| | |

Nyaralás és kiborulás – a kettő kéz a kézben jár

Bárcsak fogadni lehetne a lottón arra, hogy nyaraláskor ki fognak borulni, hisztizni fognak a gyerekeink! Ez az a jelenség, amihez órát lehetne állítani! Legyen az egy különleges utazás vagy születésnap, és gyermekünk biztosan kiborul majd érzelmileg. Ilyenkor általában azt kívánjuk, hogy bárcsak egyszerűbb lenne az élet.

De a gyerekek már csak ilyenek. Talán megkönnyíti helyzetünket, ha tudjuk, hogy minden második család küzd ezzel a jelenséggel, és a gyerekek úgy vannak összerakva, hogy a nagy érzelmek nagy események kapcsán bukjanak ki.

Hogy miért? Több minden közrejátszik, hogy ez így alakuljon. Először is, ha nyaralás vagy születésnap van soron a családunkban, ez igénybe veszi összes energiánkat és feszültebbek leszünk. Viszont gyermekünk sem mentesül ettől a feszültségtől. Környezetében nem talál nyugalmat és még azt is elvárjuk tőle, hogy jól viselkedjen, amikor vásárolunk, vagy idegen helyen, ismeretlen emberek közt vagyunk.

Másodszor pedig, nyaraláskor a gyerekek szabadságra vágynak. A szokásosnál több figyelmet szeretnének, többet szeretnének játszani és sok gyerekidőt kapni. Sokat remélnek a nyaralástól és nagyobb a kiábrándulásuk is, ha nem kapják meg.

Harmadszor pedig, olyan helyzetben, amikor sokan együtt vagyunk és egymásra figyelünk, akkor elég biztonságosnak érezhetik, hogy érzéseiket útjára engedjék.

Gyermekünk akkor fakad sírva, ha már nem tudja, mi legyen

Gyermekünk megtesz minden tőle telhetőt, hogy együttműködjön és alkalmazkodjon. Majd valamilyen akadályba ütközik, és már nem marad más számára, mint hogy kirobbanjanak az érzései. Ez nagy eséllyel nyilvános helyen fog megtörténni, családi összejövetelen, vagy más számunkra kevésbé alkalmas időpontban. A kitöréshez elég lehet, ha testvére hozzáér kedvenc játékához, vagy ha kiborul az innivalója, vagy az a probléma, hogy ki ül ki mellé az asztalnál. Minden családban megesik ez minden ünnepen, mert ez a dolgok rendje.

Ha gyermekünkben sok a feszültség, ki kell, hogy engedje. Szervezetükbe „érzelem kiürítő rendszer” van beépítve arra az esetre, amikor értelmük már nem működik. Ha megszabadulnak a nehéz érzéseiktől, akkor visszaáll a rend és helyére kerülnek gondolataik, és ismét figyelmesek és alkalmazkodóak lesznek.

Ne reménykedjünk abban, hogy gyermekünk feszültsége majd magától elmúlik

Sokat segít, ha felkészülünk az ilyen helyzetekre. Éppúgy, ahogy felkészülünk rokonaink megjegyzéseire is, felkészülhetünk gyermekünk érzelmi kitöréseire is. Ha látjuk, hogy a dolgok feszültté válnak, mozduljunk a feszültség irányába, mint inkább el tőle. Kudarcra ítéljük magunkat, ha abban reménykedünk, hogy talán ez alkalommal magától lenyugszik gyermekünk.

Menjünk oda gyermekünkhöz, ha látjuk, hogy ki fog borulni

Ha gyermekünk feszült, játsszunk vele 5-10 percet mielőtt meglátogatjuk a nagyit. Nevessünk vele, amennyit csak lehet (anélkül, hogy csiklandoznánk). A játéknak köszönhetően helyre áll benne a kapcsolódás érzése, és szépnek lát majd mindent. Gyengéden, de határozottan szabjunk határt, ha már túllőtt a célon. Maradjunk vele ezután is, és segítsünk neki sírásában, küzdelmeiben. Tartsuk a határokat, de ugyanakkor éreztessük gyermekünkkel, hogy szeretjük.

Ha meghallgatjuk gyermekünk sírását, hisztijét, akkor feloldódik a feszültsége

Gyermekünknek mindössze arra van szüksége, hogy kisírhassa magát, kifejezhesse csalódását, kitörhessen belőle bent feszülő szorongása. Vagy arra, hogy jó sokat nevessen. Miután ezt lehetővé tettük számára, érezni fogja, hogy szeretjük, észreveszi mások igényeit is, és képes lesz szeretni, élete a helyes mederbe kerül. Gyermekünk sírás igénye épp olyan egészséges, mint alvás igénye. Ha kisírhatja magát, gondolatai is rendben lesznek.

Gyermekünk nem azért sír, hogy minket terheljen vagy manipuláljon, hanem azért, hogy megszabadulhasson rossz érzéseitől, majd jobban érezze magát. Ha ez nyilvános helyen történik, sokszor azért van, mert otthon nem talált rá lehetőséget, hogy figyeljünk rá. Mire odaérünk, már elöntik az érzések, kapcsolódni szeretne velünk. Mindössze erről van szó!

Készüljünk fel a többi felnőtt kritikájára

Ha mások bírálják gyermekünk kitörését (ami, sajnos befolyásolhat minket), nem kell elfogadnunk a rosszallásukat. Kigondolhatjuk, hogy mit mondunk ilyenkor. „Milyen jó, hogy megszabadul ezektől az érzésektől! Átmegyünk a másik szobába, hogy ne kelljen minket hallgatnotok.” Vagy, „Egész nap erre várt, hogy figyeljek rá.” Vagy, „Mindjárt vége lesz. Hagyjatok nekünk is sütit!”

Engedjük el az elvárásainkat

Induláskor gyakran határozott elképzeléseink vannak arról, hogyan kellene kinéznie a nyaralásnak. Az újságok, tévé reklámok és kedves családi szokások próbára teszik döntésünket, hogy mi jobb nekünk és családunknak. Mi, szülők irányítjuk a családot. Ha például kevés a pénzünk nyaralásra, szülőként belevihetünk némi váratlan kalandot, és elmondhatjuk gyermekeinknek mi lesz különleges a nyaralásban, mire számíthatnak.

Például, úgy dönthetünk, hogy „Mi (vagy a Jézuska) idén egyetlen különleges ajándékot adunk mindenkinek és utána mind megeszünk négyféle fagyit, de abból annyit, amennyit szeretnénk és reggelire!” vagy „Minden este meggyújtjuk a gyertyákat, leoltjuk a lámpát és összegyűjtjük az összes párnát egy hatalmas párnacsatára.” Évekig emlékezetes és olcsó élményben lesz részünk.

Találjunk valakit, aki meghallgat, hogy mi is kiadhassuk a feszültségünket

Ne felejtsük, hogy szülőként nekünk is szükségünk van arra, hogy hangosan nevethessünk vagy sírjunk, amikor nem tudjuk megvalósítani az eltervezett álomnyaralást, ünnepet. Ha nincs elérhető segítség, jól jöhet egy érzelmes zene, egy telefonbeszélgetés, vagy egy érzelmes film, amin tudunk sírni egy jót. Akárhogy is, de kiengedhetjük feszültségünket.

Hibáink eredményét is helyrehozhatjuk

Mit tegyünk, ha nyaraláskor a szakadék szélére kerülünk? A gyerekek velük született öngyógyításának hála a kár orvosolható, ha bocsánatot kérünk, és/vagy meghallgatjuk a rosszul sikerült esettel kapcsolatos érzéseit. Következzen egy egyedülálló anyuka története:

„Épp hazaérkeztünk a gyerekekkel, amikor a hétéves fiam egyenesen a karácsonyfához ment és az égőket akarta megigazítani rajta. Előtte raktam fel őket. Rángatta őket, összekuszálta, én meg felhúztam magam. Igazából felfújtam az egészet. Azt mondtam neki: „Mit csinálsz? Tönkretetted! Nem hiszem el!”, és ezt többször is elmondtam. Annyira szörnyű, mikor ilyen hibát követek el. Végül egy párnára feküdt és sírt. Odamentem hozzá. Elfordult tőlem. Bocsánatot kértem. Elmondtam neki, hogy hibáztam. Megkérdeztem, hogy szeretné-e ismét megigazítani az égőket, de nem akart velük foglalkozni. Mondtam neki, hogy tudom, hogy csak segíteni akart. Amikor ezt mondtam, még mindig sírt. És sírt.

Elfordult tőlem. Korábban, amikor haragos volt és odamentem hozzá, akkor mindig vadul rám támadt. Ezért arra gondoltam, hogy kipróbálom, amit javasoltál és nem mentem oda hozzá, hanem ülve maradtam, beszéltem hozzá. Megkérdeztem szeretne-e az ölembe ülni. Akkor még erősebben sírt, úgy tűnt ez hatott rá. Azt hiszem, ilyenkor rájön, milyen egyedül érzi magát annak ellenére, hogy szeretem. Néhány percig sírt, majd odajött és az ölembe ugrott. Ismét elmondtam neki, hogy sajnálom. Azt is mondtam, hogy az anyák néha hülye hibákat követnek el, ez is hülye hiba volt. Nevetett és ismét közel voltunk egymáshoz. Birkóztunk és játszottunk egy kicsit. Újra megkérdeztem, hogy meg akarja-e igazítani az égőket. Igent mondott, felugrott és megigazította őket.”

Ha szeretetet kínálunk, sokszor erős érzelmet vált ki

Ha gyermekünk úgy érzi megbántottuk, és mi szeretettel és elfogadással fordulunk hozzá, heves sírásra számíthatunk. Ez jó, így a gyógyulása is gyorsabb lesz. Bánata gyorsan kiutat talál, ha érzi aszeretetünket. Először úgy tűnhet, hogy amit mondunk, nem segít, sőt gyermekünk ennek hatására még erősebben sír, és még zaklatottabb. Mintha a szavaink csak olaj lennének a tűzre! De ne hagyjuk abba! Éreztessük, hogy törődünk vele, és együttműködünk a köztünk lévő távolság leküzdésében.

Amikor a gyerekünk mérges, igazából azt szeretné, ha a közelében lennénk

Mindent összegezve, nyaraláskor, ünnepekkor erősebben vágyunk a közelségre. Amikor gyermekünk sírva tör ki, azt üzeni „Nem érzem, hogy szeretsz, és nem érzem jól magam, kérlek segíts!” Az a szeretet, amit családi eseményeken ajándékokkal és ünnepléssel próbálunk kimutatni, átköltözhet gyermekünk szívébe attól, ha meghallgatjuk sírását, dühét azzal kapcsolatban milyen igazságtalan az élet. Ilyenkor – bár talán a viselkedése mást mutat – szeretné, ha a közelében lennénk, és meghallgatnánk, amikor elmondja, milyen rosszul érzi most magát. Amikor gyermekünk megszabadul nehéz érzéseitől, a helyzet rendeződik, szeretetünk elér hozzá, és be tudja fogadni.

Forrás, Patty Wipfler írásának fordítását Gonda Györgyinek köszönhetjük!