A gyerekek strandon voltak a nagyszülőkkel, napközben dolgom volt, majd késő délután én is csatlakoztam hozzájuk. A fiam szeretett volna vízicsúzdázni, amit a nagyszülőkkel nem lehetett, mondták neki, hogy azt csak apával. (A helyzet az, hogy ehhez legalább három felnőtt kell, aki felkíséri a csúszdához, aki várja lent, és aki vigyáz addig a tesójára. Anyukám pedig nem tud úszni és a vízbe nem szívesen megy be.)
Talán ebből azt gondolta, hogy az apukája is jön majd a strandra, mindenesetre biztosan vágyott rá, mert az utóbbi időben nagyon keveset tudtak együtt lenni. Kérlelt, hogy menjek vele csúszdázni és kérdezgette, hogy mikor jön már apa. Én elmagyaráztam neki, hogy most nem lehet és apa most nem tud jönni, de az észérvek már nem hatottak, sírni kezdett, egyre hevesebben, lefeküdt a földre a homokba.
Én leguggoltam mellé és szerencsére eléggé ki tudtam zárni a figyelő tekinteteket ahhoz, hogy vele tudjak lenni. Időnként újra elmondtam, hogy sajnálom, de most nem tudunk csúzdázni és felajánlottam, hogy bemegyek vele a vízbe, csak úgy pancsolni. Ez persze nem volt jó, csak még jobban sírt. De idővel azért lassan csendesült a sírás, kérdeztem, hogy kér-e enni. Erre bólintott, de maradt a földön. Kérdeztem, hogy odavigyem-e, erre is bólintott. Úgyhogy felkaptam az óriásbébit, leültünk a pokrócunkra enni.
Akkor már volt kedve bejönni velem a vízbe. Most tanul úszni, nagyon élvezte, hogy úszógumi nélkül lehet. Jó sokáig bent voltunk, pedig a víz már elég hideg volt. Aztán lassan elindultunk hazafelé, azt gondoltam, hogy az egész napos strandolás után el fog aludni az autóban, ahogy ez gyarkan megesik. De nem ez történt.
Mikor hazaértünk, én lefeküdtem, mert én már nagyon fáradt voltam. Ő pedig betakargatott, és kitalálta, hogy ő most orvos, de nem a szadista fajta, aki injekciókat osztogat és fájdalmas vizsgálatokat végez, hanem kedves, gondoskodó. Majd mikor ennek a játéknak vége lett, lefeküdt mellém, majd egyszercsak megszólalt: anya, én rájöttem, hogy hogy működik a légkondícionáló.
Iszonyú fáradt voltam, szerettem volna már aludni, kissé bosszankodtam magamban, hogy neki honnan van még ennyi energiája, de közben persze tudtam, hogy a délutáni nagy érzelmi nagytakarításnak volt ilyen hatása, aminek azért nagyon örültem, és büszke voltam rá, hogy ilyen okos.