10 perces csodaszer – GYEREKIDŐ

A régi gondolkodásmód szerint a gyerekek kis barbárok, akiknek meg kell tanítanunk, mi a jó, és mi a rossz, mert maguktól nem tudják. Ez a „tanítás” hagyományosan a jutalmazás és a büntetés eszközeivel történt. Ha valamit jól csináltunk gyerekként, megdicsértek, megjutalmaztak érte, ha pedig rosszat tettünk, megszidtak, megszégyenítettek, megbüntettek.

Sokunkban él annak emléke, hogy ez mennyi fájdalmat okozott nekünk. Szüleink mélyen szerettek minket, de nem ismertek más eszközt. Ezek az eszközök pedig legfeljebb rövidtávon működtek, mert csak a viselkedéssel, és nem a háttérben meghúzódó okokkal foglalkoztak.

Mert igazából minden gyerek jó, és jót akar. Ha a viselkedésükből mást látunk – és ez gyakran megtörténik – az azért van, mert nem érzik a velünk való kapcsolódást. Ám ha meg tudjuk nekik adni azt az érzést, hogy szeretve, látva, értve vannak, és meghallgatjuk őket, amikor kisírják, kihisztizik magukból a feszültséget, akkor visszatérnek valódi, napsugaras, kedves, ragaszkodó, rugalmas, játékos, önfeledt önmagukhoz.

Ennek – a kapcsolódás érzésének – megteremtésére és fenntartására a legjobb eszköz az, amit mi úgy hívunk:

Gyerekidő.

A Gyerekidő annak egy egyszerű, de nagyon hatékony módja, hogy a gyerekek szeretet tartályát újra és újra teletöltsük. A Gyerekidőben a gyerekünk fürdőzhet a szeretetünkben, lelkesedésünkben, örömünkben, és azt érezheti, hogy igazán látjuk, halljuk, értékeljük őt, és kíváncsiak vagyunk arra, ki is ő igazán. Ebben a biztonságban pedig azzal foglalkozhat, amire éppen szüksége van: kipróbálhatja magát új dolgokban, gyakorolhatja magát azokban a dolgokban, amikben ügyesedni szeretne, felfedezheti saját érdeklődési területeit, a játékon keresztül feldolgozhatja az őt ért nehéz tapasztalatokat, traumákat.

A Gyerekidő valódi csodaszer! Elsőre nem is tűnik fel, mennyire az, mert annyira egyszerű! De amikor egy gyerek (vagy felnőtt) ilyen módon élvezheti a szülei, vagy más, gondoskodó felnőttek szeretetét, akkor övé az egész világ!

Mi kell ahhoz, hogy mindez meg tudjon történni? Íme a Gyerekidő keretei:

  • Jelöljük ki az időpontot, (pl. minden reggel 5 perc, vagy minden este 10 perc), amiről a gyerek is tud.
  • a Gyerekidőnek van eleje és vége, amit jelzünk (illetve a végét egy csörgőóra jelzi): „Kicsim! Most van X percünk (5-és 30 perc között bármi), gyere, itt vagyok, most azt csináljuk, amit te szeretnél!” – mindezt mondjuk lelkesedéssel!
  • A Gyerekidőben azt csináljuk, amit a gyerek akar. Kivéve, ha az tényleg halálos veszedelem. (Figyelem: eleinte néha direkt olyat kérnek, ami eddig tiltva volt. Akkor azt csináljuk! Tegyük bele az extra adag szeretetünket pl. a mesenézésbe vagy a videó játékozásba! Később – ha még mindig csak ezt kéri gyerekidőben – ezeket fel lehet számolni, de az elején semmiképp! Akkor a gyereknek az derül ki, hogy nem gondoljuk komolyan, és oda a bizalom.)
  • Átadjuk neki az irányítást! Övé a sofőrülés, azt csináljuk, és úgy, ahogy ő kéri!
  • Nem tanítunk, nem adunk tanácsot, hagyjuk, hogy hibázzon, hogy „rosszul” csinálja stb.
  • Gyerekidőt mindig egy gyerekkel tartunk (de több felnőtt is lehet – az a mennyország nekik!).
  • Közben tényleg nem foglalkozunk mással – nem főzünk teát, nem szedegetjük össze az eldobált zoknikat, nem vesszük fel a telefont.
  • Tartsunk szemkontaktust, ha nevet valamin, azt csináljuk tovább!
  • Tűzoltásra is használhatjuk a Gyerekidőt. Ha látjuk, hogy a gyerekünk kezd irracionálisan viselkedni (piszkálódik, dühösködik, nyafog stb!) akkor guggoljunk le és mondjuk azt: „Gyere! Tartsunk X perc gyerekidőt! Mihez van kedved?”
  • A Gyerekidő végén, vagy utána pár perccel, a gyerekek gyakran kiborulnak valamin. Ez jó jel! A mi szeretetünk „megágyazott” annak, hogy ezek a rossz érzések kikerülhessenek a rendszeréből. Hallgassuk meg! (Ha van 30 percünk, és sanszos, hogy ez fog történni, akkor csak 15 perc legyen a Gyerekidő, és a többit tartsuk fenn arra az esetre, ha meg kell hallgassuk őt!)

A Gyerekidő legfontosabb összetevője a mi lelkesedésünk. Ha ezt nem érezzük, előtte mondjuk el egy másik felnőttnek, mennyire nincs ezt kedvünk kipróbálni. Őszintén, gyakran 5 perc csodát tesz, annyival is lehet kezdeni!

Legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy már egy kicsi ebből a fajta figyelemből gyökeres változásokat hoz a gyerekünk viselkedésében: nem háborúzik a testvérével, nem nyafog, többnyire teljesíti a kéréseinket, könnyebben oldódik fel más emberekkel, gyerekekkel stb. Úgy általában jó vele együttélni.

Hiszen a Gyerekidőben megkapja azt, amire a legnagyobb szüksége van: a mi szeretetünk, gondoskodásunk és elfogadásunk jelentette biztonságérzetet.

Egry Zsuzsanna, a Kapcsolódó nevelés oktatójának írása