Miért sír a baba?

A babák sírnak. A gyerekek és a felnőttek is sírnak. Az ember sír. Sírunk.

Amikor fáj, amikor veszteség ér. Amikor csalódottságot és amikor tehetetlenséget élünk át. Amikor örülünk és amikor megkönnyebbülünk. Magányunkban és a másikkal való közelség átélésekor is.

A sírás értékes és mélyen emberi élmény. Megéléseink feldolgozásának egyik módja. A feszültség oldásának eszköze. Az emberi kapcsolatokban az érzések megosztásának kifejeződése. Az együttérzésre, figyelemre és támogatásra való igény megmutatkozása. Annak a jele, hogy érző és társas lények vagyunk.

Felnőtt korunkra esetleg megtanuljuk megtagadni és elutasítani. Ha azonban gyerekként értő és elfogadó módon voltak velünk együtt a felnőttek a sírásainkban, akkor felnőttként is meg tudjuk engedni magunknak, hogy sírjunk, amikor arra van szükségünk.

A babák segíthetnek minket felnőtteket újra közelebb kerülni a bennünk síró élményeinkhez. Ezáltal pedig újra érezhetjük és elfogadhatjuk azokat. Csakis így tudjuk majd megengedni a gyermekünknek is, hogy sírjon. Csakis így tudjuk majd jól megnyugtatni. Ha nem félünk a sírástól.

Miben különbözik a babasírás a felnőttek sírásától? Vagyis miben különböznek a babák tőlünk?

A sírás az érzelemkifejezés egyik fő eszköze
A babáknak kevés eszköz áll rendelkezésükre érzéseik és szükségleteik kifejezésére és kielégítésére. Nem tudnak beszélni. Ha valami kellemetlen számukra, nem tudnak elmenekülni és harcolni sem ellene. Sírni azonban kezdettől fogva tudnak.

Arcuk, tekintetük, hangjuk és mozgásuk árulja el belső állapotaikat. Sírásukkal fejezik ki azt, amit későbbi életkorra már más módon is megtanulnak elmondani. Tehát a sírással kommunikálnak. Hírt adnak arról, ami bennük zajlik.

A sírás a belső egyensúlyi állapotból való kibillenés egyik jele
Minél kisebb egy gyermek, annál kisebb dolgok is sírásra fakasztják. A babák könnyen elsírják magukat részben azért, mert nincsenek még más eszközeik a kifejezésre. Másrészt önszabályozó képességük még egyáltalán nem működik. Éretlen idegrendszerük miatt nagyon könnyen kibillenek törékeny egyensúlyi állapotukból.

Mint ahogy a vízszint megemelkedése egy keskeny és sekély mederben azonnali áradáshoz vezet, úgy árad ki a babákból a sírás a még fejletlen idegrendszerük tűréshatárán túlra, a számunkra talán jelentéktelennek tűnő dolgok hatására is. Sírnak a fáradtságtól és az éhségtől. Az emésztéssel járó testérzetektől vagy az unalomtól. A hangos hangoktól és egy idegen arc láttán. Sírnak az unalomtól. Sírnak a frusztrációtól, hogy még nem képesek helyet változtatni vagy megkaparintani a vágyott tárgyat.

A sírás a segítségkérés eszköze
A kibillent állapotból nem képesek önmagukat újra egyensúlyba hozni. Segítségre, a szülőkkel való közös szabályozásra van szükségük a megnyugváshoz, a megvigasztalódáshoz, az ellazuláshoz vagy éber figyelmük megtartásához. Szólnak nekünk felnőtteknek, nyűgösködnek és sírnak, akkor, amikor ránk van szükségük.

Életük első éveiben azt tanulják a szüleiken keresztül, hogy hogyan nyerhetik vissza belső egyensúlyukat. A naponta ismétlődő gondozási helyzetekben fokozatosan megtanulják, hogy az éhséget a jóllakás, a fáradtságot az elalvás, az izgatottságot a megnyugvás, a szomorúságot a megvigasztalódás, az egyedüllétet a kapcsolódás oldja fel. Ez segít majd nagyobb gyerekként és felnőttként egyre inkább magukról gondoskodni. Testi és érzelmi állapotaikat szabályozni.

A sírás lehetséges okai – Miért sír a baba?

Nemcsak fizikai oka lehet a sírásnak
Sokszor halljuk, hogy ha evett és tisztába van téve, akkor nem lehet baja a babának. Pedig a fizikai szükségleteken túl számos oka lehet egy kisbabának (ahogy a nagyobb gyereknek és a felnőttnek is) a sírásra. Érezhetnek félelmet, feszültséget, unalmat, irritációt és frusztrációt. A biztonságérzetre, közelségre, testkontaktusra, figyelemre és elegendő ingerre ugyanolyan mértékben szükségük van az életben maradáshoz és a fejlődéshez, mint a fizikai táplálékra. Legfőbb igényük a fizikai gondozás mellett az emberi kapcsolódás. Sokszor a sírásban ez az emberi igény fejeződik ki.

A várandósság és szülés körüli élmények megterhelik őket is. Hirtelen kell alkalmazkodniuk a kinti élethez. Mindez szintén sírásban tör a felszínre.

Emellett persze mindig fontos figyelni a babát, előfordulhat, hogy valamilyen betegség vagy sérülés áll a hirtelen fellépő és vigasztalhatatlan sírás mögött. Ez esetben fontos kizárni a fizikai okokat.

Sírás szoptatás és alvás közben

Aggodalmat és értetlenséget kelt a szülőben, ha a baba éppen szoptatáskor sír. A baba láthatóan szopni szeretne, de valami miatt hirtelen mégis kifeszíti magát és sírni kezd. Ha ez többször ismétlődik, akkor lehet, hogy sztrájkkal vagy cumizavarral van dolgunk.

Olykor a gyerekek alvás közben sírnak fel keservesen. A babák alvásuk nagy részét éber, álmodó alvásban töltik. Ez segíti az idegrendszerüket az érésben. Ennek az alvás fázisnak a feladata a napközben átélt élmények feldolgozása és a tanult készségek integrálása.

Az első életévekben zajlik az új, ismeretlen ingerek legintenzívebb feldolgozása. Ebben az életszakaszban sajátítja el az ember a legrövidebb időn belül a legtöbb képességet. Ennek megfelelően az alvás aktív és intenzív feldolgozási folyamat. Mindez az alvás közbeni felsírásban is megnyilvánulhat.

Ha ismétlődően keserves és vigasztalhatatlan sírásra riad fel a baba álmából, akkor érdemes segítséget kérni.

A sírás az élmények feldolgozásának útja, a feszültség oldásának egyik módja

A várandósság alatti nehéz élmények, a születéssel járó stressz, a szülést követő szeparáció mind olyan események, amelyeket a kisbaba is fel kell, hogy dolgozzon. Ezen kívül a napközben átélt rengeteg ismeretlen inger integrálása is intenzív feldolgozást kíván meg. Ez részben a naponta ismétlődő hosszabb-rövidebb sírásokban történik meg.

Amikor már mindent kipróbált a szülő és semmi nem segít, akkor lehet, hogy egyszerűen ’csak’ jelen kell lenni a babával, tartani, ringatni és engedni, hogy átélhesse a nehéz élményeit a szülei megtartó jelenlétében.

A babák néha a szülők helyett is sírnak

Anya és baba mélyen össze vannak kötve. A baba és később a gyermek hordozhatja a szülők múltbéli fel nem dolgozott élményeit. Azokat a nehéz érzéseket, amelyeket az anya magában elásott, amikkel nehéz szembesülnie és átéreznie. A baba hordozhatja az anyának a közeli múltból, a várandósság és szülés körüli időszakból, a párkapcsolatból vagy az aktuális élethelyzetből fakadó félelmeit és veszteségeit. Vagy a távolabbi múltból, az anya gyermekkorából származóakat. Ezek az eltemetett érzések, fel nem oldott feszültségek falat képezhetnek anya és baba között.

Az elhúzódó vigasztalhatatlan baba sírás ’célja’ gyakran éppen az anyai érzések felszínre hozása. Ha az anya át tudja érezni a saját érzéseit, azzal megszabadítja a gyermeket és a kapcsolatukat ezek súlyától. Ezáltal az állandó sírás terhét is letehetik.

Hogyan hat a sírás a szülőre? Mit tehet a szülő, ha maga is szomorú vagy mérges?

Nem rossz a babának, ha az anya is sír, sőt

Sok anya magában tartja a benne feltörő sírást vagy bűntudatot érez, ha ő is elsírja magát a gyermekével együtt. Sokan gondolják, hogy ez árt a babának. Pedig sokszor éppen ellenkezőleg. Ha az anya meg tud könnyebbülni egy-egy sírás által, az segít ellazulni a babának is.

A sírás haragot válthat ki a szülőből
A szomorúság és tehetetlenség érzése mellett a legtöbb szülőben a harag érzése is megjelenik a hosszú sírások hatására. Ez természetes, hiszen a tehetetlenség és felelősség együttes élménye rengeteg feszültséget kelt. A babának valami baja van, sír. A szülő erős késztetést érez, hogy megnyugtassa. Ha ez nem sikerül, akkor a kétségbeesés, félelem, tehetetlenség élménye eluralkodik. Közvetve a baba idézi ezt elő. Néha úgy érezhetjük, mintha szándékosan tenné. Ez pedig haragot szül a baba irányába. Tudjuk, hogy a hosszú vigasztalhatatlan babasírás megnöveli a csecsemőbántalmazás kockázatát és az anyai depresszió kialakulását.

Segít, ha felismerjük és elismerjük saját haragunkat. Keressünk olyan fizikai aktivitást, mozgást, éneklést, ahol levezethetjük dühünket. A tornába, a kerti munkába, akár egy negyed órás táncban konstruktívan szabadulhatunk meg a felgyülemlett feszültségtől. A visszatartás hosszútávon rengeteg energiát emészt fel és nehezíti a babához való kapcsolódást.

Emellett érdemes újra és újra emlékeztetni magunkat, hogy a baba nem képes rosszat akarni, szándékosan manipulálni. Tehetetlen és kiszolgáltatott. Csak a szükségleteit jelzi.

Ha pedig úgy érzi a szülő, hogy segítségre van szüksége, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

A sírás nem jelenti azt, hogy nem vagy elég jó szülő
Ha a babát sikerül megnyugtatni, az jó érzést, önbizalmat ad a szülőnek. Ha azonban gyakran kudarcot és tehetetlenséget kell átélni a hosszan tartó sírások miatt, akkor az könnyen aláássa a szülő önbizalmát.

Érdemes emlékezni, hogy nem feltétlen a szülőn múlik, hogy mennyit sír a baba. A babák temperamentuma eltérő, vannak többet síró babák. Van olyan sírás, aminek nincs konkrét orvosolható oka. Ilyenkor együtt lehetünk a babával a sírásában, miközben tartjuk, beszélünk hozzá, simogathatjuk.

Meg kell-e tudni különböztetni a babasírás fajtáit?
Több kutatásban vizsgálták a csecsemő sírás típusait. Ezek alapján tudjuk, hogy a babák máshogy sírnak, ha más és más bajuk van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyának mindig tudnia is kell, hogy a babája éppen miért sír. Ez az elvárás irreális és újabb felesleges nyomást okoz a szülőnek.

Az első hónapok éppen az összehangolódás folyamatáról szólnak. Anya és baba is azt tanulja, hogy mikor mit éreznek tapasztalnak önmagukban és a másikban. Hogy mi segít megnyugodni, és mi segít harmonikusan együtt lenni. A kapcsolat ereje sok kísérletezést, kudarcot és félreértést bír el. A babának nincs szüksége tökéletes szülőre. Olyan szülőre van szüksége, aki képes elviselni a kudarcot, meg tud bocsájtani önmagának és bizalommal teli marad a nehéz helyzetekben is.

Ami nehezíti a szülő dolgát – ellentmondó és kéretlen tanácsok
A baba ismétlődő sírása önmagában kimerítő és elbizonytalanító élmény. A szülőnek nehéz a saját érzéseivel is megbirkóznia. Nagy feladat pihenésre és töltődésre való időt találni. A baba és a szülő szükségletei olykor összeegyeztethetetlennek tűnnek.

Az egymásnak ellentmondó tanácsok tovább nehezítik a szülő dolgát. Képtelenségnek tűnik eligazodni közöttük. Vannak köztük egészségügyi és nevelési kérdések. A kettő kiismerhetetlenül egymásba folyik. A rokonok és a szakemberek felé is meg akar felelni a szülő. Olykor pedig bizton tudja, hogy pont az ő tanácsukat nem akarja követni. A külső hang és a belső késztetés gyakran ellentmond egymásnak. A tanácsok félelemkeltő és elbizonytalanító része azonban olykor a velőig hatolóan visszhangzik a szülőben. Lehet, hogy tényleg elkényeztetem?! Lehet, hogy tényleg nem fogom ezt így bírni?!

Egy biztos, a kívülről jövő tanácsok rengeteg elvárást és nyomást raknak a szülő vállára. Közben a biztos megoldások reményével kecsegtetnek. Legalább kapaszkodót nyújtanak. Hátha így vagy úgy tényleg jó lesz. Ha ezt vagy azt csinálom, akkor nem fog sérülni a baba. Ha megteszem ezt vagy azt, akkor elég jó anya vagyok. Ha mindig megszoptatom, akkor lesz elegendő tejem. Napirendet fogok kialakítani, mert fontos számomra a kiszámíthatóság. Együtt fogok aludni vele, hogy biztonságban érezze magát. Külön ágyba teszem, hogy ki tudjam magam aludni és türelmes tudjak lenni vele napközben. És a sor a végtelenségig folytatható.

Nemet mondani a tanácsokra
Ha érezzük, hogy a tanácsok csak összezavarnak, ha fenyegetésnek, beleszólásnak éljük meg, akkor bátran lehet nemet mondani. A fáradt és bizonytalan szülőnek a legnagyobb segítség az olyan társas támogatás, amiben elfogadást és megértést kap.

A baba fejlődéséről tudható tények és a saját valóságunk összehangolása
A külső információkat érdemes az alapján megszűrni, hogy tudományosan elismert tényeken nyugszanak-e vagy elavult egyéni és társadalmi hiedelmeket közvetítenek. A valós tények azonban önmagukban nem segítenek, sőt gyakran irreális elvárásokat szülnek.

A saját belső valóságod, igényeid, félelmeid, érzéseid, testi és lelki határaid figyelembe vétele éppolyan fontos, mint a babád igényei. A szüleire van szüksége, úgy ahogyan vagytok. Nem lehet fogösszeszorítva megfelelni az ideális szülőképének. A család összes tagjának egyedi igényei és határai vannak. Ezek összehangolása nagy kihívás és állandó feladat.

A megnyugtatás, a táplálás, az alvás-altatás módja mind egyéni mérlegelést és mindig rugalmasságot igényel. Segít, ha mered magad szabadnak érezni a döntéseidben, megengeded a hibázást és nyitott vagy új dolgokat kipróbálni.

Hogyan tud a szülő megnyugodni?

A megnyugtatáshoz nyugalom kell
A megnyugtatáshoz a szülőnek viszonylag nyugodtnak kell lennie. A sírás természetesen aktivizálja a szülőt, készenléti állapotba hozza, hiszen ettől érzi feladatának a baba megnyugtatását. Ugyanakkor a szülő túlzottan feszült, ideges állapota akadályozza a baba lecsendesítését.

Képzeljük el, hogy mit kelt bennünk, ha egy nehéz helyzetben egy rémült tekintet látunk magunk fölött?! Milyen, amikor ideges, kapkodó mozdulattal érnek hozzánk, miközben mi félünk? Mit okoz bennünk, ha valaki ingerült és türelmetlen hangon szól hozzánk, amikor fáj valamink?

Ha a szülő maga is kétségbe esik, türelmetlen, feszült, akkor a baba nehezen tud megnyugodni. A baba a szülő idegrendszeri állapotát a szülő légzésen, izomfeszülésén, mimikáján és hanglejtésén keresztül pontosan érzékeli.

Parancsszóra és akarattal azonban a szülőnek sem lehet megnyugodnia. Nem a feszültség tagadása a megoldás. Sokkal inkább annak komolyan vétele, hogy mi zajlik Benned mint szülőben, miközben a babád sír. És mire lenne szükséged Neked, hogy meg tudj nyugodni.

Lélegezz, mozogj és figyelj befelé!
Persze leginkább a baba megnyugvásától várja a szülő a saját megnyugvását is. Ez természetes. Azonban érdemes a figyelmedet olykor magadra vinni.

A lassú mély légzés vagy egyszerűen a légzésed követése segít ellazulni. Kipróbálhatod hogyan hat rád, ha sóhajtasz néhányat lassan és hangosan. A figyelmed befelé fordítása saját belső érzeteidre, szintén megnyugtató hatással lehet. Figyelheted, ahogy a bőröd a babád bőrével érintkezik, ahogy a talpad támaszkodik a talajon. Ha pedig negatív érzeteket fedezel fel, elég ha tudatosítod őket anélkül, hogy tenni akarnál ellenük bármit is. Ez önmagában egy fontos lépés a megnyugvás felé.

Gyakorolhatod ezeket akkor is, amikor a babád nem nyűgös.

Ha pedig a babád hosszú idő óta sír, Te pedig feszült vagy, nyugodtan tedd le őt egy biztonságos helyre a közeledben pár percre és adj magadnak egy kis szünetet.

Ne maradj egyedül!
Ahogyan a babának a szülőre van szüksége, ugyanúgy a szülőnek is szüksége van biztonságos, megértő és elfogadó felnőtt kapcsolódásra. Nem életszerű, hogy egy anya egyedül legyen egy vagy több gyerekkel huzamos ideig. Nem lehet és nem is kell egyedül boldogulni. Ez csak mai civilizált világunk negatív mellékterméke. A legtöbb anya sokkal jobban viseli gyermeke sírását és nyűgösködését, ha van körülötte más felnőtt is.

A szülővé válás nehéz és megterhelő időszakában elengedhetetlen lenne a folyamatos fizikai és érzelmi támogatás. Már az is segít, ha ennek szülőként mindenki tudatában van.

Amikor csak teheted bátran kérj segítséget a háztartáshoz! Amikor csak lehet, legyen segítséged a baba körül. Olyan is, akinek odaadhatod, ha már kimerültél. Fontos, hogy a nehéz pillanatokban legyen kihez fordulnod egy beszélgetés vagy együttlét erejéig. Legyen, aki meghallgat. Az emberi kapcsolódás az egyik elsődleges módja a megnyugvásnak felnőtt korban is!

Tudd, hogy idővel könnyebb lesz!
Egyrészt lassan megismeritek egymást a gyermekeddel, másrészt hihetetlen mértékben fejlődő képességei nyomán egyre hatékonyabban kommunikál. Egyre több frusztrációt visel majd el és egyre inkább leköti a figyelmét a világ. Így a sírással töltött idő is csökkenni fog.

Ismerd el az apró hétköznapi gondozási helyzetekben önmagadat!
Légy tudatában, hogy egyszerre (legalább) két ember testi és lelki egyensúlyának megtartásáról gondoskodsz a nap 24 órájában. A magadéról és a babádéről (esetleg a testvéreiről is). Ez pedig óriási mentális, érzelmi és fizikai igénybevételt jelent.

Mi tehetsz még a síró babáért?

Mozgás, testkontaktus, szoptatás
’Sír a baba, ha leteszem.’ Ez általános tapasztalat újszülött korban. Annak jele, hogy a baba igazán csak a szülei testén érzi magát biztonságban. Ez érthető, mert egyedül még tehetetlen. Későbbi életkorban is, főleg nagyobb stressz esetén, a megnyugváshoz testkontaktusra van szükségük a gyermekeknek.

A testkontaktus, az érintés olyan hormonokat szabadít fel a gyermekben és a szülőben is, amitől könnyebben megnyugszanak. A mozgás, ringatás szintén befelé forduló, nyugalmi állapotba hozza a baba idegrendszerét, ezáltal pedig a megnyugvást és elalvást segíti.

Minél kisebb a baba, annál nagyobb a szopási szükséglete. A szopómozgás, az anyatej és az anyával való szoros testkontaktus együttesen biztonságot ad a babának, így szintén a megnyugvás egyik élettanilag indokolt módja.

Tulajdonképpen a fenti eszközök mind a gyermeknek az emberi kontaktusban tapasztalható biztonságra való igényét elégítik ki. Ezáltal adnak megnyugvást a számára.

A meleg fürdő a szülővel, a friss levegőn való séta, a naponta visszatérő nyűgös állapot előtti altatás, hordozás segíthet a hosszan tartó sírás megelőzésében is. A babák gyakran átalusszák az amúgy sírós időszakot, ha még az elején kendőbe vagy mellre kerülnek.

A figyelemelterelés a sírás állapotából való kizökkentésének szintén egy jól bevált módja.

Ami látszólag segít, de hosszútávon nem szolgálja a baba fejlődését
A sírást hajlamosak sokan az éhség jelének tekinteni. Ha a gyarapodás, a pisis és kakis pelusok száma rendben van, akkor a sírás okát másban kell keresni. A feleslegesen adott tápszer egészségügyi kockázatot hordoz. A tápszer hirtelen és jobban eltelíti a babákat, ezért néha csalóka módon jobban megnyugszanak tőle. Ez azonban nem feltétlen az, amire igazándiból szükségük van.

A fehér zaj (porszívó, hajszárító) rendszeres használata szintén nem ideális módja a baba megnyugtatásának. Ugyan könnyen elalszik vagy elhallgat, de az alvás-ébrenlét és aktivitás-megnyugvás szabályozásának fejlődését hátráltatja ez a módszer. Ezen kívül rendszeres használata a beszéd-és hallásfejlődésre is negatív hatással lehet.

A sírni hagyás két merőben ellentétes értelme
A megnyugtatás célja nem lehet az, hogy a gyermek soha ne éljen át nehéz érzéseket. Ezt képtelenség elkerülni. Sőt a babának szüksége van mindenféle belső állapot szabad megtapasztalására. Éreznie kell éhséget, félelmet, csalódást, szomorúságot és frusztrációt ahhoz, hogy megtanulja ezeket kezelni. A megnyugtatásban benne van a nehéz érzések elismerése és megengedése. Ez feltétele a valódi megnyugtatásnak.

Anyaként nehéz elfogadni, hogy a baba időnként ugyanúgy rosszul érzi magát, mint ahogyan a felnőttek is.

A gyermek azonban azokkal az érzésekkel lesz képes maga is jól bánni, amitől a szülő nem fél. Ha a megnyugtatás mozgatórugója a szülőben a gyermek által átélt érzés tagadása és elviselhetetlensége, akkor megnyugtatási kísérletei inkább az ezektől való kétségbeesett megszabadulásról szólnak, mintsem valódi megnyugtatásról. Ha a szülő maga is képtelen elviselni a fájdalmat, félelemet, csalódást vagy haragot, amit feltételezése szerint a gyermeke átél, akkor arra fogja tanítani a gyermekét, hogy ezek veszélyes, nem átélhető és nem kifejezhető érzések.

Ez esetben a szülő vagy túlzott aktivitással és gyorsasággal igyekszik a gyermeket megnyugtatni vagy magára hagyja a sírással a babát. Amikor a szülő fizikailag magára hagyja a gyermeket, azt szoktuk sírni hagyásnak nevezni.

Azonban az aggodalmas, túl gyorsan a gyermek megnyugvását kereső szülő sem képes a gyermekének az érzelmi állapotát elviselni, befogadni és visszatükrözni. Ez esetben is egyedül marad a gyermek a nehéz érzésével. Mivel pedig egyedül nem képes megbirkózni az őt elárasztó érzéssel, kénytelen azt mélyen magába eltemetni. Ha ez rendszeresen történik, akkor megtanulja ezeket az érzéseket magától eltávolítani és nem kifejezni.

A valódi megnyugtatásnak része, hogy a szülő hagyja, hogy a gyermek átélje és kifejezze, ami benne van. Hagyja de nem hagyja magára. Jelen van a gyermeke számára. Úgy van jelen, hogy egész lénye azt közvetíti: “Látlak Téged abban, hogy félsz/szomorú vagy/csalódtál. Ez rendben van. Itt vagyok Veled, hogy meg tudj nyugodni.”

A megnyugtatás lépéseiből nem hagyható ki a sírás okának elismerése, elviselése és visszatükrözése a gyermek számára. Azaz a sírás hagyása ebben az értelemben.

A megnyugvás szülő és gyermek aktív összmunkája

A baba jelez, a szülő válaszol. Egy finom párbeszéd kezdődik. A szülő figyel, teret ad a babának, aki mozog, grimaszol és hangot ad. A szülő újra válaszol erre. A baba nyűgösködni kezd. A szülő megringatja. A baba elhallgat. Vagy tovább sír. A szülő testhelyzetet változtat. A baba észleli a reakciót akkor is, ha nem nyugszik meg. A szülő újra mást próbál. És így tovább. Szép és egyben kimerítő.

A lényeg, hogy mindeközben a szülő jelen tudjon lenni. A kapcsolat akkor lesz érezhető és megtartó a gyermek számára. Még akkor is, ha nem nyugszik meg könnyen.

Ebben a közös táncban érzékeli és fedezi fel magát gyermek és szülő is. Ennek a táncnak elemi része a sírás.