Az Óbudai-szigeten voltunk, a csúszdás játszótéren, és bár eleinte mindenki jól érezte magát, az idő előrehaladtával a három gyerekem (2 és fél, majdnem 7, és majdnem 9 évesek) mind mást akart csinálni, és mindannyian csak velem. Hiába próbáltam az egyikkel jól érezni magamat, egy másik biztos nem tudott bekapcsolódni a játékba. Igyekeztem minden igényt kielégíteni, mindenkivel csúszni, mókázni, de a legkisebb eléggé röghöz kötött, így a nagyobbaknak nem tudtam kielégíteni az anya-igényét.
Végül éreztem, annyira feszült vagyok, hogy mindjárt kifakadok, ezért gyorsan azt mondtam “na, gyerekek, indulás haza!” Összesereglettek, el is indultunk, de a két nagyobb valamin összekapott, és a 9 éves fiam felkapott egy adag száraz platánlevelet a földről, és jól a 7 éves húga nyakába öntötte. A lányom szemében meg dühös fény gyúlt, és már ment is, hogy megtorolja.
Ezektől a helyzetektől mindig ideges leszek. De most volt még valami számomra is meglepő erőtartalékom, és hirtelen azt mondtam: “oké, akkor indulás előtt még levélcsatázzunk egyet!”. A gyerekek szeme rögtön felcsillant. Hol volt már az egymás iránti haragjuk! Hiszen anya ellen lehet szövetkezni! Azonnal elkezdtek levelekkel dobálni, persze a kicsi sem maradhatott ki. Kergettem őket, szaladtam előlük, dobáltuk a leveleket, volt nagy sivalkodás, más gyerekek is becsatlakoztak, jó nagy móka kerekedett.
Hát igen, erre vágytak, ezért volt a nyűgösség, de valahogy előtte nem találtuk meg így egymást. Mikor elfárdtak, levelekből ágyat vetettünk, be is takartam őket. Az autónál még közösen kieszeltek egy utolsó tréfát: jól teleszórták levelekkel azt is. Eljátszottam, hogy sárkány-mérges vagyok, és már kinőtt több másik fejem is – még több nevetés. Próbáltam le- és kitakarítani az autót, ők meg csak hozták az újabb levéladagokat, és nagyon élvezték, hogy én közben mit össze morgok és zsörtölődöm. Nagy volt közöttük az egyetértés, jó csapatként dolgoztak együtt.
Aztán mikor már rendes hangon azt mondtam, ideje indulni, nagy kuncogások közepette beszálltak, és szépen hazakocsikáztunk.