Az utóbbi pár hétben egyre nyűgösebb az esti lefekvés 4 éves Lőrinc fiammal. Nem akar pizsamát venni, elszalad, dobálja magát, nem hagyja magát öltöztetni, és közben ordít. Eddig próbáltuk valahogy túlélni, tudván, hogy ha végre valahogy rákerül a pizsama és lekapcsoljuk a villanyt, lenyugszik, és folyhat tovább az esti rutin (rajzolás apa telefonján, és mese). De ma úgy döntöttem, összeszedem magam, és bevetem a megelevenedő pizsama trükköt. Fogtam a zokniját, és így szóltam elváltoztatott hangon: „Jaj, Lőrinc, hadd legyek az éjszakai zoknid, jaj de jó lenne”. Mire ő meglepetésemre nyújtotta a lábát. Úgyhogy folytattam. „Szia, Lőrinc, én vagyok a helikopteres body, úgy szeretnék ma a pizsamád lenni.” Itt már mosolygott és belebújt a bodyba. Így folytattam: „ki szeretne még Lőrinc pizsamája lenni?” „Én, én” – szólt a pizsamanadrág. Ezután a pizsamanadrág is könnyen felkerült a helyére. Maradt a póló. „Már csak egyetlen hely kiadó, lehet még jelentkezni, ki akar még Lőrinc pizsamája lenni?” Közben megjött apa, vette a lapot, kezébe vette a pólót: „én veszem ma fel a csíkos pólót.!” Mire a póló: „nem, nem, nem akarok apa pizsamája lenni, Lőrinccel akarok aludni.” Így került fel aznap a pizsama Lőrincre, feszültség és ordításmentesen 🙂 Nem vagyok benne biztos, hogy ez minden este be fog jönni, de egyetlen nyugisabb este is nagy kincs tud lenni 🙂
