#43 Légyszi-légyszi! – sírás és játék a gördülékenyebb estéért1 perc olvasási idő

Egyik este fürdés után Zsófi már nagyon fáradt volt. Ilyenkor – természetesen – már kompromisszumképtelen, és minden baj szokott lenni. Ezen az estén elkövettem azt a „hibát”, hogy nem jó sorrendben adtam rá a pizsama alsó-felsőjét.

Mérges volt, sírt, hisztizett. Tudtam, hogy ennek nagy része a fáradtság miatt van, de azt is tudtam, hogy ha kisírja magából a napi feszültséget, akkor utána jobb kedve lesz. Amíg tudtam, meghallgattam a sírását, vele voltam, de amikor úgy éreztem, ez most nekem is sok, és láttam, hogy ez már nem lesz jobb, akkor inkább megint bevetettem a beszélő ruhadarabok trükköt.

Elmeséltem neki – mert a sírással már kijött annyi feszültség, hogy újra tudott rám figyelni – hogy amíg ő fürdött és én készítettem elő a pizsamáját, a pizsamadarabok megkértek, hogy légyszi, fordítsak már a sorrenden. És a pizsamadarabok csak kérleltek-kérleltek, hogy „légyszi, légyszi, legyen más a sorrend!” Zsófi ezen úgy kacagott, hogy egyre-másra mondtam mindenféle kérlelő hangon a „légyszi-légyszi”-ket, amíg a nevetés tartott. Majd jókedvűen, felöltözve (mert közben az is összejött) feküdtünk le mesét olvasni és aludni.