Kaptunk egy értesítést, miszerint jelentkezzünk a 6 éves korban kötelező státuszvizsgálatra, és oltásra. Mikor ezt elmondtam Lőrincnek, nagyon kiakadt, ő nem akar oltást kapni. Tiltakozott, amikor telefonálni akartam időpontért. Élénken élt bennem Zsuzsi története, hogyan segített Réka lányának bátran végigcsinálni a fogászati kezelést. Elhatároztam, hogy én is ilyen módon fogom Lőrincet felkészíteni az oltásra, és valahogy teljesen biztos voltam magamban és benne is, hogy ez nekünk is menni fog.
Elmondtam Lőrincnek, hogy először a státuszvizsgálatra megyünk, ott nem lesz semmi fájdalmas, és kicsit később az oltásra, addig felkészülünk. Ez nem igazán nyugtatta meg, de nem is ez volt a célom, szerettem volna, ha tud sírni ezen, és nem az oltás előtti pillanatig húzzuk a dolgot, amikor már nem biztos, hogy lesz idő rá. Szerencsére nem is kellett sokáig várni, amikor megbeszéltem az időpontot a védőnővel, teljesen kiborult. nagyon sírt, hogy nem akar oltást kapni. Ölbe vettem és hallgattam a sírását. Amikor picit lecsillapodott, elmeséltem neki néhány korábbi esetet, ami valóban fájdalmas volt, és hogy aztán az is elmúlt és kibírta. Ezen még tovább sírt, de már nem olyan hevesen.
Másnap elmentünk a védőnőhöz a státuszvizsgálatra. Ott mondta a védőnő, hogy tulajdonképpen megkaphatná az oltást, éppen ott van a gyerekorvos. Mondtam, hogy köszönjük, de most nem szeretnénk, előtte szeretnénk felkészülni. Szerencsére ő ezt abszolút megértette, és elfogadta. Teltek a napok és időnként elmondtam Lőrincnek, hogy telefonálni fogok a doktorbácsinak időpontért. Akkor már nem sírt, csak mondogatta, hogy nem akarja. Csak annyit mondtam, hogy tudom, hogy nem akarja, de muszáj, és hogy addig sírhat még rajta, ha gondolja. Ezen nevetett. Mikor megvolt az időpont és ezt elmondtam neki, már csak nyugtázta. Az oltás előtti napon azt játszotta, hogy oltást ad be nekem, amitől én persze nagyon féltem, és nem hittem el, hogy nem fog fájni. Kétszer is megszúrt, mivel előtte elaltatott, és azután jött az oltás.
Másnap többször elmondtam neki, hogy este megyünk oltásra. Ilyenkor elkezdett egy párnába ordítani és sikítozni, de úgy, hogy közben nevetett. Eljött az este, és közben nekem megfájdult a fejem, ezért az apukája vitte egyedül az orvoshoz. Nagyon izgult, hogy Lőrinc tiltakozni fog, és neki majd le kell fognia. Próbáltam bíztatni, hogy minden rendben lesz, ne csináljon semmi különöset, ha sír, csak tartsa és hallgassa. Ez segíteni fog, de ha mégis rosszul sül el a dolog, akkor a második oltást ne engedje beadni, mondja meg, hogy visszajövünk később. Annyira izgult, hogy már azon voltam, inkább mégis megyek én is. De aztán csak elindultak, és egy óra múlva megkönnyebbülten telefonált, hogy minden szuper volt, mindkét oltást sikerült beadni, Lőrinc még jópofizott is a doktorbácsival. A sírás, a nevetés, a kiabálás segített Lőrincnek leküzdeni a félelmét, ami azért is nagy szó, mert egy horzsolástól is nagyon meg tud rémülni, hogy valami nagy baj történt.