettetni őket, vagy ha már elfogyott a türelmünk, akkor gyakran a fenyegetőzésnél és a büntetésnél kötünk ki.

Legközelebb, amikor a gyerekünk hisztizik, és még nem fogyott el teljesen a türelmünk, kipróbálhatjuk a Sírás meghallgatásának eszközét. Ez a módszer hagyja, hogy a gyerekünk sírjon-hisztizzen, de nem egyenlő azzal, amikor a gyereket elküldjük, vagy magára hagyjuk, hogy egyedül sírjon (Cry-it-Out).

Hogyan segít a Sírás meghallgatása?

Ha a gyerekünk könnyekben vagy hisztiben tör ki, amikor azt mondjuk „nem, kicsim, nincs több csoki mára”, akkor tartsuk továbbra is ezt a határt, ami kiváltotta belőle a sírást. Épp csak pár szót szóljunk, ha egyáltalán megszólalunk, de közben maradjunk közel, és próbáljunk minél melegebb szeretettel és minél figyelmesebben jelen lenni, míg gyerekünk sír, toporzékol.

A Sírás meghallgatása mélyen gyógyító módszer, ha sikerül valóban nyugodtnak maradnunk, és egyszerűen elfogadnunk, hogy most a gyerekünknek egy kiadós hisztire, viharzásra van szüksége. Hallgassuk meg a hisztijét (nem a szavakat, hanem magát a hisztit), és ne próbáljuk meg feltartóztatni, megállítani a gyerekünkön keresztül áradó érzéseket. Néha-néha visszautalhatunk a sírást kiváltó okra, pl „holnap majd megint ehetsz csokoládét”, és közben végig azt érzékeltetjük, hogy a nagy érzelmek közepette mi végig vigyázunk rá.

A Sírás meghallgatásának módszere azon a felismerésen alapul, hogy a sírás, a hiszti, a viharos ellenkezés mind olyan ösztönös folyamatok, amik segítségével a gyerekeink megszabadulnak az érzelmi feszültségektől, és felgyógyulnak a korábbi rossz tapasztalataikból. A Sírás meghallgatása feloldja sok más nehézség mellett a tehetetlenség, a frusztráció, a félelem és szorongás, a veszteség érzéseit. Évtizedek tapasztalata, hogy ha egy szülő vagy gondozó szeretetteli érzelmi horgonyként tud jelen lenni akkor, amikor a gyerek éppen mélyen alámerül az érzelmeiben, akkor a gyerek úgy jön ki ebből az állapotból, hogy igazán közel érzi magát a szülőjéhez (vagy gondozójához), és többé egyáltalán nem érdekli, hogy kap-e több csokoládét vagy sem.

Ismerek például egy iskolás korú fiút, aki orvosi okok miatt nem ehet cukorkát. Halloween délutánján hosszan és mélyen sírt, toporzékolt. Az igazságtalanság mintapéldájának tűnt fel előtte az, hogy ő ma sem ehet a cukorkákból.

Az édesanya végig mellette volt a Sírás meghallgatás módszerének szellemében, együttérzett vele, hogy ez mennyire nehéz, és folyamatosan éreztette a törődését. Később aztán ugyanez a fiú óriási lelkesedéssel ment „csokit-vagy-csalunk”-ot játszani. Nem érzett késztetést arra, hogy belekóstoljon a cukorkákba, és este aztán anélkül odaadta az összes édességet az anyukájának, hogy akár csak egy szót is ejtett volna a dologról.

Miért jó, ha a szülők hagyják, hogy a gyerekük kisírja magát?

Nem pontosan értjük, hogy a Sírás meghallgatásának miért van ilyen gyógyereje. De azt tapasztalatból tudjuk, hogy amikor nyugodt, pozitív és tiszteletteljes a jelenlétünk, akkor testbeszédünk, hanglejtésünk, arckifejezésünk által a gyerekünk számára gazdag nem-verbális üzenetet közvetítünk arról, hogy hamarosan minden jobbra fordul. És bár a gyerekünk éppen hatalmas nehéz érzéseket él át, ez az üzenet elér hozzá. Továbbra is az érzelmek hatása alatt áll, és úgy tűnhet, teljesen kifordult magából, de közben azért veszi az adást, hogy „minden rendben – nem vagy egyedül”.

Ahogy a sírással, hisztivel, vehemens ellenkezéssel távoznak a rossz érzései, ez az üzenet egyre mélyebbre ívódik be a gyerekünk tudatába.

Lehet, hogy a gyerekünk épp rettegést él át, de mi nem félelmet, hanem törődést tükrözünk neki vissza.

Lehet, hogy a gyerekünk épp hiányt él át, de mi közben a szeretetünk és figyelmünk bőségéről biztosítjuk.

Lehet, hogy dühöng, de mi értjük, hogy ezt azért teszi, hogy minél hamarabb megszabaduljon a dühétől. Így nem vesszük magunkra.

Lehet, hogy úgy érzi, képtelen elválni tőlünk, de mi azt sugározzuk, hogy biztonságban van azzal, akivel otthagyjuk őt.

Ha nem a szülő, hanem egy másik felnőtt hallgatja meg a sírást, akkor biztosítja a gyereket arról, hogy mi visszajövünk. Ez a felnőtt melegséggel fordul a gyerek felé, és ez a lehető legjobb pótlása a mi szülői gondoskodásunknak.

Amint a gyerekünkben feloldódik a feszültség, újra képes a világot olyannak látni, amilyen, és a mi nyugodt, szeretetteli jelenlétünk által közvetített biztonságérzet végre eljut hozzá.

A gyerekünk érzi majd a kapcsolódást – mert épp most töltöttük fel vele.

Biztonságban érzi majd magát – mert épp most mutattuk meg neki, hogy alapjában véve minden rendben van.

Nem csorbul az önbizalma – mert a kitörését annak vettük, ami: hétköznapi, hasznos gyógyulási folyamatnak.

Tiszteletben tartottuk a vele született természetes ösztönét a gyógyulásra: tiszteletben tartottuk, hogy épp arra volt szüksége, hogy sírjon, hisztizzen, hevesen ellenkezzen.

Mi magunk, vagy egy másik melegszívű felnőtt vele tartottunk a nagy érzelmei közepette, és a gyerekünk végül megérezhette, hogy biztonságban van.

Miben különbözik a Sírás meghallgatása a sírni hagyástól?

A Sírás meghallgatása öt dologban is épp a sírni hagyás ellentéte:

1) A Sírás meghallgatása során a szülő melegséggel, közelséggel és a kapcsolódás szándékával van jelen. A szülő biztonságot sugároz, miközben a gyerek veszélyben érzi magát.

A sírni hagyás (Cry-it-Out) során a szülő magára hagyja a gyereket, hogy az egyedül sírjon. Így újabb félelmekkel tetézi azt a helyzetet, ami a gyereket már eredetileg is elbizonytalanította.

2) A Sírás meghallgatása során a szülő – bár szólhat pár megnyugtató szót – főleg a saját jelenlétének gyógyírját kínálja, és nem próbálja megváltoztatni azt, ahogy a gyerek érez.

A sírni hagyás során a szülő nem kínál semmilyen megnyugtatást vagy segítséget, és azt reméli, hogy így a gyereke majd abbahagyja a sírást, és a segítségkérést.

3) A sírás meghallgatása során a szülő végig keresi a szemkontaktust, és folyamatosan követi a gyerek érzelmi állapotának változásait.

A sírni hagyás során a szülő nincs közvetlenül a gyerekkel, és nem követi a gyerek érzelmi változásainak részleteit.

4) A Sírás meghallgatás során a sírás akkor fejeződik be, amikor a gyerek már jól van.

A sírni hagyás során a sírás akkor marad abba, amikor a gyerek feladja, és már nem számít segítségre.

5) A Sírás meghallgatása során a sírás végén a gyerekek néha tesznek vagy mondanak olyasmit, amiből következtethetünk a valódi okokra. „Anyának pihenni kell”, mondta egy kisgyerek, akit aznap az édesapja fektetett le. „Hú, mennyi minden volt bent”, mondta egy nagy kiborulást követően egy totyogó kisgyerek az apukájának, amikor az életében először a Sírás meghallgatásának módszerével vele maradt a kiborulás során. De van, hogy annyi történik, hogy a korábban még félelemmel telt kisgyerek kisimultan odabújik a gondozójához, miután teljes pánikban üvöltött az anyukája után.

A sírni hagyás során nem kapunk ilyen jelzéseket, és nem látjuk jelét annak, hogy a bizalom megerősödött volna közöttünk, hiszen már a kezdetektől elfordultunk a gyerektől.

 

Fordította: Egry Zsuzsanna

Forrás: https://www.handinhandparenting.org/article/different-from-cry-it-out/A Kapcsolódó Nevelés Csapatának kommentje: