#10 Skorpió-kezek
Ahogy a minap Apa hazaért este a munkából, szokás szerint nekiálltak kergetőzni Bátival. Aztán a kanapé párnáiból építettek egy barlangot és birkózni kezdtek benne. Kacarásztak, sikoltoztak vidáman, de aztán egyik pillanatról a másikra egy üvöltés hallatszott be a konyhába a férjem részéről és aztán nagy csend lett. Sejtettem, hogy megint valami durva dolog történt. Báti egy óriásit mart Apa nyakába. Fogalmam sincs mi történhetett a férjemmel, de hál’ Istennek sikerült nem kiborulnia, nyugodt maradt. JAmikor a konyhából –a főzést megszakítva- bementem a mellette levő nappaliba épp farkasszemet néztek mereven.
Odamentem a férjemhez és kissé bizonytalanul , de megkérdeztem tőle: ’ Oh, csak nem téged is egy skorpió mart meg? ,Engem ma már többször is megtámadott itt egy.’ Ő kérdőn rám nézett és csak annyit préselt ki a fogai között :’ De igeeeeeeeeeeeeeen!’ Aztán felbuzdulva a nyitottságán folytattam: ’ És Bátit láttad esetleg valahol? Eltűnt!’ Eközben persze Báti kissé meglepetten, de kíváncsian figyelte a beszélgetésünket a kanapé-barlangból és aztán megszólalt: ’ Nem, Anya, itt vagyok csak a kezeim lettek skorpiók! ’
Apa ekkor kapva kapott az alkalmon, gyorsan megragadta Bátit, és a levegőbe emelte: ’ Oh, a skorpióknak kint van a helyük a homokban, ők ott szeretnek lenni!’, és ezzel kiemelte a barlangból. Ekkor Báti kacagva megszólalt:’ Apa, itt vagyok, Báti, én vagyok az, visszaváltoztak a kezeim!’ Apa nagyon megörülve felelte: ’ Jajj de jó! Annyira örülök, hogy látlak! Úgy megijedtem a skorpió-kezektől!’ És mindketten elkezdtek nevetni. Ezt aznap este még jó néhányszor eljátszották, és Báti mindannyiszor nagyon kacagott, amikor a kezei visszaváltoztak, és újra találkozhatott Apával.
Bő fél óra után egyszer csak Báti felállt, és otthagyta Apát. A vacsora már az asztalon várta őket egy ideje, szó nélkül a helyére ült, és hívta Apát, hogy jöjjön ő is az asztalhoz, mert kezdődik az ebéd (még nem tudjuk pontosan épp mikor mit eszünk…J) Persze ez általában fordítva történik ; nekünk kell őt csalogatni az asztalhoz. És ezután a sok nevetés után egy szép, sima zárása lett az estének! J Örülök, hogy a férjem nyugodt tudott maradni a kritikus pillanatban, és nyitottan, rugalmasan bele tudott vonódni a játékba, mert ettől az este egy szép családi élmény lett, és nem kellett senkinek kiakadnia vagy sírnia. Köszönöm neki!
