Horváth Andrea

Horváth Andrea vagyok, becenevem Panna. Öt éve született a nagyobbik fiam, aki egy intenzív kislegény. Ha kacag, megtelik jòkedvvel az egész hàz. Ha kiborul, remegnek az ablaküvegek. Kezdő anyukaként tartottam a dackorszak kihívásaitól – mint utólag kiderült, nem alaptalanul. Nem láttam olyan mintát sem a saját életemben, sem a környezetemben, amire nyugodt szívvel azt tudtam volna mondani: „Igen. Ezt én is így szeretném csinálni.”
Másfél éves volt Bende, amikor elkezdtem a Kapcsolódó Nevelés szülőcsoportját, és alkalmazni kezdtem az ott tanultakat. Itt volt először az az érzésem, hogy: ‘Végre! Megtaláltam azt a választ a hisztire, amit kerestem! ‘
Egy év után eljutottunk oda, hogy egy-egy nagy sírás, hiszti, vagy kirohanás legtöbbször egy nagy öleléssel ér véget, majd mindketten felszabadultan folytatjuk azt, amit épp elkezdtünk. Ő rendszerint a játszást, én meg a főzést, takarítást, vagy éppen mást.
A hisztik és egyéb érzelmileg intenzív helyzetek már nem feszültségforrások a kapcsolatunkban, hanem épp ellenkezőleg, megerősítik a köztünk levő kötelélet.
Többek között ennek a jó hírét is szeretném elvinni Nektek, hogy ez igenis lehetséges, és minden anyuka képes ezeket a nehéz pillanatokat saját és a gyereke javára fordítani! Ti is képesek vagytok ezt magatoknak és a gyerekeiteknek megadni.
A kisebbikem megszületése után hatványozottan volt szükségem mindarra a támogatásra, amit ezek az eszközök nyújtani tudnak. Nehéz volt az első időszak: az éjszakázások mellett a kimerültség, a nagyobbikom intenzív féltékenysége, a bizalmának a visszaszerzése. Mindemellett a páromra és magamra maradt a legkevesebb idő. Hosszú hónapok teltek el, mire valahogy visszaállt ismét a béke Bende és köztem, és ismét hosszú hónapok, mire Misivel is barátságot tudott kötni.
Ezen kívül kaptam még egy meglepetés ajándékot is. Egy olyat, amit nem vártam, mégis, talán ennek örültem a legjobban. Mintha láthatatlan kezek pontosan tudnák, hogy mire van szükségem -nemcsak- az anyaságomhoz, hanem a női mivoltomhoz és a párkapcsolatomhoz is. Kaptam egy megtartó és támogató közösséget, csodálatos anyukák csoportját, akikkel együtt menni a szülőség útján sokkal- sokkal örömtelibb és könnyebb, mint egyedül küzdeni.
Gyertek velünk, próbáljátok ki, hogy tényleg így van-e.
Tatán és környékén várok szeretettel leendő és gyakorló szülőket, akik ki szeretnék próbálni, hogy tudja ez az eszköz megkönnyíteni a mindennapokat. A horvath.andrea.panka@protonmail.com címen elértek.