Páros meghallgatásban arról kezdtem el mesélni, hogy mennyire mások a gyermekeim. Hogy Máté nem annyira ügyes pl. a labdajátékokban, és hogy mennyire felmérgesíti magát, ha nem megy neki valami.
És hogy Zsombor meg totál az ellentettje, mert neki általában minden sikerül elsőre, vagy ha nem, akkor sem adja fel, hanem próbálkozik, és csak nagyon ritkán borul ki, ha nem megy valami. És ha ki is borul, akkor magára mérges, míg Máté ilyenkor általában mindenkire.
És én emiatt nagyon izgulok, mert féltem Mátét a kudarcoktól, és hogy közéjük áll ez a dolog, és hogy állandóan versengeni fognak.
Zsuzsi hallgatott meg akkor, és azt kérdezte, hogy mi a legrosszabb, ami történhet. És kapásból rávágtam, hogy az, hogy rossz testvérek lesznek.
Ezen aztán sírtam egy nagyot, közben meg persze előjött, hogy nekem nem volt tesóm, és hogy ez mennyire rossz, és hogy mennyire tudok haragudni, ha azt látom, emberek nem beszélnek a tesójukkal valami hülyeség miatt. És hogy én azt szeretném, ha jó tesók lennének, ha kiegészítenék egymást.
Utána hazamentem, és azt vettem észre, teljesen máshogy állok a konfliktusaikhoz. Már nem osztom az észt (na jó, néha igen, de a meghallgatás utána sokáig nem), nem akarok igazságot tenni. Meg azt is észrevettem magamon, hogy észreveszem a jó pillanataikat, amikor jól elvannak, bolondoznak, és azt mindig megjegyzem, és mondom nekik is, hogy jó így látni őket.
Réka