A Nevetés meghallgatása
A Kapcsolódó nevelés eszközei mind két dologban segítenek: kapcsolódni, és feszültséget oldani. Emberi lényekként csak akkor tudunk jól működni, ha ez a két alapvető szükségletünk ki van elégítve: érezzük mások biztonságot adó figyelmét, és nem cipelünk nagy lelki terheket.
A Nevetés meghallgatása is egy olyan eszköz, ami egyszerre segít a gyerekeknek (és gyakran nekünk is) kapcsolódni hozzánk, és a feszültségeiket oldani. A nevetés – amellett, hogy nagy érzelmi biztonságot teremt – remekül oldja a felszínesebb (nem teljes rettenet szintű) félelmeket, és a szégyenérzetet.
Ezért van az, hogy gyerekünk gyakran nevet, miközben olyan „rosszaságot” követ el, amiért korábban már leszidtuk: fél a szidástól, és ezt az ijedséget oldja a nevetéssel. És ezért akkora humor ovis korban a pisi-kaki téma. Nem volt az olyan régen, hogy a szobatisztaság még nem ment, és nem is biztos, hogy már tökéletesen működik. A rengeteg nevetéssel oldják a gyerekek a „balesetek” miatti, és a pisi-kaki témát övező szégyenérzetük miatti feszültséget.
Ha tudjuk, hogy a nevetés ilyen jó hatású, érdemes azt tudatosan beemelni a gyereknevelési eszköztárunkba. Érdemes tudatosan nevettetni, hogy gyerekeinknek segítsünk felszabadultabbnak lenni. Bevethetjük akkor is, amikor határt kell szabjunk. Íme az irányelvek:
- vegyük észre a kuncogást, nevetést – témánál vagyunk! – és csináljuk azt újra és újra, ami a kuncogást kiváltotta
- a gyerek irányít – csináljuk azt, amin a gyerek nevet, és ne azt, amit mi viccesnek gondolunk (az a mi témánk, mi feszültségünk, nem az övé!). Felajánlhatunk neki új elemeket a játék során, de attól függően folytassuk vagy ne folytassuk, hogy ő nevet-e vagy nem
- vegyük magunkra az ügyetlenebb, gyengébb, butább fél szerepét! Gyerekeink mindezt gyakran megélik, és igazán gyógyító látniuk, hogy más sem tökéletes! Hát még ha ők ügyesebbek, okosabbak, rafináltabbak lehetnek nálunk!
- ne csiklandozzunk (az nem valódi nevetés, hanem egy testi reflex)
Ilyen egyszerű(nek hangzik)! Ha túlterheltek vagyunk, vagy velünk nem sokat nevettek gyerekként, akkor általában ez az utolsó dolog, amihez kedvet érzünk. Pedig ha rászánjuk magunkat, legtöbbször mi is jobb kedvre derülünk.
Ha mégis ellenállást érzünk magunkban azzal kapcsolatban, hogy így játsszunk, nem a mi hibánk. Meséljünk az érzéseinkről a Páros meghallgatás keretében, hogy aztán könnyebben menjen a szárnypróbálgatásunk! Ha belejövünk, az egész család jól jár, mert igazi meleg, vidám légkör uralja majd otthonunkat, a gyerekeink pedig gyakran és őszintén kinyilvánítják, hogy mi vagyunk a lehető legjobb szülők a világon!