Karácsony van, a gyerekeket csábítja a karácsonyfán a sok édesség. Elég sokat egyezkedünk, vitatkozunk, sőt veszekedünk emiatt, hogy mennyit lehet enni belőle. Viszonylag engedékeny vagyok, többet ehetnek mint más időszakokban, de azért valahol határt kell szabni. Az ünnepek alatt amúgy is sok a nagy érzelem (http://osszekapcsolo.hu/index.php?page=articles&id=miErt_tObb_a_hiszti_Unnepekkor), ráadásul mi éppen most költöztünk, szóval apróságokon is könnyen kiborulnak a gyerekek (és mi felnőttek is). Villő (3,5) különösen a habcsókot szereti és éppen megegyeztünk, hogy aznap levehet még egy utolsó habcsókot a fáról. Ami sajnos eltörött. Ült a törött habcsókkal a kezében és görbült lefelé a szája. Próbálta újra összeilleszteni, ami persze nem sikerült, sőt morzsálódni kezdett, aminek nem igazán örültem, ennek erélyesebben hangot is adtam. Na erre már kitört a sírás, én meg azt gondoltam, akkor itt az ideje egy érzelmi nagytakarításnak. Mondtam neki, hogy ez sajnos eltörött és már nem lehet összerakni, és nem is vehet le másikat a fáról. Ő meg csak sírt és sírt, amit egy darabig hallgattam, de egy idő után elgyengültem és ezt mondtam neki: Tudod mit, én megeszem ezt a töröttet, te meg vegyél le egy újat. A sírásnak vége lett és másnap derült ki, hogy ez a nem teljes meghallgatás is hatásos volt. Reggel vidáman szaladt hozzám egy törött habcsókkal a kezében: Eltörött, de nem baj, nekem így is jó!