| | |

Hogyan segítettem át a fiamat a beszoktatás nehézségein

A kisfiamnál a bölcsis és az óvodai beszoktatás is nagyon hasonlóan ment. A szeparáció nála újra és újra felmerülő téma a mai napig. Nagyon szeret közösségben lenni, de ahhoz, hogy az új helyzetben kapcsolódni tudjon, ahhoz minden egyes alkalommal át kell dolgoznunk magunkat a nehéz érzéseken. Szerencsére eddig minden intézmény partnerünk volt ebben, és szeretettel…

| | |

Nyaralás és kiborulás – a kettő kéz a kézben jár

Bárcsak fogadni lehetne a lottón arra, hogy nyaraláskor ki fognak borulni, hisztizni fognak a gyerekeink! Ez az a jelenség, amihez órát lehetne állítani! Legyen az egy különleges utazás vagy születésnap, és gyermekünk biztosan kiborul majd érzelmileg. Ilyenkor általában azt kívánjuk, hogy bárcsak egyszerűbb lenne az élet.

| | | |

Apukák, szükség van rátok! Levél az apákhoz

A gyerekek imádják az apukájukat! A gyermekeitek imádják hallani a hangotokat, látni, ahogy bejöttök az ajtón, mellétek ülni az asztalnál és addig játszani veletek, amíg csak bírjátok! Egy kedves apuka nemrég azt mesélte, hogy a 15 hónapos kisgyerekük reggel 6-kor felmászott az ágyukba, odakúszott hozzá, belenézett a szemébe és beledugta az ujját az orrába. Ismerős…

|

“Nem akarok lefeküdni!” – és ami mögötte volt

A lassan négy éves kisebbik lányom évek óta a lefekvéshez köti az “érzelmi projektjeit”. Amikor visszautasítja, hogy lefeküdjön aludni, biztos lehetek benne, hogy történt valami, bántja valami, és arra van szüksége, hogy egy jó nagyot sírjon, és kijöjjön belőle a feszültség. Az utóbbi időben újra elkezdett furcsán viselkedni lefekvéskor. Nagyon ragaszkodott hozzá, hogy egészen szorosan…

| |

#49 Sírós bevásárlás

  Mostanában nagyon sok felnőtt tennivaló volt a napjainkban, a gyerekek inkább csak voltak mellettünk, mint velünk. Év vége is van, és kezdtem érezni, hogy Zsófinak már nem sokáig tartható békében ez az állapot. Egyik nap el kellett menjek bevásárolni, és gondoltam magammal viszem őt is, hátha tudunk egy kicsit beszélgetni, kapcsolódni. Tudtam, hogy van…

| |

#48 “Akarok!” – balatoni hiszti

Apa sokat dolgozott mostanában is, és ráadásul épp úgy alakult, hogy két egymás utáni hétvégét is a kisfiúnk nélkül kellett töltenünk. Biztos voltam benne, hogy meglesz ennek a böjtje.   Hét közben tartottam vele kettesben óvoda-mentes gyereknapot , minden reggel és este ovi után gyerekidőt is, amikkel sokat tudtunk csendesíteni a hullámokon, de saját tapasztalataimra alapozva,…

| |

#47 Tévé helyett meghallgatás

Egyik hétvégét a nagyszülőknél töltöttem a gyerekekkel. Férjem háromnapos kirándulásra ment a barátaival, én is igyekeztem behozni az elmaradásaimat, vásároltam amíg a gyerekek a mamával voltak. Harmadik nap délelőtt sokat voltak a kertben, a nagy megtanult biciklizni, a kicsi pedig megkapta a futóbiciklijét, délután pedig vendégségben voltunk (még mindig apa nélkül), ott is rengeteget bicikliztek,…

#46 Az életöröm receptje egy háromévestől

Rendhagyó módon a három éves legkisebbünk délután vagy jó két és fél órát aludt. Ilyenre – hogy délután aludjon – jó ideje nem volt példa. Mikor felébredt, kijött a nappaliba, összekuporodott az ágyon, és sírdolgálni kezdett, hogy fázik. A nővére betakarta. Kicsit csendben volt, aztán a piros kistáskája hiányán kezdett sírni. Nővére azt is előkereste…

|

#45 A nagy fiúk is sírnak

Bevezettük, hogy egy baráti családdal hetente egy este a közeli játszótéren vacsora-pikniket tartunk, és persze együtt játszunk a gyerekekkel: kergetőzünk, fogócskázunk. 3, 4, 5 gyerekkel fogócskázni igen fárasztó, ezért egy idő után különböző nyugisabb kihívások elé állítottam magunkat, mint pl. össze tudunk-e kötni két egymástól távol álló fát a testünkkel, vagy tudunk-e egy csoportként hatan…

#44 A fél fánk is jó fánk – ha előtte sírhatunk egy nagyot

Nem a legjobb napot töltöttük együtt a gyerekekkel – én kertészkedni akartam, és röviden leráztam őket és az “anya-végre-figyelj-rám” próbálkozásaikat. A dolog kb. működött is, kisebb civódásokkal eljátszottak mellettem a kertben. A nap végén aztán váratlanul még egy hivatalos helyre is el kellett cibáljam őket, így kárpótlásul késő délután még egy kicsit játszótereztünk. Ott már…

| |

#43 Légyszi-légyszi! – sírás és játék a gördülékenyebb estéért

Egyik este fürdés után Zsófi már nagyon fáradt volt. Ilyenkor – természetesen – már kompromisszumképtelen, és minden baj szokott lenni. Ezen az estén elkövettem azt a “hibát”, hogy nem jó sorrendben adtam rá a pizsama alsó-felsőjét.   Mérges volt, sírt, hisztizett. Tudtam, hogy ennek nagy része a fáradtság miatt van, de azt is tudtam, hogy…

#37 “Nem megyek!” – hogyan akart a kislányom végül mégis korcsolyázni

  Korcsolyázni készültünk a gyerekekkel, majdnem 5 éves fiammal és 2,5 éves kislányommal. Még soha nem volt a lábukon korcsolya korábban, de még jéggel sem igen találkoztak. Fiam már nagyon várta az eseményt, kislányom is lelkes volt egészen az indulás pillanatáig.  Amikor már nagyjából mindenki felöltözködött és őt is fel akartam öltöztetni, elkezdett sírni: „Én…