A Páros Meghallgatás csínja-bínja, avagy hogyan működtessük jól?
Mit tehetünk, hogy ne csak elméletben tudjuk, hogy meg kellene hallgatnunk a gyerekünk nehéz érzéseit, hanem képesek is legyünk rá? Hogyan csökkenthetjük a saját feszültségünket? Hol szabadulhatunk meg a visszatérő dühünktől, frusztrációnktól, szomorúságunktól?
A legtöbben, akik ismerik a Kapcsolódó Nevelést, már tudják: Páros Meghallgatásban.
Ezt a cikket azoknak írtuk, akik már ismerik ezt a műfajt, használják, de szeretnék tökéletesíteni a tudásukat, hogy valóban biztonságosan tudjon működni.
De valóban mindenki képes önállóan használni ezt a módszert?
A Páros Meghallgatás a világ legdemokratikusabb önsegítő eszköze: nem kell semmilyen képesítés, szakértelem hozzá, nem kell fizetnünk érte senkinek. A Páros Meghallgatást valójában bárki tudja használni – hallhatjátok tőlünk sokszor. A mondat azonban valójában így hangzik: a Páros Meghallgatást bárki használhatja, ha tartjátok a kereteit.
Ez azonban nem is mindig olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Ahhoz, hogy működjön, az kell, hogy mentálisan egészséges felnőttek alkalmazzák egymással, akik képesek önszabályozásra (például a keretek megtartásához), képesek érzékelni a saját és a másik ember határait, és tiszteletben tartani ezeket.
Mindez persze üres pszichologizálás, ha nem kaptok mellé konkrétumokat. Összegyűjtöttünk Nektek néhány támpontot, amire érdemes figyelnetek, ha azt akarjátok, hogy valóban támogasson Titeket a meghallgató időtök:
1. A meghallgatásokkor nincsen “dumcsizás”. Ez elsőre nagyon életidegennek tűnik, tudjuk. De higgyétek el, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a meghallgató idő tényleg azt a biztonságot adja, amitől ez működni tud. Amikor találkoztok (akár személyesen, akár online), megörültök egymásnak, és először csak röviden megosztotok egy jó dolgot mindketten, aminek most épp tudtok örülni. Lehet együtt örülni a másikkal, de nem szolgál Titeket, ha belekérdeztek, mesélni kezdtek.
2. Utána megegyeztek, ki kezd. Elindul az óra, egyikőtök hallgat, a másik beszél. Hallgatás közben adhattok ki empatikus hümmögést, bólogathattok, kifejezhetitek az arcotokkal az együttérzéseteket, de ezen túl semmilyen beszédre nincs szükség. Amikor már nagyon profik vagytok a meghallgató időben, lehet tanulni pár trükköt, amivel segíthetitek a másikat, de érdemes először pár hónapig gyakorolni a puszta hallgatást.
3. Ha lejárt az idő, a beszélő lekerekíti a mondandóját. Érdemes komolyan venni az időt, ez egy jó gyakorlat a határok megtartására. Ha épp nagyon benne vagy valamilyen mély érzésben (például mélyen elkeseredve vagy magadból kikelve zokogsz), a meghallgató fél felajánlhatja, hogy beállít plusz pár percet. Ilyenkor is inkább állítsatok még 3 percet ahelyett, hogy az időt figyelmen kívül hagyva folytatódik az érzelmi munka. Az idő vége ugyanis ugyanúgy mindkettőtök biztonságát szolgálja.
4. Aki eddig meghallgatott, mond egy kihozó kérdést. Fontos, hogy a kérdésnek ne legyen köze a beszélő témájához (tehát ha a lakásfelújítás borzalmairól panaszkodott, ne kérdezd meg, milyen padlóburkolatok vannak), és ne is legyen túl bonyolult. Ez itt nem egy műveltségi vetélkedő! Egyszerű, hétköznapi gondolkodást igénylő kérdésekre van szükség. Pl. Mondj 3 dolgot, ami zöld. Mire lehet használni kukoricát? Mondj utcaneveket a környéketekről.
5. Cseréltek. Már itt, ebben az időben is fontos, hogy nincs visszautalás – meghallgató időben SEM. Azaz a saját idődben sem utalhatsz direktben arra, ami a másik idejében elhangzott. Előfordul persze, hogy a témád hasonló, mint a másiké – ez nem baj. Ilyenkor simán egyes szám első személyben mesélsz a te érzéseidről.
6. A meghallgató idő LÉNYEGE, hogy nem adunk tanácsot, javaslatot. Kérlek, azt se mondd soha, hogy “Bárcsak adhatnék tanácsot!” vagy “Olyan rossz, hogy nem mondhatok rá semmit!” Ezek a mondatok ugyanis azt az érzést kelthetik a másikban, hogy te többet tudsz, mint ő. A meghallgató idő lényege, hogy elhiggyük: a családunk szakértői mi magunk vagyunk, és meg fogjuk találni a választ a kérdéseinkre. Ezt a nonverbális üzenetet kell nekünk, meghallgatóként is átadni. Csakis akkor tudjuk ezt átadni, ha mi magunk is elhisszük: a másik ember jó! A másik ember klasszul meg fogja ezt oldani! Ha nehézséget okoz elhinned, hogy a te tanácsod nélkül is megoldja (sőt, talán még jobban megoldja, hiszen a saját erejéből talál rá a saját megoldásaira), akkor érdemes ezt elvinned egy másik emberhez meghallgató időben. Miért érzem azt, hogy nekem kell tanácsot adnom? Miért akarom megmenteni őt, mielőtt ő maga rátalálhatna a válaszaira? Milyen nekem az, hogy nem tudom megoldani mások életét?
7. Vannak olyan visszautalások, amiket talán észre sem veszünk, de az a cél, hogy ilyenek se forduljanak elő. Ne aggódjatok, gyakorlással ebbe is bele lehet jönni. Ha például a meghallgató párod arról beszélt az ő idejében, mennyire bánja, hogy megvette azt a ronda cipőt, NE mondd neki az előszobában, hogy szerinted egész jól néz ki a cipője. Ez csak egy példa, millió ilyen helyzet van, amikor úgy érezzük, “meg kell nyugtatnunk” a másikat. Jó hír: nem kell! A meghallgatás egy puha fészek, ami minden érzést elbír. A kimondásuk önmagában gyógyít – a mi “megnyugtatásunk” vagy megerősítésünk nélkül is. Sőt, ezek a mondatok általában inkább rontanak a helyzeten, a bizalom épülését észrevétlenül aláaknázzák.
8. Ha a másik megszegte a kereteket (például hosszan beszélt az ideje lejárta után is, visszautalt, tanácsot adott, stb.), akkor ezt MINDEN ESETBEN JELEZD neki. Ne várj a csodára, ne tartsd magadban. Szólj neki.
Minél tovább halogatod, annál kellemetlenebb lesz, és ezek az apróságok mindeközben aláássák az értékes meghallgató időd hatékonyságát. Jó, ha észben tartod: a visszajelzéseddel MINDKETTŐTÖKET segíted. Fejleszted a határtartó képességeid, építed a kettőtök közötti bizalmat, és segítesz neki is fejlődni, hogy képes legyen tartani a határokat.
9. Egy-egy apró visszautalás esetén elég lehet simán a szád elé tenni az ujjad és játékosan megrázni a fejed. Tudod, ezt ne – mondhatjuk ilyenkor lazán, és tovább is tudunk lépni.
10. Ha sorozatosan nem sikerül tartani a kereteket, akkor érdemes ennél konkrétabb kérést megfogalmazni, elmagyarázni, hogy ez így nem tud működni. Ha néhány alkalom után is előfordul ilyesmi, bátran köszönj el a meghallgató párodtól. Az, ha kitartasz a szabályok mellett nem csak azt szolgálja, hogy neked hatékonyan tud működni ez az eszköz, hanem a másiknak is egy fontos lecke.
11. Még egyszer, hangsúlyozva: ha sorozatos jelzésed ellenére nem tudja tartani a kereteket a másik fél, akkor kérünk, hogy zárd le azt a meghallgató kapcsolatot. Nem csak azért, mert nem szolgál téged, hanem mert az egész módszerbe vetett hitedet kikezdi.
12. Ha nem tudsz mit kezdeni egy ilyen helyzettel, bátran fordulj hozzánk, oktatókhoz. Azért vagyunk, hogy azt a támogatást kaphasd, amire szükséged van.
Balogh Fruzsina, a Kapcsolódó Nevelés Egyesület elnökének írása
