Egyik délután öt gyerekre vigyáztam, a saját háromra, és még egy testvérpárra. Előző héten ez ugyanígy volt, és a gyerekek öten (3-tól 11 éves korosztályig) gyönyörűen együtt játszottak: előadással készültek a felnőtteknek. A két legnagyobb, két fiú, most is rögtön nagy, elmélyült játékba fogtak: műanyag katonákkal csatateret állítottak fel. A lányok bevonultak a kisszobába,…
Huh, huuuuuuuuuuuu….Hát, így indult a mai reggelünk. Azt hiszem, hogy klasszikus példája vagyunk az „Áh, könnyen beszokott az oviba, persze!” szülői sorsnak, ahol aztán pár hónap elteltével jön a nagy kiborulásos „Nem akarok oviba menni!” „ Ma nincs kedvem oviba menni!” reakció, amikorra leesik a tantusz a gyerkőcnél és kiderül, hogy ez most már csak…
Lassanként elkezdtem elválasztani bölcsis kisfiamat (2 és fél évesen), és napközben már egészen könnyen megvolt szopi nélkül. Az estéink viszont továbbra is hosszú szopizással teltek, a 8 körüli lefekvést követően rendszerint 10 körül ébredt először, szopizott, majd még 3-4 (vagy több) alkalommal egész éjjel, hajnalban, és reggel. Mivel együtt alszunk, ez eddig tartható volt számomra…
Virág (közel 3 éves) az utóbbi időben – újra – körmönfont időhúzásba kezdett az esti lefekvés idején. Hipersebességre kapcsol, ugrál, bolondozik, direkt zavarja a testvéreit – akiknek másnap iskolába kell menni, eszébe jut, hogy még éhes, aztán, hogy szomjas, és így tovább. Ismerem őt, tudom ez mit jelent: valami nem hagyja aludni, nagy érzések kívánkoznak…
Nyaralni voltunk, és egyik este a háziakkal elmentünk kutyát sétáltatni. Mikor Lőrinc (4 éves) elfáradt, felkéredzkedett az apja nyakába, és vette volna be a szájába az ujját. Amikor vendéglátónk, a kutyák gazdája ezt meglátta, szólt, hogy semmiképpen ne vegye az ujját a szájába, mert a kutyák megnyalták. (Amúgy én valószínűleg nem figyeltem volna erre, így…
Egész héten dolgoztam, és a legfiatalabbunk, a 2,5 éves Virág az idő jó részét a nagyinál töltötte. Minden délután, amikor érte mentem, szépen elbúcsúzott mindenkitől, beszállt az autóba, majd ott rákezdte, hogy ő a nagyinál akar maradni. Nem előtte, hanem az autóban ülve. Ebből tényleg biztosan tudtam, hogy igazából arra van szüksége, hogy egy jót…
Arra értem haza, hogy a nagyi éppen az angol ábécét írja le a fiammal a füzetbe, gyönyörű színes zselés tollakkal. Minden jól is ment addig, míg eljött a pillanat, hogy fel is kellett volna olvasni, amit leírtak. A 9 éves fiam nagy lendülettel belefogott, ám a H-nál elakadt. Akárhogy igyekezett, nem emlékezett a betű angol…
