A „nem megfelelő ajándék” (egyik) esete

  Talán nem én vagyok az egyetlen, aki gyomorgörccsel gondol a különböző ajándékozós alkalmakra. Egy ideig még lehet értelmes és a családot nem csődbe vivő ajándékokat vásárolni, de pár év és néhány gyerek, tetőzve az erősödő csoportnyomással, és már csak (még az eddigieknél is inkább) felesleges és méregdrága kívánalmak maradnak a listán. Na, azt azért…

Sikítoztok? Jön a medve!

Lakótelepi lakásban lakunk, ezért a gyerekek nem tudnak annyi időt a szabadban rohangálással tölteni, amennyire szükségük lenne. Ezt azzal pótolják, hogy időnként (gyakran) a lakásban szaladgálnak össze-vissza, kergetőznek, miközben sikítoznak. Sajnos én ezt a nagy hangzavart a kis térbe bezárva nehezen viselem, és hiába próbálok olyan szabályt hozni, hogy a lakásban nincs sikítozás, csak kint…

Szomorúság-űző apapuszik

Lassan 3 éves kislányomat nagyon érdeklik az érzelmek, arckifejezések, gyarkan kérdezgeti, hogy akit lát, az éppen mérges, vagy szomorú, vagy örül, és miért. Egyik este azt kérdezte tőlem, hogy ő miért szomorú. Nem igazán értettem a kérdést, mert nem láttam szomorúnak és nem is tudtam semmilyen közeli eseményhez kapcsolni, próbáltam visszakérdezni, hogy miért szomorú, vagy miért szokott az lenni,…

„Vegyél fel!” – a vizes homok és a lábak esete

Helyszín tópart. Napsütéses, nyárias, üres és hívogató. Nagytestvér már mezítláb jön-megy a homokos parton, bele-bele gyalogol a nem túl hideg vízbe is, ás, önt, miegymás. A kicsi is már rögtön érzi, ez jó buli neki is csatlakozni kell, és már huhogja is, hogy ő is vetkőzne. Leülünk hát a plédre a fűben és kiszabadítjuk a…

Mi kell ahhoz, hogy a testvérek jóban legyenek egymással? Gyerekidő!

A nyár, bár remekül telt, elég nehéz is volt, mert alig-alig tudtam külön-külön együtt lenni a gyerekekkel. Ennek a fajta figyelemnek és „feltöltésnek” a hiánya leginkább a középső, hét éves lányomon látszott meg, aki az elmúlt időszakban rendszeresen piszkálni kezdte a 3 éves kishúgát. Akit amúgy imád, szeretget, ölelget, élvez. De nem az utóbbi pár…

Pelenkázás: küzdelem helyett nevetés

Kislányomnak, mint a legtöbb gyereknek, nem a kedvenc időtöltése a pelenkázás, a legritkább eset, hogy első szóra jön és nyugodtan fekszik végig, amíg a művelet tart.    Mostanában egy műanyag pelenkázó lapot teszek a földre, azon pelenkázom. Villőnek egy időben az volt az időhúzó taktikája, hogy közölte, hogy nem jól raktam le a lapot, mert…

Hogyan segítettem a fiamnak festeni

Fiamnak nem igazán jó a kézügyessége, a kortársaihoz képest nem tud olyan jól rajzolni, festeni, de nem is ez az igazán lényeges, hanem hogy nem tud olyan jól, ahogyan ő szeretne. Úgy érzi, nem tudja az elképzeléseit megvalósítani. Ezért elég ritkán foglalkozik ilyesmivel, és elég hamar feladja, abbahagyja ezt a tevékenységet.    Egy alkalommal festeni…

Kézrátétellel oldottam meg

2,5 éves kislányom szeret veszélyes tárgyakkal a kezében rohangálni (hurkapálca, kötőtű), amiket se szép szóra, se autoriter utasítgatásra nem igazán szokott odaadni. Ezért többnyire kikapom a kezéből és elteszem nehezen elérhető helyre, amin ő többnyire mérgelődik egy kicsit, majd folytatja a rohangálást, és időnként megpróbálja visszaszerezni a tárgyat.  Nem voltam elégedett ezzel a megoldással, de…

Amikor érdemes azt mondjuk: „nem szabad!”

Egyik reggel Bende (2 éves) nyűgösen, sírósan ébredt, már az ágyban nyafogott valamin, és amikor ki akartam vinni mellőlünk, hogy ne verje fel rögtön az apját is, még jobban ellenkezett. Ekkor cinkosan azt mondtam neki, tettetett szigorúsággal: „jó, maradjunk is itt, hiszen a nappaliba kimenni nem szabad!” Erre elmosolyodott, és rögtön kiszaladt. Nagy örömmel, huncutul…

A „csak anya” gyakran annyit jelent: „Apa! Hiányzol!”

Hónapok óta küzdünk azzal, hogy a két és fél éves kisfiunk nem hajlandó semmit az apjával megcsinálni, még a legapróbb dolgokat is „csak anya”. Rendszeresen előfordult, hogy ingerlékeny lett, amikor az apja hazajött a munkából, csapkodta őt, vagy kiabált, hogy „apa ne jöjjön haza”. Nemrég a párommal elolvastunk egy cikket a Hand-in-Hand Parenting oldalon erről…

| |

#49 Sírós bevásárlás

  Mostanában nagyon sok felnőtt tennivaló volt a napjainkban, a gyerekek inkább csak voltak mellettünk, mint velünk. Év vége is van, és kezdtem érezni, hogy Zsófinak már nem sokáig tartható békében ez az állapot. Egyik nap el kellett menjek bevásárolni, és gondoltam magammal viszem őt is, hátha tudunk egy kicsit beszélgetni, kapcsolódni. Tudtam, hogy van…

| |

#48 „Akarok!” – balatoni hiszti

Apa sokat dolgozott mostanában is, és ráadásul épp úgy alakult, hogy két egymás utáni hétvégét is a kisfiúnk nélkül kellett töltenünk. Biztos voltam benne, hogy meglesz ennek a böjtje.   Hét közben tartottam vele kettesben óvoda-mentes gyereknapot , minden reggel és este ovi után gyerekidőt is, amikkel sokat tudtunk csendesíteni a hullámokon, de saját tapasztalataimra alapozva,…