Kapcsolódás, ami megtart4 perc olvasási idő
Beszámoló egy különleges projekt végéről
Az elmúlt 10 hónapban valami igazán különleges dolog történt. Olyan szülőkkel és segítő szakemberekkel találkoztunk, akik nap mint nap a maximumot próbálják nyújtani – gyakran nagyon nehéz körülmények között is. És most lehetőségünk nyílt arra, hogy valami olyasmit adjunk nekik, ami nem új elvárásokat, hanem támogatást és kapcsolódást jelentett.
A Kapcsolódó Nevelés szemléletét és eszközeit vihettük el hozzájuk, hála az SOS Gyermekfalvak Alapítványának, aki támogatta a projekt megvalósulását. Tíz csoportban, száz szülő és nevelő vehetett részt az alkalmakon – és mi nemcsak eszközöket, hanem sok-sok mosolyt, felismerést, és olykor könnyeket is vittünk haza.
Eszközök, amik nem „nevelnek”, hanem összekapcsolnak
A foglalkozásokon a Kapcsolódó Nevelés öt eszközét vittük magunkkal – de nem „tanítani” akartunk, hanem együtt lenni. Meghallgatni, megérteni, kérdezni, és teret adni az érzéseknek. Azzal a biztos tudattal kezdtük el ezeket a nyolc alkalmas csoportokat, hogy
Sok szülő először próbálta ki, milyen az, amikor pár percig tényleg minden a gyerekről szól – és közben nem kell semmit csinálni, csak jelen lenni. Mások azt élték meg először, hogy nem baj, ha a gyerek sír, sőt, néha épp az visz közelebb egymáshoz. És volt, akinek az jelentette a legtöbbet, hogy végre felnőttként is elmondhatta, mennyire fáradt, mennyire elkeseredett – és valaki végighallgatta.
Az volt a legszebb, hogy az egyszerű gyakorlatok mögött valódi emberi találkozások születtek. Kacagás a játékban, könnyek a kimondott szavaknál, bólintások, amikor valaki más is elmondta: „igen, nekem is nehéz”.
A résztvevők sokszor meghatottan számoltak be arról, milyen mély hatással volt rájuk már egy rövid Gyerekidő is. Az a néhány perc, amit teljes figyelemmel, a gyermek vezetésével töltenek – gyakran ez volt a nap fénypontja számukra. Ezek a rövid idők is sokszor nagy változásokat tudtak hozni a családok életébe, legyen az, hogy közelebb kerültek a gyerekükhöz, vagy akár egy nagyobb nevelési kérdés feloldása is.
A Sírás meghallgatása eszköz elsőre talán meglepő volt sokak számára. Pusztán annak a megértése, hogy a gyerek „nem akar semmit elérni” a sírással, illetve, hogy egyáltalán nem a szülő hibája, ha a gyerek sír, segítette a szülőket abban, hogy magabiztosabbnak érezzék magukat. Nem siettettjük a gyerekek érzéseit, nem próbáljuk meg kijavítani vagy elterelni – csak ott vagyunk, figyelünk, együtt érzünk. És ez sokszor nagyobb gyógyulást hoz, mint bármilyen tanács.
A közös játékban pedig megtapasztalhattuk a Nevetés meghallgatásának felszabadító erejét. Amikor a felnőttek „véletlenül” lemaradnak a fogócskában, vagy ügyetlenek a szerepjátékban együtt oldódik a nap során felgyűlt feszültség is.
Sok szülő számára a Szelíd határszabás hozott megkönnyebbülést. Olyan eszközt kaptak a kezükbe, ami segít határt húzni – de közben megmarad a kapcsolat, az érzelmi biztonság.
És ami számunkra is mély hatással volt: a felnőttek közötti Páros meghallgatás. Amikor egy-egy szülő vagy segítő kimondhatta, mi nyomja a lelkét – és valaki ítélet nélkül végighallgatta – új erőre kaptak. Volt, aki azt mondta: „ezt valódi támogatásnak érzem, biztosan gyakorolni fogom”.
Támogatás, ami messzire hat
Ez a projekt számunkra is megerősítés volt abban, hogy nem kell tökéletesnek lenni. Csak jelen kell lenni – őszintén, figyelemmel, szívvel.
Hálásak vagyunk az SOS Gyermekfalvak Alapítványnak, hogy lehetővé tették ezt az utat. A támogatásuk nemcsak anyagi biztonságot adott, hanem hitet is abban, hogy érdemes újra és újra esélyt adni a kapcsolódásnak.
És végül: köszönjük azoknak a szülőknek, akik eljöttek, megnyíltak, próbálták – sokszor először – másképp hallani, másképp látni a gyerekeiket és önmagukat is. Ez a munka valóban közös – és minden egyes pillanata számít.