Új házba költöztünk, a be- és kipakolás idejére a gyerekek 2 napig a nagyszülőknél voltak. Amikor késő délután nagyjából készen voltunk, papáék hozták a gyerekeket az új otthonba, akik elaludtak az autóban, fel sem ébredtek, ezért lefektették őket az ágyba. Mi még tettünk-vettünk, egyszer csak hallottuk, hogy Lőrinc (5,5) nagyon sír. Felébredt és nyilván fogalma sem volt, hogy hol van. Csak azt hajtogatta, hogy haza akar menni. Hiába mutattuk neki, hogy itt van a szobája, benne minden ruhája, játéka, ki sem nyitotta a szemét, csak erősen sírt és kiabálta tovább, hogy haza akar menni.
Régóta vártuk már ezt a költözést, utáltuk a régi lakást, sokszor voltunk a házban, sokat beszéltünk róla, nem is gondoltuk, hogy ehhez esetleg negatív érzelmek is kapcsolódhatnak. De világossá vált, hogy itt semmi más nem fog segíteni, csak a meghallgatás. Így hát az apukája az ölébe vette, és felhagyott azzal, hogy bizonygassa, milyen jó lesz itt. A sírás végül abbamaradt és Lőrinc elment segíteni a nővéreinek kipakolni a cuccaikat. Másnap már azt mondta, hogy nagyon szeret itt lakni.
Hetekkel később egy mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy mit jelent az, hogy honvágy. Kérdeztem, hogy mi hiányzik neki a régi lakásból. Ő a régi tévénket említette, amit réges-rég már ott lecseréltünk, és egy játékot, ami szintén már elég régen tönkrement.
Villőnél (3,5) kicsit másképpen alakult a dolog: ott voltam, amikor felébredt, ezért nem ijedt meg, hanem nagy lelkesedéssel fedezte fel az új szobáját. Este ő is sírt egy nagyot, hogy haza szeretne menni, de az volt az érzésem, hogy ő most igazából nem ezen a témán dolgozik, hanem azon, hogy lefekvés előtt nem maradt ideje játszani egy játékkal, ami Lőrincnél volt. Mintha látta volna, hogy Lőrincnek milyen jót tett a nagy sírás, gondolta ő is kipróbálja, és ugyanazt a mondatot hajtogatta, amit tőle hallott, és ugyanabban a testhelyzetben feküdt az ölemben, ahogy Lőrinctől látta. Ő még napokig kérdezgette, hogy mikor megyünk már haza, aztán szép lassan ő is elfogadta az új helyzetet. A tanulság számomra az volt, hogy még a legpozitívabbnak gondolt változásokkal kapcsolatban is lehetnek negatív érzéseink, amiknek teret kell adni.