Gyerekeim óvodáskorúak, és bár nem járnak intézménybe, minket is elért a pisi-kaki korszak, amikor élvezettel mondogatják, ismételgetik ezeket a szavakat. Engem ez többnyire nem zavar, de amikor megelégelem, és kéréssel, tiltással, fenyegetéssel, figyelmen kívül hagyással próbálom a dolgot megállítani, az nem igazán szokott használni. Sokkal inkább, ha teret engedek neki, vagy akár még én is…
8 éves lányom foga kilukadt. Nem volt nagy kedvem egy fogászati hercehurcához, így nem siettettem a kellemetlen kirándulást – úgyis mintha lötyögne már az a foga -, ám egy nap meg is fájdult neki, így kénytelenek voltunk elmenni. Félve, de bátran, és lelkes izgalommal indult el a lányom aznap délután a fogorvoshoz. Mosolyogva ült fel…
Egy meleg nyári napon a gyerekek a kertben játszottak meztelenül, főleg a medencében pancsoltak. Mikor elfáradtak, bementek a házba egy kicsit pihenni, mesét nézni, lefeküdtek az ágyra. Mivel a házban sokkal hűvösebb volt, eléggé lehűlt a testük a vízben és a fiam az utóbbi napokban köhögött, gondoltam jobb lenne, ha felöltözne (amúgy nagyjából rájuk szoktam bízni, hogy mit vesznek fel,…
A gyerekek strandon voltak a nagyszülőkkel, napközben dolgom volt, majd késő délután én is csatlakoztam hozzájuk. A fiam szeretett volna vízicsúzdázni, amit a nagyszülőkkel nem lehetett, mondták neki, hogy azt csak apával. (A helyzet az, hogy ehhez legalább három felnőtt kell, aki felkíséri a csúszdához, aki várja lent, és aki vigyáz addig a tesójára. Anyukám pedig nem tud úszni…
Egyik nap sok feszültség volt bennem tennivalók, emberekkel való beszélgetések, félreértések és félrekommunikálások miatt, ami kihatott a gyerekekkel való együttlétemre is. Pattantam minden apróságra, én is kötözködtem, éreztem, hogy ez nem jó. Szerencsére aznapra esett a meghallgatópárommal egy beszélgetés, amire tudtunk bőven időt szánni. Elmondhattam a konfliktusaimat, a mélyére áshattam annak, hogy miből is erednek…
Egyik nap nagyon sok dolgom volt, és szanaszét volt a fejem, jó lett volna fél órát (vagy akár többet is) egyedül lenni, gondolkodni, rendbe tenni a dolgokat magamban és a fizikai környezetemben. Ehhez képest a valóság az volt, hogy a kicsi nem akart elindulni itthonról, a nagyért menni kellett az oviba, figyelni kellett mindkettőre, mert…
Nyár közepe óta – egy nagy felújítás miatt – nagyon kevés időt töltenek a gyerekek az apukájukkal, ami miatt persze sokkal jobban „rám szoktak”. Valamelyik este szerettem volna elmenni vásárolgatni pár helyre, gyerekek nélkül, miután apa hazajött. Csakhogy Villő (3 éves) éppen azelőtt ébredt, hogy elindultam volna. Eleve nyűgös volt, és nem akart elengedni, nagyon…
Kicsit döcögősen ugyan, de kb. működik nálunk az a rendszer, hogy egy héten egyszer vagy kétszer megszervezem, hogy valaki(k) lefoglalja két gyerekemet, míg én egy harmadikkal legalább 20 perc Gyerekidőt tartok. Ez az egyetlen módja annak, hogy kiszámíthatóan, és ne csak épp-amikor-alkalom-adódik módon Gyerekidőt tartsak velük, és a tapasztalatom az, hogy az eredmény – kiegyensúlyozott,…
Talán nem én vagyok az egyetlen, aki gyomorgörccsel gondol a különböző ajándékozós alkalmakra. Egy ideig még lehet értelmes és a családot nem csődbe vivő ajándékokat vásárolni, de pár év és néhány gyerek, tetőzve az erősödő csoportnyomással, és már csak (még az eddigieknél is inkább) felesleges és méregdrága kívánalmak maradnak a listán. Na, azt azért…
Lakótelepi lakásban lakunk, ezért a gyerekek nem tudnak annyi időt a szabadban rohangálással tölteni, amennyire szükségük lenne. Ezt azzal pótolják, hogy időnként (gyakran) a lakásban szaladgálnak össze-vissza, kergetőznek, miközben sikítoznak. Sajnos én ezt a nagy hangzavart a kis térbe bezárva nehezen viselem, és hiába próbálok olyan szabályt hozni, hogy a lakásban nincs sikítozás, csak kint…
Lassan 3 éves kislányomat nagyon érdeklik az érzelmek, arckifejezések, gyarkan kérdezgeti, hogy akit lát, az éppen mérges, vagy szomorú, vagy örül, és miért. Egyik este azt kérdezte tőlem, hogy ő miért szomorú. Nem igazán értettem a kérdést, mert nem láttam szomorúnak és nem is tudtam semmilyen közeli eseményhez kapcsolni, próbáltam visszakérdezni, hogy miért szomorú, vagy miért szokott az lenni,…
Helyszín tópart. Napsütéses, nyárias, üres és hívogató. Nagytestvér már mezítláb jön-megy a homokos parton, bele-bele gyalogol a nem túl hideg vízbe is, ás, önt, miegymás. A kicsi is már rögtön érzi, ez jó buli neki is csatlakozni kell, és már huhogja is, hogy ő is vetkőzne. Leülünk hát a plédre a fűben és kiszabadítjuk a…
