Egyik nap sok feszültség volt bennem tennivalók, emberekkel való beszélgetések, félreértések és félrekommunikálások miatt, ami kihatott a gyerekekkel való együttlétemre is. Pattantam minden apróságra, én is kötözködtem, éreztem, hogy ez nem jó. Szerencsére aznapra esett a meghallgatópárommal egy beszélgetés, amire tudtunk bőven időt szánni. Elmondhattam a konfliktusaimat, a mélyére áshattam annak, hogy miből is erednek…
Egyik nap nagyon sok dolgom volt, és szanaszét volt a fejem, jó lett volna fél órát (vagy akár többet is) egyedül lenni, gondolkodni, rendbe tenni a dolgokat magamban és a fizikai környezetemben. Ehhez képest a valóság az volt, hogy a kicsi nem akart elindulni itthonról, a nagyért menni kellett az oviba, figyelni kellett mindkettőre, mert…
Nyár közepe óta – egy nagy felújítás miatt – nagyon kevés időt töltenek a gyerekek az apukájukkal, ami miatt persze sokkal jobban „rám szoktak”. Valamelyik este szerettem volna elmenni vásárolgatni pár helyre, gyerekek nélkül, miután apa hazajött. Csakhogy Villő (3 éves) éppen azelőtt ébredt, hogy elindultam volna. Eleve nyűgös volt, és nem akart elengedni, nagyon…
Kicsit döcögősen ugyan, de kb. működik nálunk az a rendszer, hogy egy héten egyszer vagy kétszer megszervezem, hogy valaki(k) lefoglalja két gyerekemet, míg én egy harmadikkal legalább 20 perc Gyerekidőt tartok. Ez az egyetlen módja annak, hogy kiszámíthatóan, és ne csak épp-amikor-alkalom-adódik módon Gyerekidőt tartsak velük, és a tapasztalatom az, hogy az eredmény – kiegyensúlyozott,…
Talán nem én vagyok az egyetlen, aki gyomorgörccsel gondol a különböző ajándékozós alkalmakra. Egy ideig még lehet értelmes és a családot nem csődbe vivő ajándékokat vásárolni, de pár év és néhány gyerek, tetőzve az erősödő csoportnyomással, és már csak (még az eddigieknél is inkább) felesleges és méregdrága kívánalmak maradnak a listán. Na, azt azért…
Lakótelepi lakásban lakunk, ezért a gyerekek nem tudnak annyi időt a szabadban rohangálással tölteni, amennyire szükségük lenne. Ezt azzal pótolják, hogy időnként (gyakran) a lakásban szaladgálnak össze-vissza, kergetőznek, miközben sikítoznak. Sajnos én ezt a nagy hangzavart a kis térbe bezárva nehezen viselem, és hiába próbálok olyan szabályt hozni, hogy a lakásban nincs sikítozás, csak kint…
Lassan 3 éves kislányomat nagyon érdeklik az érzelmek, arckifejezések, gyarkan kérdezgeti, hogy akit lát, az éppen mérges, vagy szomorú, vagy örül, és miért. Egyik este azt kérdezte tőlem, hogy ő miért szomorú. Nem igazán értettem a kérdést, mert nem láttam szomorúnak és nem is tudtam semmilyen közeli eseményhez kapcsolni, próbáltam visszakérdezni, hogy miért szomorú, vagy miért szokott az lenni,…
Helyszín tópart. Napsütéses, nyárias, üres és hívogató. Nagytestvér már mezítláb jön-megy a homokos parton, bele-bele gyalogol a nem túl hideg vízbe is, ás, önt, miegymás. A kicsi is már rögtön érzi, ez jó buli neki is csatlakozni kell, és már huhogja is, hogy ő is vetkőzne. Leülünk hát a plédre a fűben és kiszabadítjuk a…
A nyár, bár remekül telt, elég nehéz is volt, mert alig-alig tudtam külön-külön együtt lenni a gyerekekkel. Ennek a fajta figyelemnek és „feltöltésnek” a hiánya leginkább a középső, hét éves lányomon látszott meg, aki az elmúlt időszakban rendszeresen piszkálni kezdte a 3 éves kishúgát. Akit amúgy imád, szeretget, ölelget, élvez. De nem az utóbbi pár…
Kislányomnak, mint a legtöbb gyereknek, nem a kedvenc időtöltése a pelenkázás, a legritkább eset, hogy első szóra jön és nyugodtan fekszik végig, amíg a művelet tart. Mostanában egy műanyag pelenkázó lapot teszek a földre, azon pelenkázom. Villőnek egy időben az volt az időhúzó taktikája, hogy közölte, hogy nem jól raktam le a lapot, mert…
Fiamnak nem igazán jó a kézügyessége, a kortársaihoz képest nem tud olyan jól rajzolni, festeni, de nem is ez az igazán lényeges, hanem hogy nem tud olyan jól, ahogyan ő szeretne. Úgy érzi, nem tudja az elképzeléseit megvalósítani. Ezért elég ritkán foglalkozik ilyesmivel, és elég hamar feladja, abbahagyja ezt a tevékenységet. Egy alkalommal festeni…
2,5 éves kislányom szeret veszélyes tárgyakkal a kezében rohangálni (hurkapálca, kötőtű), amiket se szép szóra, se autoriter utasítgatásra nem igazán szokott odaadni. Ezért többnyire kikapom a kezéből és elteszem nehezen elérhető helyre, amin ő többnyire mérgelődik egy kicsit, majd folytatja a rohangálást, és időnként megpróbálja visszaszerezni a tárgyat. Nem voltam elégedett ezzel a megoldással, de…
