• Skip to primary navigation
  • Skip to main content
  • Skip to primary sidebar
  • Skip to footer

Kapcsolódó nevelés

A gyereknevelés több öröm, és kevesebb küzdelem legyen

  • Rólunk
    • Köszöntő
    • A Kapcsolódó nevelésről
    • Oktatóink
    • Akik még a szekeret tolják…
    • Rólunk mondták
    • Egyesület
    • Tegyünk együtt
    • Erasmus+ 2018
    • Erasmus+ 2019
  • Tanfolyam
    • 1 alkalmas
    • 3 alkalmas
    • 6 alkalmas
  • Tippeink
    • 5 egyszerű eszköz
    • Cikkek
    • Kiadványok
    • Hallgasd meg!
    • Máshol megjelent cikkeink
  • Adományozz!
    • Adományok
    • 1%
  • Kapcsolat
  • Blog
  • Kapcsolódó Klub
  • Naptár

Lőrinc harcolni tanul

kapcsolodoneveles | 2016. május 14. |

Hetente járunk egy játszócsoportba a gyerekekkel, ahol van egy Lőrincnél picit idősebb, és nagyobb, erősebb fiú, aki szeret harcolósat játszani. Lőrinc (6) korábban nemigen játszott ilyesmit, de néhány hónap után ő is szerette volna kipróbálni. Egyik alkalommal izgatottan készült a  találkozóra, hogy milyen jó lesz majd Csabival harcolni. Mikor odaértünk, a gyerekek el is merültek a játékban, mi szülők pedig beszélgetni szoktunk. Egyszer, ahogy jöttem-mentek, láttam, hogy Lőrinc és Csabi harcolnak és Lőrinc éppen a hátára esett, rám nézett, és elkezdett sírni. Biztos voltam benne, hogy a játék során már több ilyesmi is történt és a jelenlétem miatt törtek ki éppen akkor az ezzel kapcsolatos rossz érzések. Elestél? Kérdeztem. Nem, Csabi lelökött. Sajnálom, mondtam. Közben az ölembe feküdt, és sírt tovább. Majd kérte a rongyiját, amit nem hoztunk el. Indulás után nem sokkal vettük észre, és megbeszéltük, hogy nem fordulunk vissza. Kérte, hogy menjek haza érte. Mondtam, hogy most már nem tudunk hazamenni érte, de elindulhatunk haza, ha már nem szeretne maradni. Ez nem volt jó, egy darabig hajtogatta sírva, hogy ő ott marad és hozzam el neki a rongyit. Amikor csillapodott a sírás, megkérdeztem, hogy folytatja-e a játékot Csabival. Ezen még sírt egy kicsit, majd megnyugodott, és bekuckózott az ölembe, hogy ő most pici baba. Egy kicsit még játszottuk ezt, hogy milyen cuki baba, jó volt ez a kis nyugi mindkettőnknek az amúgy elég káoszos délelőttben. Aztán kiszállt az ölemből és újra csatlakozott a többi gyerekhez. És azóta is nagy örömmel jár ebbe a csoportba.

Primary Sidebar

Naptár és programok

Mountain View

Lapozz bele

Legolvasottabb cikkek

  • Mi segített, amikor megkaptuk a diagnózist?
  • Hogyan segítettem át a fiamat a beszoktatás nehézségein
  • Újrakapcsolódás ovi után
  • Nem akarok oviba menni
  • Nyálas dínótojás
  • Nem a végeredmény, az együtt töltött idő a lényeg
  • Egy nem “elegáns” sírás meghallgatás története
  • Fel tudom húzni a cipzárt!
  • A kiborult szemetes és a kiborult kistesó
  • Nagy játszás, nagy érzelmek

Keresés az oldalon

Kövess minket

  • Facebook

Blogtémák

gyerekidő határszabás nevetés meghallgatása sírás és hiszti meghallgatása

Cikkek

agresszió alvás apa beszoktatás büntetés-jutalmazás dackorszak evés félelem gyerekidő gyász határszabás hiszti interjú iskola jutalmazás-büntetés játék kamasz kapcsolódás Kapcsolódó Nevelésről nevetés meghallgatásának eszköze ovi párkapcsolat páros meghallgatás eszköze szoptatás szülőség szünet - nyaralás - vakáció sírás meghallgatásának eszköze testvér Uncategorized

Footer

Rólunk

Egyszerűen megfogalmazva: azért vagyunk, hogy a gyereknevelés kevesebb küzdelemmel és feszültséggel járjon, és mi szülők, jobban tudjuk élvezni a gyerekeinket.

Ismerj meg minket

Iratkozz fel a hírlevélre

Ne maradj le a friss bejegyzésekről és a találkozási alkalmakról.

Semmi reklám. Bármikor leiratkozhatsz.

Legfrissebb bejegyzések

Mi segített, amikor megkaptuk a diagnózist?

Hogyan segítettem át a fiamat a beszoktatás nehézségein

Újrakapcsolódás ovi után

Nem akarok oviba menni

2016 © Kapcsolódó Nevelés Egyesület · Minden jog fenntartva · Készítette: Prémium Honlap