Néhány egyszerű tipp, hogy a dicséret ne kockacukor legyen.9 perc olvasási idő

Imádjuk a gyerekeinket, és büszkék vagyunk rájuk bármit is tesznek! Tiszta szívből, jó szándékkal ezt meg is mondanánk neki, hogy érezzék és maguk is tisztában legyenek az értékeikkel, de akármilyen furcsa is, amikor sokat és nem kellő körültekintéssel dicsérjük őket éppen ellentétes hatást érünk el! A pszichológiai kutatások eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a gyakori dicsérettel túlságosan is fogékonnyá tesszük gyermekeinket a mi értékelésünkre, és szükségük lesz mindig a szülői véleményre, hogy mi jó, vagy szép, vagy helyes.

Másrészt csökkentjük vele a saját belső motivációjukat, és amit tesznek, nem önmagáért és a maguk kedvéért, öröméért teszik majd (pl. rendet rakni, képet rajzolni, feladatokat megoldani) hanem hogy a helyeslésünket, elismerésünkért elnyerjék, és ha ez a megerősítés elmarad, vagy már nem olyan intenzitású, mint korábban, az is előfordulhat, hogy felhagynak az adott cselekvéssel.

Érdemes azon is elgondolkodnunk egyszer, hogy miért is dicsérjük őket? Sok szülő a büntetés helyett, az elismerései révén próbálja a gyermeket az engedelmesség útján tartani, így próbálva kontrollálni a viselkedését, mert ezt tanulta, ezt látta, ezt hozta a saját gyerekkorából, de ugyanígy működik a tanárok, óvónők és bölcsis dadusok, azaz a szakértők többsége is. Miért is gondolnák, hogy nem így kéne? Ezzel viszont az a gond, hogy a dicséretek és jutalmak ilyen alapon osztása, rólunk szól, a mi érdekünkről, elvárásainkról, elképzeléseinkről és nem veszi figyelembe a gyermek igényeit.

 

A kapcsolódó nevelés elvei szerint gyermekeink maguktól is „jól” szeretnének viselkedni, és amikor nem ezt látjuk tőlük, az nem azért van, mert nem erősítettük ezeket a viselkedéseket meg eléggé, hanem mert nem képesek éppen akkor erre. A pszichológia is rég felismerte, hogy egy ember működése jóval bonyolultabb annál semhogy a viselkedését annak pozitív vagy negatív következménye irányítaná. (Gondoljunk csak azokra a hétköznapi hősökre, akik önkéntes munkában látnak el nagyon megterhelő feladatokat, csak azért, hogy másokon segítsenek.)

A pozitív megerősítés, azonban fontos, hogy gyermekeink tudják, hallják érezzék mennyire figyelünk rájuk és fontosak nekünk! Elég néhány apró dologra odafigyelni, hogy jobban csináljuk és ezzel támogassuk, erősítsük és elégedetté tegyük őket úgy hogy mindenközben az önállóságuk, belső értékrendjük is acélosodik.

 

  1. A kevesebb több! Itt is igaz ez az aranyszabály, és érdemes megfontoltan osztogatni az elismerő szavakat. Vannak szakértők, akik egyenesen a dicséret teljese beszüntetését javasolják, és azt mondják elég, ha tényszerű, ítéletmentes megállapításokat teszünk, észrevesszük, hogy mi fontos a gyerekünknek, és érdeklődünk az elfoglaltsága iránt. Különösen igaz ez az önzetlen és segítőkész gesztusokra, amit sokkal fontosabb lenne, ha hagynánk, hogy a gyermek saját jóérzése motiváljon, a mi elismerő szavaink helyett.
    Pl. Egyedül felvetted a cipődet! Ezen a képen jó sok pirosat használtál, ettől vidám hangulata lett.
  2. Ne a személyt, a teljesítményt vagy folyamatot dicsérd! Ügyes vagy! Halljuk ezerszer is, de mennyi jelentése van ennek vajon egy kisgyerek számára? Egész nap ezt hallja és el is hiszi, hiszen mi mondjuk, vajon az első sikertelen kísérletnél mi történik? Összeomlás, kétségbeesés és megélése annak, hogy nem is vagyok ügyes, hanem egy rakás szerencsétlenség? Persze, hogy nem ezt akarjuk!
    Ehelyett inkább tegyük a hangsúlyt az erőfeszítésre és a folyamatra, ami az ő munkájáról szól, és azt az üzenetet hordozza, hogy a jó teljesítmény nem születési kiváltság és képesség kérdése, hanem mindenkinek számára elérhető, ha időt energiát szán rá és dolgozik érte.
    pl. Gyönyörű, szabályos bukfenc volt! Biztosan sokat gyakoroltad! Kiraktad a kirakóst, nem adtad fel, pedig milyen sokáig kellett azt a darabot keresni! Nagyon tetszik ez a kép! Pontosan és gondosan színezted, látszik, hogy nagyon figyeltél! 
  3. Csak akkor mond, ha úgy is gondolod! Ha minden teljesítmény ugyanúgy megkapja a „Jaj, de szép, de ügyes vagy!” bólogatást miközben oda sem figyelünk, az egész dicséret dolog elveszíti az értékét. A gyerek érzik, amikor nem figyelünk, és gyorsan megtanulják, hogy nincs összefüggés a teljesítménye és az arra kapott elismerés közt, azt mi csak úgy mondjuk. (Kutatások azt bizonyítják, hogy 7 éves kor fölött az iskolások már gyanakvóak, ha dicsérik őket, és inkább arra gondolnak, hogy nem elégedettek velük, azért kapják a dicséretet, hogy ezzel motiválják őket.) 
  4. Emelj ki valamit, figyelj a részletekre! A jaj de szép helyett sokkal többet mond és őszintébb, ha elmondod mi az, ami tetszik benne. Ezzel azt kommunikálod, hogy figyelsz rá, és az értékelésed is hitelesebb, gazdagabb lesz tőle.
    Pl.: Milyen ügyes szakács vagy! helyett: Ez a palacsinta igazán ízletes lett, és egyedül csináltad! De jól focizol! helyett, Láttam, hogy milyen furmányos csellel vetted el a labdát és a kapura rúgásig is eljutottál! 
  5. Ne azt dicsérd, ami mindig is jól ment, vagy, amit már amúgy is jól tud, de ha valami különlegeset nyújt, vagy új képességet sajátított el, azt vedd észre! A gyerekek pontosan érzik, hogy mi az, amikor erőfeszítést tesznek, koncentrálnak és így érnek el valamit, ha mi azt a viselkedést is megdicsérjük, ami nekik már rutin, vagy amúgy is jól megy, akkor megint a dicséretünk leértékelődéséhez járulunk hozzá, és azt erősítjük, hogy ne vegyék komolyan az elismerésünket. Ha arra szeretnénk tanítani őket, hogy a teljesítményért érdemes dolgozni, akkor érdemes a dicsérő szép szavainkat is ilyen helyzetekre tartalékolni.
    Pl.:Hé, te egyedül felmásztál a mászóka tetejére! Ezt a múlt héten még nem tudtad! Már egy egész bekezdést elolvastál hiba nélkül! 
  6. Jutalmak helyet ünnepeljetek! A pénz és egyéb tárgyi jutalmak csak tovább gyengítik belső motivációt és egyértelműen kis közgazdászokat faragnak gyermekeinkből, akik erőfeszítéseiket az elérhető jutalom nagyságához igazítják majd. Ha pedig nincs jutalom, vagy nem elég vonzó, minek fáradnának? Éppen ezért, ha valami fontos eredményt szeretnénk jutalmazni, ahol már nem elég a szavak súly, menjünk inkább együtt egy vágyott mozira el, vagy üljünk be a kedvenc fagyizójába családilag! Legyenek ezek különleges meglepetés alkalmak, és ne a nyomásgyakorlás eszközei „hogyha te megcsinálod” kezdetű mondatok befejező részei és akkor az öröm is nagyobb lesz! Ma először aludtál ott az oviban, és minden jól sikerült! Gyere, ünnepeljük meg egy finom gyümölcsturmixa/ fagyival! Úgy örülök, hogy sikerült az övvizsgád karatén! Sokat dolgoztál érte! Lenne kedved egy nyári bobozáshoz? 
  7. Kérdezz inkább! Ahelyett, hogy arról beszélnénk mi tetszik, érdeklődésünket kérdésekkel is kifejezhetjük.
    Pl. Melyik részt volt a legnehezebb elolvasni? Hogy találtad ki, hogy melyik cipő melyik lábadra való?

 

Az pedig, hogy eddig esetleg nem így csináltad, nem a te hibád, hiszen mélyen szereted gyermekedet és mindig a legtöbbet, és legjobbat szeretnéd neki adni! Egyszerűen lehet, hogy ez még olyan új információ, ami eddig nem jutott el hozzád. Olyan régóta és olyan széles körben elterjedt a jutalmazás-büntetés eszközrendszere, hogy fel sem merül bennünk, lehet máshogy is. És változtatni sose késő!

De ha mostanra úgy érzed, hogy ez mind sok és képtelen lennél ezek után egy természetesen szádra jövő mondatot is kinyögni, akkor ezt az egyszerű szabályt jegyezd meg:

Légy ítéletmentes! Ne értékeld és megítéld, amit tesz, csak egyszerűen vedd észre és örülj vele!

 

Amint viszont feltétlenül ne felejtsünk el megosztani velük, hogy mennyire örülünk nekik és mennyire szeretjük őket! Ez nem kényeztetés és nem dicséret, hanem a kapcsolódás, ami a gyerekeknek olyan, mint a levegő! Ennek legtisztább formája a gyerekidő, ahol aztán kényeztethetjük őket, amennyit csak bírjuk. Az viszont fontos, hogy gyerekidővel sose jutalmazzunk! Azt nem kiérdemelni kell, az jár nekik alanyi jogon, mert fontosak nekünk és imádjuk őket!

És az ilyen mondatokkal sem érdemes szűkmarkúan bánni:

  • Úgy szeretlek, ahogy vagy!
  • Boldogabb az életem, amióta velünk vagy!
  • Mosolygok, ha eszembe jutsz!
  • Jobban érzem magam, ha együtt vagyunk!
  • ….

Selmeczy-Veres Ildi írása

Kapcsolódó nevelés Selmeczy-Veres Ildivel

ildiko.selmeczy-veres@outlook.com